Kis Erőss Zsolt - NOSZTALGIA. Nemes Gabriella írta a hegymászó tragédiája kapcsán ezt az asztrologosz című portálomra: A napokban James Jones: Szerelem az Antillákon c. könyvét olvastam ki ismét, 20 év után (hogy mit érthettem én ebből 20 éve - valószínűleg azért nem tetszett akkoriban, mert nem értettem). A könyv utolsó lapjain a főszereplő drámaíró egy konklúziót tesz, gyakorlatilag az író (mármint James Jones) az ő szájába adja a könyve végkövetkeztetését. Képes vagyok ezt ide most bemásolni: ------------- "Nagyon nehéz szavakba foglalni. Szóval, mintha nem férfiak lennének. Egyikük sem. Kisfiúk, akik azt játsszák, hogy férfiak. És ettől olyan veszélyesek, mert valójában felnőttek, és nagyon is számít, hogy mit csinálnak. Nemzetek sorsa függ tőle. Az egész világ sorsa.De ők képtelenek elhinni, hogy többé nem kisfiúk,hanem felnőttek. Így hát játszanak. És úgy gondolják, nem számít."..."Felidéződött bennem egy kép. Emlékszem, kisfiú koromban egyszer ott álltam a fürdőszoba ajtajában, és titokban figyeltem, ahogy apám pisil. És a szerszáma, a farka olyan nagy volt. Persze én voltam kicsi. De olyan nagynak látszott, és az enyém olyan kicsi volt, és úgy éreztem, az enyém soha nem is lesz olyan nagy. Hát ők is ilyenek. Ezek a fickók. Nemcsak Amerikában, mindenütt a világon. Mind kisfiúk, lesik az apukájukat, és úgy érzik, az övék soha nem lesz olyan nagy, mint apucié. Mert tudod, a méretarány bevésődik az agyukba, és mindegy, mekkorára nőnek, milyen nagyok lesznek, az arány, a viszonyítási alap velük együtt nő. A kiskölyök memóriájába vésődött kép felnő velük együtt. Így a végén ők maguk soha nem tudnak felnőni. Sosem tudnak felnőni apukáéhoz, így hát kiskölykök maradnak. Felnőtt gyerekek, akik azt játsszák, hogy férfiak. De nem hisznek benne. Szerintem az egész világ ilyen. Oroszok, kínaiak, amerikaiak: elnökök, miniszterelnökök, államfők;mindenki. Így hát a bátorságba menekülnek. Nagyon fontossá válik a bátorság. Mindennél fontosabbá. Csak ha bátrak, lehetnek olyanok, amilyen szerintük egy férfi. Csak így lehetnek férfiasak. Nincs más mód. A bátorság. EZ bizonyítja, hogy ők férfiak. Így hát különböző játékokat találnak ki. Minél keményebb játék, annál bátrabb a férfi. POlitika, háború, futball, vízilabda, felfedező utak. Búvárkodás. Cápavadászat. Mind csak azért, hogy bátrak lehessenek. Hogy férfiak lehessenek. Hogy felnőjenek apuka hatalmas farkához, amelyre emlékeznek, de amellyel nem vehetik fel a versenyt." ------------- Eltekintve a kiindulóponttól (apuka hatalmas szerszáma) hasonló az író véleménye a férfiakról, illetve a férfiasnak tartott viselkedésről 1967-ben, mint amit Szilárd elmond. De az is lehet, hogy a kiindulópontot is összhangba lehet hozni a metafizikával, ha metaforikusan értelmezzük. Pár órával azután olvastam ezt a részt, hogy meghallgattam a felvételt, így szembeötlő volt. A hangfelvételt a férjemmel együtt hallgattuk meg, és mind a ketten tanulságosnak találtuk, főleg amikor az volt, hogy mi a jobb, felhő és ég között lebegni, vagy a gyermekeink fejlődését figyelni? Még egy kérdésem lenne: a Bika Lilith oldása mindenki esetében lehet a természetvédelem? Lehetséges lenne, hogy ezt válasszam hivatásomul, ha visszamennék dolgozni? Azért furcsa amúgy, mert már 10 éves koromban természetvédelmi táborban voltam, és azóta is a saját eszközeimmel mindent megteszek ennek érdekében, valamint pár hónapja láttam egy ökoszervezetnél egy álláshirdetést, amit szívesen megpályáztam volna, ha már vissza akarnék menni dolgozni, de még itthon akarok lenni a gyerekekkel. Igazán örülnék, ha egy ilyen pályamódosítás a karmámat is oldaná, mert a korábbi munkahelyemhez nem nagyon fűlik a fogam (milyen szép Szaturnusziasan fejeztem ki magam:-) ). Csak azért fura, mert általában a karma oldásához szükséges lépések általában fájdalmasak - mondjuk annyiban fájdalmas lenne a Bika Lilithemnek, hogy töredékét keresném annak, mint korábban beszerzőként.... _________________ "... Istennel lehetetlenség együtt lenni napszemüvegben." Bono Hozzászólás jelentése Hozzászólás adatai Felhasználó figyelmeztetése Hozzászólás törlése Vissza a tetejére Profil Privát üzenet küldése E-mail küldése Hozzászólás szerkesztése Hozzászólás az előzmény idézésével Kozma Szilárd Hozzászólás témája: Re: Erőss Zsolt spirituálisan félresikerült élete és halála HozzászólásElküldve: 2013.06.05. 15:28 stb. Köszönjük a nagyon is találó idézetet! Személy szerint és asztrológusként csak annyi kiigazításom lenne, hogy amire az író bátorságot ír, az tulajdonképpen a vakmerőség, ami viszont logikus, hogy a gyávaságnak az ellentéte. Az is lehet, hogy fordítási - fordítói tévedés. A vakmerő Ember ugyanis, amilyen Erőss Zsolt volt, nem gyáva, hanem a szellemi kétségbeeséstől (Ikrek karma!) vakmerő. Sőt: ahogy Hamvas írja ugyanerről a témáról a Karneválban: desperált. A bátorság már a Marsnak a teljesen pozitív megnyilvánulási formája, és valahol a pozitív Szaturnusszal is társul, mivel a bátor ember egyáltalán nem az, aki feleslegesen és ostobán kockáztatja az életét, csak azért, hogy akár a férfiassága saját magának való bizonygatása céljából, akár azért, hogy a szájtátik előtt tündököljön, rendkívüli dolgokat véghez vihessen. A bátor ember, még ha lassan is, de szívósan és a kudarcoktól, vagy a támadásoktól nem meghátrálva, és figyelem: az élet óvása és az igazság érvényesítése érdekében, teszi a dolgát és harcol is, ha kell, de soha nem öncélúan és nem a hírnévért, tehát a közönség-siker, vagy, ami mostanában ezzel együtt szokott járni a mindig még nagyobb és nagyobb pénzkereset érdekében. A bátorság tehát nem kockáztat. Feleslegesen meg pláne nem. Hanem helytáll, vagy szilárdan halad előre az élet és az igazság, vagyis a teremtés és a megváltás szolgálatában. Ezért nincsenek, sem önmaga előtti, sem mások előtti, füttyű- nagyság igazolási komplexusai sem.
Posted on: Fri, 21 Jun 2013 12:00:38 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015