Jóga és intuíció A mai ember számára a logika képzi gondolkodása alapját. Egész oktatási rendszerünk és társadalmi működésünk az ok-okozati összefüggésekre és a logikus lépésekre épül. Ma már mindenki így gondolkodik, leginkább a bal agyféltekéjét használja, kevesen vagyunk tudatában, hogy ez csak egy lehetőség a sok közül. Alapvetően nincs baj a logikával, hiszen egy sor probléma megoldására nagyon jól használható. Csak az a probléma, hogy annyira megszoktuk már ezt a racionális működést, hogy elfelejtettük: a logika valójában csak egy találmány. A logika (mely egy volt a középkori trivium, a „három szabad tudomány” közül a nyelvtan és a retorika mellett) alapelveit Arisztotelész fektette le az Organonban, illetve a korai sztoikusok a róluk megmaradt írásokban. Ekkor „találták föl” a logikát, fogalmazták meg alapvető kritériumait és így vált tudománnyá. Ebben az időszakban nagyon sokat változott az emberi gondolkodásmód, ekkor kezdtünk erősen eltolódni a bal agyféltekénk irányába. Az emberek kezdték elveszíteni intuitív, nem teljesen racionális belátásaikat, megérzéseiket és ezek helyét átvette a logika, amely már egy sokkal korlátoltabb működés. De vajon hogyan is éltünk a logikus gondolkodás előtt, milyen lehetett az, amikor még a két agyféltekénk működése egyensúlyban volt? Jógaoktatóként természetesen a jóga az az eszköz, amivel véleményem szerint a legkönnyebb ezekre a kérdésekre választ találni. Hiszen a jóga egy 6000 évvel ezelőtt keletkezett módszer az intuíció és a racionális tudat mögötti határtalan megtapasztalására. Akkor még nem kavart be Arisztotelész és a haverjai, az emberek tisztában voltak azzal, hogy a racionális gondolkodás csak a felszín és az ember képességei, lehetőségei ennél sokkal tágabb határok között mozognak, ezért a jóga az elme fejlesztését, uralását és a korlátaitól való megszabadulást tűzte ki célul. A jógik a több ezer évvel ezelőtt (talán Indiában még a mai napig) nem a legújabb okostelefon megvásárlásával foglalkoztak, nem volt média vagy Facebook, ami elterelhette volna a figyelmüket önmagukról. Ők a barlangban vagy erdőben töltöttek ötven, száz vagy (legendák szerint) több 100 évet azzal, hogy az elméjük működését vizsgálják és megszabaduljanak a téves koncepcióktól, korlátoktól. Habár manapság a jógát már szinte mindenki testmozgással és pózokkal (ászanák) azonosítja, mégis a jóga kezdetben nem is tartalmazott fizikai gyakorlást, csak az elme megértésével foglalkozott – később is csak azért kerültek bele a fizikai pózok, hogy a jógi tovább tudjon kényelmesen ülni és meditációban befelé figyelni, ne zavarják a betegségek, vagy a fizikai test működése, ez volt a Hatha jóga kialakulása. Tehát a jógi ült és figyelt. Több évtizeden keresztül nem foglalkozott mással, csak figyelte tudata áramlását, kereste, hogy ki ő valójában? Mik a valódi korlátai? Nem meglepő, hogy ennyi erőfeszítéssel olyan tudáshoz jutottak, ami ma elképzelhetetlen és logikus racionális gondolkodással meg sem érthető. Sokan éppen azt a hibát követik el, hogy amikor csakrákról vagy pránáról hallanak, akkor ezt a fajta keleti modellt bal agyféltekével próbálják értelmezni, ami nagyon helytelen megközelítés, biztosan téves következtetésekhez vezet. A mi tudományos, fizikai modellünktől lényegesen különböző intuitív, energetikai modell egy teljesen más gondolkodás útján lett felépítve. Nem biztos, hogy mindenben egyértelműen jobb, mint a miénk, de más, sokkal intuitívabb gondolkodást igényel, ha valaki például csakrák és energiaáramlások alapján kíván jóga gyakorlatsorokat felépíteni. Én is be kell, hogy ismerjem, hogy nem értem teljesen a jógát. Használni tudom, de van egy olyan mélysége, amit nem is lehet az elménk szokásos működésével megérteni. Intuíció kell hozzá. Az órák tartása közben is észrevehető, hogy ha bármilyen koncepcióval megyek be oktatni, akkor abból is lehet, hogy egy nagyon hatékony mozgásterápia lesz, mindenki erősödik, lazul, jobb lesz a tartása vagy éppen oldódik benne a stressz, de nem sok köze lesz a jógához. Valódi jógát véleményem szerint csak egyféleképpen lehet tartani: ha