LAIKUS - Konfliktuskezelés gyermeki képzelőerővel Lívia története 5 éves korából "A kisöcsémmel a nagyinál játszottunk sokat hétvégente. Elég elevenek voltunk leginkább mindig. Aznap délután például betörtük a nagyiék vendégszoba ajtajának az egyik üvegét. Megdöbbenten álltunk a tragédia előtt. Tudtuk, hogy ez a "szép" szoba, ami most már kevésbé szép... és azt is tudtuk, hogy a nagyi épp palacsintát fog készíteni nekünk. Ezt semmiképp sem kockáztathattuk. Szépen, óvatosan összeszedtük az üvegdarabokat, a maradékot is kiszedegettük az ajtóból. (Nem mondom, hogy nem volt veszélyes vállalkozás.) Elcsomagoltuk az egészet egy karton dobozba, és elrejtettük. Ettől máris rendezettebb lett a szoba ismét. Viszont az üveg hiányzott. Nem féltünk a nagyi haragjától annyira, hogy ráhagyjuk, hogy felfedezze a hiányt, viszont féltünk attól, hogy mégiscsak bosszús lesz, és nem ugyanabban a hangulatban tudunk majd palacsintázni. És jött az ötlet. Szereztünk egy nagy kendőt, gyakoroltunk, majd szóltunk a nagyinak, hogy készültünk neki egy bűvész trükkel. Én voltam a varázsló, az öcsém volt a segédem. Beállítottuk a nagyit megfelelő távolságra a "szép" szoba ajtajától. Megkérdeztük tőle, hogy ugye nem lát semmi szokatlant, minden olyan mint szokott lenni. Válaszolt, hogy igen. Aztán közöltük vele a produkciót: el fogjuk tüntetni az üveget az ajtóból. Nagyi csendben figyelt. Mi énekeltünk, lengettük a kendőt, táncoltunk előtte és varázs szavakat skandáltunk, aztán dadamm: megálltunk, és a drámai pillanatban átdugtuk a kezünket az ajtón, demonstrálva, hogy ott üveg már tényleg nincs. Vártuk a reakciót. Nagyi mindent megértett rögtön, próbált bosszús lenni, de nem ment neki, nevetéssel küszködött." Írd meg Te is a történeted! További információk az oldal első posztjában ...
Posted on: Sat, 07 Sep 2013 10:28:02 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015