Ki menjen a picsába? Beszélgetés a rajongásról… 2013. augusztus 23., 20:53 Feldmár András – Büky Dorka: Ki menjen a picsába? Beszélgetés a rajongásról… BD: „Nos, ha Andrást érdekelné bárki másnak a véleménye, mint Feldmár Andrásé…” – így indította commentjét a napokban egy fiú a Facebookon, és ennek kapcsán mondandóm is kérdésem is van, mert ebből nekem az látszik, hogy nem könnyű megérteni vagy még inkább elfogadni, elviselni azt, amit csinálsz. Lehet, hogy az a probléma, hogy félreértik, amikor indulatosan szállsz be egy vitába és elküldesz valakit…. na, hát lássuk be, keresetlen szavakkal. Azt hiszik, hogy intoleráns vagy mások véleményével és ez sért, zavar sok embert. A korábbi rajongók ilyenkor csalódnak benned, megállapítják, hogy „András már nem a régi” sőt felhívják a figyelmedet a felelősségedre; akire ennyien figyelnek, annak vigyáznia kell a szavaira. Most szerintem mérföldkőhöz értünk, valaki megkérdőjelezte, hogy a könyveidet valóban te írtad-e, mert annyira nem passzol össze neki az ideál meg a valóság. Mi van itt? Mi ez az egész? Egyrészt kéne beszélnünk a rajongás és kiábrándulás természetéről, másrészt jó lenne tisztázni, hogy mi az, amit intoleranciaként értelmeznek a népek. Kezdjük a véleményeiddel. Mi a bajod mások nézeteivel, módszereivel, gondolataival? Egyáltalán mit jelent neked az, hogy vélemény. Neked van olyanod? És nagyon zavar a másiké? Nekem egy zen mondás jut eszembe, valahogy így: „Mi a felébredés? Csak tedd le a véleményeidet.” FA: Amikor én elmondom, amit el akarok mondani, a mögött rendszerint a tapasztalataim állnak, tehát abban vagyok biztos, hogy ez vagy az velem megtörtént. Ha ennél tovább megyek, akkor tudom, hogy spekulálok arról, hogy mindez mit jelenthet. De, ezt nem gondolom véleménynek, mondom, inkább spekulációnak. A zen idézeted szerintem arra mutat, hogy azért, mert észreveszünk egy differenciát, mondjuk azt, hogy EZ nem AZ, nem kell automatikusan azonnal megkérdezni és állítani, hogy melyik jobb. BD: OK, de tegyük fel, hogy nekem például nem könnyű elfogadnom, ha valaki a személyiségét, sőt a boldogtalanságát vagy a problémáit a különféle csillagjegyek aktuális állásával magyarázza. Ilyenkor bosszankodom, hogy ahelyett, hogy a valóságot próbálná megérteni és az életét a saját kezébe venni, ilyen hülyeségekkel tölti az idejét. FA: Amikor valakinek, akinek az asztrológia fontos, azt mondjuk, hogy az asztrológia hülyeség, azzal őt magát degradáljuk, tehát nem azt állítjuk, hogy az asztrológia hülyeség, hanem azt, hogy ő a hülye. R. D. Laing, a mesterem, azért szerette a buddhizmust jobban, mint bármilyen más létező rendszert, mert toleránsnak találta, olyan vallásnak, ami elfogadja az úgynevezett episztemológiai anarchiát, ami azt jelenti, hogy senki nem gyakorolhat hatalmat a törvények felett, miszerint, hogyan szabad tudni azt, amit az ember tud, és hogyan nem szabad tudni azt, amit ember tud. Az anarchia azt eredményezi, hogy mindenki a maga módján tudja, amit tud, és azt nem kell általánosítani vagy legitimálni. A fontos nem az, amit és ahogyan tudunk, és, hogy azt honnan tudjuk, hanem mindig az, hogy hogyan bánunk egymással. A buddhizmusban nem csak episztemológiai anarchia van, hanem azt sem írja elő senki, arra sincsen törvény, hogy milyen élményeim legyenek, vagyis vannak. Engem soha senkinek a véleménye nem zavar. Magam sem vagyok biztos semmiben, így mindig nyitva vagyok arra, ami másoknak fontos. Amikor belépek egy beszélgetésbe vagy vitába, csak azt nem tűröm, amikor