Kesergő Olyan repülő vagy, amiben viszed szívedet, mint bombát, hogy fájdalmaid kire dobják majd, még nem tudják. Olyan katona vagy, akit egy egész ország elhagyott, a borzalmas az, hogy élsz, míg körülötted a világ halott. Ledöftek, mint egy állatot, véredben fogócskáznak a napsugarak, most jöttél rá, hogy a bánatban lettél óriási nagy. De valahol sír érted a folyó, megfelezi idődet a nyár az ősz, hogy ne érd utol vádjaidat, inkább lábadba belelősz. Széttárod kezedet…lám a szél kiteregetett Téged is a térre, A villám darázsfullánkja halottaidhoz már nem ér le. Semminek nincs értelme—ezért lett mindennek, mert újból kezdheted az életet, lehet, hogy éhen halsz, de a halál nem fog jóllakni veled. Ilyen vagy hát valójában? Ilyen semmi… mikor magadnak marad magad? Nézed betűidet: lelked csontjai, így maradtak meg belőled a szavak. Szivárvány feletted, de csak a reményvesztettség kapujaként látod, és már nevetsz…ahogy tested rúdján lengenek a gondolat-zászlók. "Mi Atyánk, Aki a mennyekben vagy..." mormolod, amire Jézus tanított, éned-ben mikor a mindenség súlyát kellett cipelni—Ő veled volt. Olyan repülő vagy, ami emlékeket visz széttépet egek alatt, Ne félj,szenvedésedből lelked-palotája, örök időkre itt marad! Szentjánosi (Langstadler) Csaba
Posted on: Sat, 07 Sep 2013 07:08:32 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015