Kampánypolitika - embertelenül A választási kampányoknak nincsen politikai üzenetük. Ami van, az nem minősíthető, mert vagy erkölcstelen, vagy hazugság. A mai magyarországi választási kampány nagyon korán kezdődött, mert az ellenzék világosan látja és érzi is, hogy megcsappant a társadalomban szocialista és liberális eszmék támogatottsága. A hazudozás, az ország IMF-nek való kiszolgáltatottá tétele, a szociális juttatások megszüntetése, asz egészségügy tönkretétele nem maradhat megtorlás nélkül, mert a társadalom sem nem hülye, sem nem vak. A megtorlás pedig nem más, mint egy olyan pártra való többségi szavazás, amely párt a nemzeti érdekek mentén, a társadalom javát szolgálva működik. Ezt éljük ma. A kampány pedig minősít. Minősíti az MSZP-t, Bajnai Gordont, az LMP-t, a Jobbikot… és mindazon pártokat, amelyek ki tudja milyen elgondolás alapján nem a nemzeti egységet, hanem a széthúzást, a zavarkeltést szolgálják. Ma egy olyan ostoba társasjáték folyik, amelybe a pártok alattomos és alja módon bevonták a társadalom ama részét, amely nem ismerte még fel, hogy voltaképpen az ő bőrén, mások remek megélhetéséért6 folyik a harc. A hozzá érkező hazudozás és zavarkeltés nem más, mint az ő megtévesztése, és az emberi hülyeség, teljes kapacitással való kihasználása. Azért merek az emberi hülyeségről írni, mert akinek az elmúlt 24 év alatt nem jutott el az agyáig, hogy a demokratikus választások lényege Magyarországon az, hogy a politikusok jólétét biztosítsa a társadalom, az szellemi nyomorult. Aki képes vitatkozni azon, hogy az MSZP, Bajnai vagy Gyurcsány mondja-e a „tutit”, az teljesen hülye. Ugyanis nincs jelentősége a szétforgácsolódott kommunista vagy liberálisnak mondott szellemiség képviselőinek hitelt adni. Kár ezek miatt idegeskedni, odafigyelni rájuk. Hiszen egyetlen céljuk van: visszakerülni a Parlamentbe, a húsosfazék mellé, és annyit lopni, amennyit csak lehet. Értelmetlen a baloldali és liberális hazudozás miatt gyűlöletet érezni mások iránt, mint ahogy botorság a Jobbik nyilas szellemiségével azonosulva zsidózni és cigányozni is. Ha a nyilatkozókat, a beszédet tartókat nézzük, láthatjuk, hogy ki milyen színészi adottságokkal rendelkezik. Nagyokat mosolygom az előadásmódokat elemezve. Gyurcsány „nem akarok egyházakat látni” ordítozó stílusa egyértelműen egy beteg ember őrjöngése. A kultúrember vonásait még csak nyomokban sem lehet felfedezni rajta. Primitív, akarnok proli, aki ráadásul még arcátlan is, hiszen 2006 véres októbere után nem sok embernek volna bőr az arcán újra és újra kiállni és kaparni a hatalomért. Azonban Szolzsenyicin és Mensáros óta tudjuk milyen a kommunista és milyen a proli. Ha ismerték volna ezt a pápai mutánst, szegényebbek lennénk irodalmilag, mert egyik sem írta volna le részletesen milyen a kommunista és a proli. Azt írták volna: olyan a proli és a kommunista, mint Gyurcsány Ferenc. Bajnai és Mesterházy ugyanazt mondja, ugyanazt hazudja a tömegeknek, szemrebbenés nélkül. Bajnai az alázatos hazudozó, Mesterházy a harcias. Ám, mindkettő önmagát minősíti, amikor tények ellenében ocsmány módon vádaskodnak, hazudoznak és ígérgetnek betarthatatlan dolgokat, már-már nevetségessé téve magukat és néhány fős pártjukat az egész ország előtt. Bizonyára azok, akik fizetik busásan őket, nem tudják elhinni, hogy választott politikai lobbistáik ekkora ellenszenvnek örvendenek Magyarországon. Hiszen a köznyelv „libás” és „szarházi” néven emlegeti őket…. A Jobbikos pártelnök hasonlóképpen nyilvánul meg, mint a fenti három pártvezér. Egy dologban viszont nem hasonlít a korábban említettekre: Vona nem néz szembe. Nem néz fel, hanem szemlesütve és zavart tekintettel adja elő a magyarok számára rendkívül ellenszenves gyűlöletpolitikáját. Igen, voltaképpen az egész kormányellenesség és választási (hecc) kampány a gyűlöletre, az emberi gonoszságra, az aljaskodásra és hazudozásra épül. Minden párt azt adja, mi a lényege évtizedek, vagy egy évszázad óta. Semmiben sem változott a