észreveszem, hogy valaki rosszul bánik valaki mással, de leginkább velem. BD: Na de, mi az, hogy „rosszul bánik”? FA: Úgy is mondhatnám, hogy szemtelen, pimasz, felülről beszél, lekezel. Ez azonnal a hatalom területére mutat. Valaki valakihez nem horizontálisan beszél, szemtől-szembe, hanem fentről lefelé, lenézi a másikat. Abban a pillanatban, amikor én ezt érzem, nem akarom őt többé megérteni, nem akarom magyarázni, nem akarom ezt eltűrni. Véget akarok ennek vetni a dolognak azonnal. BD: Teljesen függetlenül attól, hogy az illetőnek igaza van-e vagy sem? FA: Teljesen függetlenül attól. Hiszen senkinek sincs privilégiuma, senki sem birtokolja az igazságot. Az „igazság”, a valóság felmérhetetlenül hatalmas, amit birtokolhat egyikünk vagy másikunk, mindig csak részigazság. Ez a tény mindenkitől alázatot követel. Az igazsághoz együtt, ha szerencsénk van, közelebb kerülhetünk, mint egymagunkban bármikor is, valami nagyobb összefüggés közöttünk ilyenkor megjelenik, de soha nem egyikünknél vagy a másikunknál van. Legutóbb, amikor valakit elküldtem a picsába, az illető a racionalitás, a logika nevében sértegette és zsarnoki fölénnyel kezelte az ott lévőket. Felül kell, hogy kerekedjek rajtad, one-upmanship. A logika és a racionalitás mindig nagyon jó eszköz arra, hogy az egyik ember a másik fölé kerüljön. Ilyenkor soha nem az igazságért küzdünk, hanem a hatalomért. Illich, Foucault és mások nyilvánvalóvá tették a hatalom és az elfogadott valóság, igazság kapcsolatát. Freud megmutatta, hogy a hisztéria nem más, mint makacs és kétségbeesett reakciója a hatalom-nélkülinek, a diktátori, ellenállhatatlan racionalizmus, logika hatalma ellen. Nem az fontos, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy hogyan bánunk egymással. Aki tudja a tutit, az ellen nem lehet küzdeni, azzal nem lehet beszélgetni, tehát menekülni kell tőle! Én néha úgy menekülök, hogy elküldöm a picsába a fölényes mindentudót... Ha nem lehet hatékonyan küzdeni és nem menekülsz, belebetegszel! Vigyázz Magadra! Az emancipáció lényege, hogy nem kell lenézni senkit és senkitől nem kell eltűrni, hogy engem lenézzen. BD: Volt azért olyan is, amikor úgy küldtél el valakit melegebb éghajlatra, hogy hozzád alig szólt, és csak valahogy próbálta az egyre elmérgesedő vitát elsimítani. FA: Hát igen. Amit ugyancsak nem tűrök el és indulatosan kilépek a beszélgetésből, az az, amikor valaki „semlegességet” színlel, így játszza a one-upmanship játszmáját. Nincs megkülönböztetés, minden egybe mosódik, ez is az, az is ez, mindenkinek igaza van, happy, happy... „Vajra” az a kard, ami az intellektust szimbolizálja a Buddhizmusban, amivel megkülönböztetjük, felaprítjuk a világot: EZ nem AZ. Ebben nincs ítélet, EZ nem jobb vagy rosszabb, mint AZ, de EZ más, mint AZ. A szeretet nem vágy. A szeretet nem árt. Ami árt, az nem szeret. Azonnal elküldöm a picsába azt, aki kasztrálja, rombolja, támadja, lehetetlenné teszi a jelentés, az értelmezés, a gondolkodás, spekulálás erotikus játékát. Idővesztegetés egy ilyen emberrel bajlódni. Rövid az élet, mással akarom tölteni. Az illető nem buta, de irigy és gyűlöletből rombol. Hát menjen a francba! Csinálja ezt ott, ahol én nem vagyok... BD: Na, hát nem tudom, hány rajongód marad, ha ezt felrakjuk a Facebookra. Csalódni fognak benned sokan, most már tényleg nyilvánvaló, hogy te nem vagy az ő Andrásuk. FA: Amikor olyat csináltam, ami nem tetszett az anyámnak, azt mondta, „hol van az én Andrisom, ezt az én Andrisom nem csinálná, hová tűnt az én Andrisom?”