Kedves dohányzó ismerőseim! Muszáj könnyítenem a lelkemen a ma éjjeli műszakom után, amikor - többek között - egy nénit is ápoltam. Nincs rosszabb annál, amikor az ember látszólag lélegzik, de mégsem kap levegőt. A néni minden mérhető paramétere kielégítő volt (egy intenzív ápolás szintjén) de a fulladás érzetének pánikjával nem tudtunk mit kezdeni. Hiába adtunk neki különböző medicinákat, de ugyan mit lehet kezdeni egy utolsó stádiumos tüdőtágulattal? A szemére vetni, hogy miért dohányzott évtizedeken keresztül, már nincs értelme; különösen nem akkor, amikor azt érzed, úgy megosztanád vele az levegődet, de nem megy, csak tehetetlenül nézed a vergődését. Hallgatod, hogyan könyörög azért, hogy altassuk be inkább és tegyük lélegeztetőgépre, mert "ezt már nem bírom tovább". És igen, ez egy alternatíva. De ebből a betegségből nem gyógyul ki az ember, és a lélegeztetőgépről sem könnyebb utána lejönni. A statisztika szerint a dohányosok kb fele szenved előbb, vagy utóbb ebben a betegségben. Ha legközelebb egy dohányos társaságban ülsz és éppen jól érzed magad, jusson eszedbe egy pillanatra, hogy a jelenlévő embereknek a fele (téged is beleértve) idősebb korára levegőért fog könyörögni. És nem tud majd senki adni. Bármennyire is szeretne.
Posted on: Fri, 06 Sep 2013 07:19:13 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015