az oktató teljesen üres fejjel, elképzelések nélkül megy be az órára és rövid befelé figyelés után intuitív módon arra reagál, amit az órán tapasztal. Figyeli a gyakorlókat és önmagát, de nem racionális döntéseket hoz. Persze más a helyzet az alkalmazott jógával, amikor valamilyen más céllal használjuk a jógát (például Gerincjóga – tartásjavítás), ilyenkor persze szükséges az anatómiai felkészültség és a racionális gondolkodás. De ha az embert az elméje uralása és lehetőségeinek bővítése érdekli, akkor éppen az intuíciót kell használnia, a logika sokszor éppen ellendolgozik a folyamatnak. Most pedig próbáljunk meg gyakorlatiasabb vizekre evezni: hogyan is valósítható meg az intuíció fejlesztése jógával. Tapasztalatom szerint intuíciónk a két agyfélteke egyensúlyi állapotában működik a legjobban, aminek megvalósítása légzésekkel a legkönnyebb. Vannak persze fizikai gyakorlatok, mozgások is, lehet hogy egy kezdőnek ez könnyebben befogadható, viszont legtöbbször kevésbé hatékonyak, mint a légzőgyakorlatok (pránajáma), hiszen a légzésünknek van közvetlen kapcsolata az idegrendszerünkkel. Ez ma már tudományos tény, az orvostudomány is használ már például az agyféltekék stimulálására vagy éppen harmonizálására valamelyik orrlyukon végzett légzést, hiszen kísérletekkel rájöttek, hogy a jobb orrnyílás a bal agyféltekével és a bal orrnyílás a jobb agyféltekével van kapcsolatban. Persze a jógik erre már 6000 éve rájöttek, csak nem logikával és különböző modern berendezésekkel, hanem önismerettel és intuícióval. Sőt, a pránajáma gyakorlatokat eredetileg nem is légzőgyakorlatokként értelmezték, ez csak a nyugati ember számára tűnik annak, hiszen ő ennyit tapasztal az egészből. A pránajáma gyakorlatok valójában a tudati energia áramoltatását jelentik, a szó jelentése is ez: az életenergia/tudati energia uralása. Tehát intuíciónk fejlesztésére az első lépés a megfelelő légzés és elmeműködés elsajátítása, aztán következhet az elménk elcsendesítése, hiszen új gondolatok, inspiráció, valódi felismerés, csak egy nyugodt és tiszta elmében valósulhat meg. Miért is van ez így? Egyszerű a magyarázat, csak egy kicsit befelé kell figyelni hozzá: ha magunkba nézünk, könnyen észrevehetjük, hogy tudatunk tele van információkkal és koncepciókkal, amiket a családunktól, barátainktól vagy éppen a médiából kaptunk. Amíg pedig ez a helyzet, addig nem leszünk képesek intuitív, új gondolatok, megérzések elsajátítására. Van is egy biztosan sokak által ismert tanmese erről, amikor a mester nem akarja tanítani az elé járuló tanítványjelöltet, mert azt mondja, hogy „nem tud semmi újat önteni a tanítvány poharába, mert az már tele van, először öntse ki és aztán tanítja”. Na ez a helyzet az elménkkel is, amíg tele vagyunk téves elképzelésekkel önmagunkról, a világról, a valódi igényeinkről, vágyainkról, boldogságról, addig az intuíció nem működőképes. Először ehhez meg kell tanulnunk kiüríteni a poharunkat, az elménket. Ehhez a legjobb eszköz a meditáció, ami a valódi jóga alapját képezi. Persze sokunknak a meditáció kezdetben egy túl misztikus és nehezen befogadható praxisnak tűnhet (pedig sokkal gyakorlatiasabb, tapasztalati út, mint gondolnánk), ezért kezdőknek inkább a relaxációt ajánljuk. Ez a két fogalom gyakran összekeveredik a nyugati ember fejében, a pedig két dolog alapvetően különbözik, céljuk is más. A jógát manapság végtelen számú módon űzik: a dinamikus mozgástól kezdve, az energetikai gyakorlatokon át a hosszú ülésig. Minden mester a saját megértési szintje és tapasztalatai alapján oktatja. Tökéletes módszer lehet testünk formálására, feszültségoldásra vagy tartásjavításra is. Jól használva gyakorlatilag minden problémát megold az ember életében – nem véletlen, hogy hatezer éve létezik, a mai trendi mozgásformák pedig száz éven belül eltűnnek. Mégis valódi célja az elménk megértése és fejlesztése volt, tehát ha intuíciónkat és elfelejtett képességeinket szeretnénk újra használni, akkor jobb módszert keresve sem találhatunk. Diószegi Ádám
Posted on: Wed, 07 Aug 2013 17:10:00 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015