. Ez óriási hipnózis volt, mert megijedtem rettenetesen, hogy hová lett az anyám Andrisa. Ez hipnózis. Az anyámat nem érdekelte, hogy ki vagyok, ő azt akarta, hogy én eljátsszam hiba nélkül azt a fiút, akit ő elképzelt az ő jó fiának. Ez tényleg az interperszonális fenomenológia terébe tartozik, hiszen óriási problémák keletkeznek abból, ha van két ember, A és B, akkor az is van, hogy A kinek gondolja magát és B kire gondol, amikor A-ról beszél. Tehát ki is B A-ja, ki A A-ja. Na, most a differencia a kettő között befolyásolja a kapcsolat minőségét. És akkor persze van B B-je és A B-je. Szerintem minél közelebb vannak ezek egymáshoz, annál jobb, nyilvánvaló, hogy ha nagy a differencia, akkor nagy baj van. Az anyám Andrisa és az én Andrisom nem volt egy és ugyanaz, ahhoz, hogy jól legyek, vagy el kellett veszíteni magamat és fel kellett vennem a szerepet, amit az anyám kiosztott nekem, vagy az anyám dühével és csalódásával kellett élnem. Most a rajongóknak is van egy Andrása, és persze nekem meg nincsenek rajongóim, ez egy nagy differencia, hogy én nem képzelem el, hogy ki az én rajongóm, de sok ember elképzeli, hogy ki vagyok én. BD: Ez viszi némelyik commentelőt addig, hogy te nem is írhattad azokat a könyveket? „Hová lett az én Andriskám?” Mi a jó ebben annak, aki csinálja? Így valójában soha nem lesz neki saját Andriskája, nem? FA: Az anyámnak azt kellett hallucinálnia, hogy én az ő része vagyok, megijesztette őt a lehetőség, hogy én egy elképzelhetetlenül más másik vagyok, rettenetesen megrémült, hogy ha ez „kiderül”, akkor be kell ismernie engem, ezt nem engedhette meg magának, mert azt, ami nem te vagy, azt nem lehet kontrollálni. Neki fontosabb volt, hogy azt képzelje, hogy olyan vagyok, mint mondjuk a karja, megijedt volna, ha a karja nem szolgálta volna az ő akaratát. Inkább levágta volna a kezét, mint hogy szégyellje magát, hogy a keze mást csinál, mint amit ő akar. A fiú, aki azt írja, hogy a könyveimet nem is én írom, szégyelli magát miattam, mert ő nem mondaná senkinek, hogy menj a picsába és nem úgy vezetne egy workshopot, ahogy én. Ha ő elköteleződik érzelmileg, ha ő meg én egyek vagyunk, akkor szégyellnie kell magát miattam. Tehát, ha ő azt mondja, hogy szeret engem és a szeretet neki egység, vagyis identifikál velem, ha neki a szeretet egy fúzió, nem külön lénynek lát, akkor, ha olyat csinálok, amit ő nem csinálna, el kellene választania magát tőlem. De e helyett engem választ el magamtól. BD: Na, de, ha mindenképpen ragaszkodom a fúzióhoz, megtehetem azt is, hogy önmagamat kitágítom, nem? FA: Hát persze! Ilyenkor elfogadom a másik tágasságát. Az anyám nem fogadott el, a rajongóim sem fogadnak el, az anyám is rajongott értem. A fiú ahelyett hogy kibővítené az ő Feldmár Andrását, lenne neki olyan, aki tud olyan könyveket is írni, meg el is küld valakit a picsába, ahelyett azt hiszi, hogy nem én írtam a könyveket, vagyis ez a kettő egy emberben nem lehet. Nyilván zavarja, hogy szégyellnie kell magát, ha esetleg tetszettek a könyveim, pedig én egy ilyen fasz vagyok, és neki menekülnie kell. Ez egy olyan probléma, amit általában nem tudunk megoldani. Ilyen az, hogy Heidegger náci lett, én meg azt mondom egyeseknek, hogy menjenek a picsába. Vancouver-Budapest, 2013. augusztus 23. https://facebook/notes/feldm%C3%A1r-int%C3%A9zet/ki-menjen-a-pics%C3%A1ba-besz%C3%A9lget%C3%A9s-a-rajong%C3%A1sr%C3%B3l/576368742426577
Posted on: Sat, 24 Aug 2013 18:59:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015