Jó reggelt, sziasztok! Már most is van némi meleg , de számíthattok rá, hogy ma még melegebb lesz és ha a vasárnapi és hétfői forróságot is átvészeljük, pusztán egyetlen feladatra koncentrálhatunk, hogy a maffiózó , tolvaj és hazug FideSS-eseket vagy elkergetjük hazánkból ,vagy a Nemzeti Számon Kérőszék elé állítjuk .Az utóbbi jobban tetszene, mert a kimenekített vagyonjaikhoz a föld alól, vagy a börtönből nem engednék őket hozzáférni. Bár erre már megvan a tervük, jó régen megtervezték a menekülő útvonalakat akár Azerbajdzsánba, akár Zimbabwébe és a néptől ellopott ezermilliárdok nyugodtan csücsülnek a számláikon. nem hiába menekíti a pénzét Csányi és hiába jön álszövegekkel, mintha ellenzéki volna, bazira kilóg a lóláb. ”Ettejük a népet marhaságokkal, mert úgyis annyira bunkók, hogy minden szart bevesznek!”… ugye, kedves uram, ha nem is szó szerint, de ilyeneket beszéltek örült barátjával. Bár itt a hétvége és nem akarok belemerülni a politikába, már miattatok sem így inkább megosztom egy félre sikerült írásomat: Történet a fiúról és a lóról Kora délután volt, a nap besütött a völgybe és ragyogóan megvilágította a szurdok két oldalán a sziklákon megtelepedett gyér növényzet apró, de színes virágait. A kétsávos úton igen gyér forgalom volt. Egy-egy autó, vagy fát, termést szállító szekéren kívül nem igen találkozott Carlos, miközben hazafelé tartott nagybátyáék falujából. Lova, Nyikita, jól ismerte a járást, nyugodtan baktatott felfelé az emelkedőn. Hogy miért is kapta ezt a nevet? Carlos apja, még az Allende korszak idején, egy chilei párt küldöttséggel járt Kubában. Az ott eltöltött néhány hét alatt összebarátkozott egy ott dolgozó orosz mérnökkel, akit Nyikitának hívtak. Hazaérve sokat mesélt a fiának Havannáról, a kubaiakról és persze orosz barátjáról is. Carlosnak annyira tetszett e fura hangzású név, hogy akkor a fiatal csikónak ezt a nevet adta. Ő ketten szinte összenőttek, a hátán járt iskolába, vásárolni, de még focizni is a fiúkkal. Barátai sokat csúfolták a ló neve miatt, nem értették, hogyan lehet így elnevezni egyébként értelmes állatot. Tűzött a nap, nyár volt, a felmelegedett levegő szinte beszorult a szurdok két oldala közé. Az út, a szurdok baloldalába volt vágva, jobb oldalt mellette egy nem igazán mély szakadék jellegű vágat futott, minek az alján egy gyorsfolyású hegyi patak futott lefelé a völgybe. Fiú nézelődött. hol a környező hegyek csúcsát, hol a mellettük elhaladó autókat nézte, néha pedig a patak sodrásában gyönyörködött. Kissé el is álmosodhatott a lágy ringatózástól, az erős napfénytől, vagy talán a szokatlan melegtől, de hirtelen megszédült, megingott és úgy érezte menthetetlenül a szakadékba zuhan lovát is magával rántva. Ám Nyikita, ki mindig leste gazdája minden mozdulatát, megérezte, hogy baj készülődik és hirtelen jobbra lépett, hogy a fiú visszazökkenjen eredeti tartásába. Sikerült is így visszabillentenie Carlost, de most ő maga került a meredély szélére és a zuhanás már megállíthatatlan volt. Annyit azért elért szegény pára, hogy nem a fiú esett előre és ő rá, hanem fordítva. Nyikita mind a négy lábát azonnal eltörte, de érezte, hogy barátja az ő testére esik és látta, hogy belefordul onnan a patakba. Összeszedte minden erejét és szájával a fiú kapucnija után kapott és félig kihúzta a vízből. Majd teste megrándult, még rápillantott szeretett gazdájára, majd örökre kihunyt az a selymes csillogó fény a szeméből. Percek múlva egy arra autózó házaspár vette észre a szakadékban a furcsa pózban fekvő párost. Míg a férfi lefelé mászott a meredélyen, addig a felesége próbált segítséget hívni és sorra állította le az arra járó autókat. A férfi mikor leért, rögtön a fiúhoz lépett és kitapintotta a nyaki ütőerét és megállapította, hogy ha hevesen is, de a fiú szíve ver, tehát él. Rá pillantott a lóra és nézte, hogy szájával, még halálában is görcsösen szorítja a dzseki kapucniját, hogy kis gazdáját nehogy elsodorja a víz. Néhány óra múlva a fiút a mentők a közeli városka kórházába, majd onnan a főváros egyik legjobb kórházába szállították. Carlos gerince több helyen eltört, kérdéses volt, hogy egyáltalán még valamikor lábra tud e állni. A kórházban a látogatói nem akarták szóba hozni Nyikitát, ő meg érezte, hogy barátja már régen nem él, így hát mindenki kerülte a témát. Egyszer beszaladt hozzá egy idegen orvos, kérdezgette hogyléte felől és gyors felépülést kívánt és elindult kifelé. Mielőtt kilépett volna az ajtón azt mondta a fiúnak - Tudod fiam, én és a feleségem találtunk rátok ott lenn a szakadékban. Igazából jó, ha azt is tudod, hogy az életedet a lovad mentette meg, mert ha nem kapja el a dzsekidet és szorítja még halálában is oly görcsösen, akkor elsodor az ár, törött gerinceddel már rég az angyalokkal társalognál. Na, minden jót és nem feledd el barátodat, kinek az életed köszönheted. A fiú arcán először csak hangtalanul folytak a könnyek, majd mikor nem bírta tovább hangos zokogásban tört ki. Idáig is érezte, hogy nincs már, de a bizonyosság keserűvé tette a szívét. Van egy mondás talán az argentin gauchoktól, vagy az észak amerikai indiánoktól, talán valamelyik kelet európai netán ázsiai lovas nemzettől származik:” Szeresd lovadat, mert ő a te második arád és amit neki adsz, azt százszor meghálálja te néked.” Kicsit biblikusan hangzik, de a természeti népek már csak ilyenek, hisz magukban hordozzák saját bibliájukat. Legyen szép napotok és vigyázzatok magatokra és szeretteitekre, sziasztok!
Posted on: Sat, 27 Jul 2013 05:10:07 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015