Körmendi Gitta: Álarc Szemembe tud nézni rezzenéstelenül, egy arc helyett, melyre mereven ráfeszül. Nincs módja, hogy megunt vonásait váltsa, egyformán vigyorog bűnre, tisztaságra. Már maga sem tudja színét, ki festette, ki az, aki arcán rajta felejtette. Kit kell, és ki elől, folyton rejtegetni, mért’ nem lehet végre végleg félre tenni. Sajnálom a fáradt, agyonfakult maszkot. Én magam is vágyom meglátni az arcot. Megnézném, nézne-e rezzenéstelenül, amikor a saját képével szembesül?
Posted on: Mon, 23 Sep 2013 03:58:22 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015