Kedves DK! Akartam írni nektek! De nem tudok! Meg akartam fogalmazni a veletek kapcsolatos tapasztalataimat. Hogy áll a pódium, terjed a hang, de csak egy irányba. Fentről lefelé! El akartam mondani nektek, hogy én hogyan gondolom, hogy én mit szeretnék. Nem sikerült. Rendezvényeiteken Ti mondjátok meg, hogy miről lehet beszélni, de csak röviden, mert a gondolatok kifejtésére csak az előadóknak van elegendő ideje. A hallgatóság - a nevében is benne van - hallgasson! Vagy legfeljebb kérdezzen! Röviden. Majd a DK válaszol. Elmondja, hogy mi van, mert azt rajtuk kívül úgy sem tudja senki. Igaz, földi halandó ezekre a rendezvényekre el sem juthat, hisz nem tudja hol, hogyan értesülhet azok helyszínéről, időpontjáról. Nehogy olyan is odatévedjen, akinek saját gondolatai vannak. Mert még előfordulhat, hogy nem lehet belefojtani a szót, és elmondja. Az meg nem jó, mert a többiek meghallhatják, és netán elgondolkodnak rajta. Esetleg olyat kérdez, amire nem tudtok válaszolni. Bár, ez nem fordulhat elő, mert van egy univerzális válasz, ami mindig hat: ez provokáció, és mi nem hagyjuk magunkat provokálni. Én akartam beszélni veletek! Nem csak hallgatni titeket, hanem meghallani a kérdéseiteket, átélni a kételyeiteket, részt venni az őrlődésekben, az igazság, a valóság keresésében. Nincsenek kérdéseitek. Nincsenek kételyeitek, nincsenek őrlődések. A DK nézeteihez nem kell semmit sem hozzátenni, és nem is lehet. A DK-val nem kell semmit megvitatni, és nem is lehet. A DK zárt, nincs szüksége semmire, kivéve szavazatokra. Ez a balliberális szellemiség. Tudjátok, hogyan jártak a történelem során azok a közösségek, amelyek önmagukba fordultak, amelyek elvesztették az interaktív kapcsolatot a környezetükkel, amelyek képtelenek voltak a változásra? A következő négy év el fogja dönteni a sorsotokat!
Posted on: Tue, 27 Aug 2013 05:43:31 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015