Kiégés... Azt hihetnénk, hogy a kiégés a lelkes, elhivatott, nagy elvárásokkal rendelkezőembereket nem veszélyezteti, hiszen ők nem kényszerből választottak pályát, hanem elhivatottságból. A kiégés- kutatók azonban megállapították, hogy éppen ők azok, akik a leginkább veszélyeztetettek. Jellemző rájuk a kezdeti túlzottan nagy lelkesedés, felfokozott energikusság, a kollégákkal való élénk kapcsolattartás. Lelkesedés a szakmáért, intenzív fáradozás, a munka során megismert emberekkel való túlzott azonosulás, magánélet és a munka túlzott összefonódása, a munkahelyi és a magánéleti szerepek összemosódása. A személy ilyen állapotban a személyiségét tekinti a legfontosabb munkaeszköznek, így munkája kudarcát saját személyisége kudarcaként éli meg. Irreális elvárásokkal lát neki munkájának, azonnali eredményeket vár el magától. Arra törekszik, hogy ideális legyen, bizonyítási kényszerbe kerül, túlzott felelősséget vállal. Az ilyen állapotban lévő ember állandó időhiánnyal küzd, így nem jut ideje kikapcsolódásra, rekreációra. Mivel leginkább a saját teljesítményében bízik, a kontroll és a visszajelzések hiányát, az önmagára utaltságot éli meg. Az intézményi környezetben ráadásul gyakorta megesik, hogy a pályakezdő kollégák nem kapnak megfelelő szakmai segítséget, így csak saját elképzelésikre és elvárásaikra támaszkodnak, amelyek sokszor idillikusak, nélkülözik a gyakorlati tapasztalatokat, az életszerűséget. Az egyéni ellenállást leginkább két személyiségvonás, az ember szívóssága és hatékonysága határozza meg. A szívósság alatt az elkötelezettséget, az involvált részvételt, a kontroll képességébe vetett hitet és a stressz kihívásként való megélést értjük. A hatékonyság pedig olyan vonás, amely lényegében az önmagunkba vetett hitnek felel meg. Bagdy Emőke a „pszichofitness” tanítómestere arra figyelmeztet, hogy értelemszerűen önmagunkhoz kell fordulnunk, ha a környezetünk ránk gyakorolt hatásain (pl.: stresszhelyzet) és a mi erre adott válaszreakcióinkon (pl.: helyzet értelmezése) változtatni kívánunk. Bagdy kiindulásképp négy lépést ajánl vitalitásunk megőrzése érdekében: 1. Szervezetünket a tudatosan irányítható gondolataink útján helyesen kell tájékoztatnunk! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy feltéve a rózsaszín szemüveget hamisan festjük át a világot, hanem ahelyett, hogy rossz beidegződéseinkhez, gondolati sémáinkhoz ragaszkodnánk, mérlegeljük a velünk történteket. Észre kell vennünk, hogy első látásra minden dolog teljesen közömbös számunkra, csak tapasztalataink által kap jelentést. Az egyszer jónak bizonyult dolgoktól a következő találkozáskor is kellemes élményt várunk, a rosszaktól pedig a későbbiekben tartani fogunk. Gondolataink pedig irányítják lelki és – önszuggesztión keresztül- testi reakcióinkat. 2. Kíméljük a szervezetet az idegen anyagoktól, a kémiai szerekkel (drogokkal, gyógyszerekkel) való felesleges terheléstől és természetes módszereket alkalmazzunk a megsegítésére! 3. Óvjuk meg magunkat a túlméretezett reakcióktól azáltal, hogy beállítottságunkat, szemléletmódunkat, gondolkodásunkat megváltoztatjuk, így a szervezetre ható környezeti befolyásokat tompítjuk! 4. Rendszeresen testi kondicionáló és relaxációs, lelki lazító- önerősítő tréninggel segítsük elő a természetes belső egyensúly helyreállítását és az erők felújítását! A relaxáció francia eredetű szó, jelentése: „elengedni a rabot”. Testünket és lelkünket is „rabságban tarthatja” a szorongás, félelem, stresszekből adódó lelki feszültség, a negatív gondolatok özöne. Érzésvilágunkat megkötheti a düh, indulati örvényeiben kiszolgáltatottan vergődhetünk, így nagy szükségünk van a „elengedésre”, belső szabadságunk elnyerésére.
Posted on: Thu, 27 Jun 2013 16:38:00 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015