Kalandok maradtak még mára is, az utolsó teljes napra. Hershey volt ma a cél, ahol egy gyönyörű autómúzeum és a világ legnagyobb csokoládégyára (vagy inkább birodalma) várt ránk egy nosztalgia trolibusz-túrával. Visszafelé átestem itteni elsÅ‘ rendÅ‘ri ellenÅ‘rzésemen, mivel 55 mérföld/óra helyett 75 -tel mentem. (Ne tudjátok meg, milyen hülyén nézett a rendÅ‘r a magyar "Nemzetközi JogosÃtvány" -omra.) Röhögni fogtok, de miután megÃgértem, hogy másnap bizonnyal elhagyjuk az országot és a kocsi papÃrjai rendben voltak, minden további nélkül elengedett. (Itt az a legfontosabb, hogy nem akarsz beszökni és illegálisan munkát vállalni.) Végül csak megkért, hogy lassabban közlekedjek. Aztán kedves vacsora a szomszéd Steve-éknél, és igen... pakolás. Most kezdem érezni megint, hogy utazni kétszer öröm, egyrészt odafelé, aztán telÃtÅ‘dsz és jó érzés arra gondolni, hogy vár már Rád szerény kis hajlékod, Otthon. A legnagyobb böröndünk azonban tele van már. Ez pedig furcsán működik, mert minél nagyobb, annál könnyebb. Ha jól megtelik, éppenhogy minket emel el a FöldrÅ‘l ! Mert ez az élmények, a virtuális kincsek tárháza, melyeket itt szereztünk és a tolvajok sem rabolhatják el, mert magunkba zártuk és örökre a miénk...
Posted on: Fri, 27 Sep 2013 03:22:37 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015