nyilas-fasiszta politika, a liberális értékrombolás politikája vagy a hazaáruló, az idegen hatalmakat genetikai kényszerességgel kiszolgáló szocialista-proli hatalmi politika. Az eszmerendszerek nem változnak és van hozzájuk a társadalomban kellő számú követő is. A politikai pártokat és eszméket másképpen is osztályozhatjuk. Az értelmiség ma már alig politizál, mert a normális embereknek a politika nem szellemi pálya. A politikáról ma már nem lehet vitákat folytatni, nem lehet épkézláb gondolatokat cserélni, mert a politikában kétféle ember van: az egyik pártelnök akar lenni, a másik mindenkinél mindent jobban tud és nem hajlandó a pártelkötelezettségéből engedni. A nemzet érdeke, a társadalmi kérdések, az erkölcsi irányok senkit nem érdekelnek, így értelmes ember az erkölcsöt és a hazát, a nemzet szeretetét, illetve önmagában a szeretetet nélkülöző politikai vitában nem vesz részt. A 2014-es, már javában tartó választási kampányban senki nem ismer erkölcsi normákat, nem ismer hazaszeretetet, nem ismer empátiát, nem tud, és nem is akar beszélgetni. Véres és ádáz küzdelmet folytat minden résztvevő a javakért, a cezarománia kiélésének lehetőségéért, az EU-s pénzek lenyúlásának lehetőségéért. A kormánypárt sikerei nem elkedvetlenítik az ellenzékieket, hanem kimondva is arra törekednek, hogy Orbánt eltávolítsák. Ez a cél. Ennyire ócska gazemberek a mai kampány résztvevői. Ugyanis nem a nemzet java, a társadalom jóléte, a függetlenség és a szabadság védelme, a közbiztonság megteremtése, a cigányok integrálása, a gazdasági növekedés elősegítése az, amit hirdetnek, és győzelmük esetén megvalósítanának, hanem egy párt és egy pártelnök megsemmisítését igyekeznek minden erejükkel elérni. Nemtelenül és a legaljasabb eszközöket is beleértve. Mit sem törődnek azzal, hogy Magyarország nemzetközi megítélése veszélyben van magatartásuk miatt. Nekik a haza, az ország semmit nem jelent. Számukra a hatalom és a pénz fontos. Bajnai ártatlan arccal, Gyurcsány hörögve, Mesterházy flegmán, Vona jellemtelenséget mutatva, fel sem nézve keveri a politikai mérget. A Fidesz pedig harcol az EU-val és harcol a belső ostoba ellenzékkel, harcol a kommunista és bajnaista hazudozásokkal, s teszi ezt a nemzet, a nép, a társadalom érdekében. A normális kultúrember ezért nem kapcsolódik be ebbe a választási proli-wirtschaftba. Értelmetlen és céltalan cirkusz ez, amelyet a társadalom buta rétegeihez mérnek a hataloméhes aljasok, az ellenzéki, idegen hatalmak és idegen maffia pénzén ordítozó politikusok. Lefoglalják a népet, hogy az valós problémákkal és az igazsággal, a kormány sikereivel ne foglalkozhasson. Helyette ordítozzon ostobán, majom módjára, mert a gazembereknek kell a közönség, kell a néző, a szavazó. Csakhogy… ez a cirkusz véges. Mert az embereknek elmegy a kedve az egésztől. A prolinak is. Mert meglátja, hogy hülyének nézik, hogy az ő hátán ugrándoznak, az ő idegeit teszik tönkre. Ők, a kampányolók pedig élnek, mint Marci Hevesen. A mai proli-wirtschaft előre vetíti a választások eredményét azzal, ahogyan hisztériáznak az ellenzéki politikusok, és azzal is, ahogyan az ország értelmisége és a kormánypárt szavazótábora reagál e nemtelen, igazi szocialista aljasságsorozatra. A Fidesz kétharmada - vagy annál sokkal több - meglesz 2014. és 2018. között is. Az ellenzéki vörösök és a barnák pedig együtt énekelhetik – mint a történelem során már tehették: „Ez a harc volt a végső”… A mai választási kampánypolitizálásban tehát nem érdemes részt venni. Örüljünk a felkelő és a lenyugvó napnak, szeressük egymást, és szánjuk a ma olya harcias társadalmi rétegeket… de próbáljuk meggyőzni is őket, hogy ne a hazugságok és a gyűlölet pártján álljanak, hanem csatlakozzanak a szeretet, a rend és a szabadság szellemiségéhez. És imádkozzunk. Mert minden megtörténhet 2014-ben. Csak nem mindegy, hogy Istennel vagy istentelenül történik-e… Stoffán György
Posted on: Mon, 23 Sep 2013 17:41:59 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015