Látjátok, minket, Védenceimet, a kiskapudi épülő menhelyet és lakóit támogatni, segíteni ezekért, a pénzben nem mérhető, szívet melengető, megfoghatatlan dolgokért érdemes…: A hét végére érkezett segítségekből ma úgy tudtunk dönteni, hogy tankolunk és elindulunk Barcikára, mert a kis Blaserka sajnos visszaesett az egyszer már általa is majdnem legyőzött vírusba, és éreztem, mielőbb orvosi segítségre van szüksége. Mivel ilyenkor Ózdon nincs rendelés, Barcikáig meg sem álltunk (hála és köszönet ezredjére is a dokinknak, aki szabadidejében, már épp indulva valahová, megvárt minket reggeli telefonhívásom után!). És ha már megyünk, és ha már a pénzekből is maradt, amit Tőletek, jóemberektől kaptunk, még úgyis, hogy tegnapelőtt ennivalót vettünk, csirkelábat és az oly nagy kedvenc sült kacsát (itt pedig köszönet a MiniManó Állateledelnek, akik megértve miskolci, szomorú utunk miatti csúszásunk, záróra után két órával visszajöttek, és szeretettel kiszolgáltak, első kérésre!), na szóval, ha már így is maradt pénz, és úgyis menni kellett Barcikára, akkor már elkülönítve betettünk három kölyökfiút is a nagyobbacskák közül, Cipőt, Mufurcot és BuciMacit, akik közül egyre már volt egy nagyon jó érdeklődő Sajónémetiből, de akiknek az első oltáson kívül még semmijük sem volt. Elindultunk hát így ennyien. A kis Blaserka megkapta a maga –reméljük- életmentő kezelését, a három kislegény a maga chipjét, amivel már örökbe fogadhatóak, és még a nagyobb védettség érdekében egy 2. oltást is. A gazdijelölt kérte, hogy ő rendezi a majd általa kiválasztottét, csak adassuk már be, mert neki nincsen autója, és mivel még nem volt egyértelmű döntés, meg amúgy is nagyon jó érzés, hogy a két Kiskapudra visszakerülő védettségét is tovább tudjuk így növelni, így hát mind a hárman megkapták a 2. védőoltást. A doki kedvezménnyel is számolt, el is engedett, még gyógyszereket is adott az általam elmesélt tünetűeknek, végighallgatta megértéssel Révészke elaltatását, beszámította 300-al számolva az Éva által küldött 10 euróst, mások segítő hozzájárulásával hozzátettem még 15 ezret, így a hiteles füzetünkbe most semmi sem került bejegyzésbe, és már indultunk is Sajónémetibe. Ahol Ildikó már várt minket, első látásra BuciMacit választotta ki magának, aki hamar feltalálta magát a lakályos kis nyári konyhában az odakészített tányérkája és párnája közelében, és aki kedves, felkaroló jellegű puszikat kapott Bellától, a nagy kutyustól, aki annak idején az én közvetítésemmel került ebbe a szerető otthonba. Így BuciMaci ma már nem fázik, nem dagonyáz a sárban, nem sok közül lesz egy, akire figyelni kell, akit szeretni kell, hanem egy család (majdnem:) egyetlenje innentől, és én kívánok Neki nagyon boldog, nagyon hosszú életet! Két kis bátyja hazatért chipelve, nagyobb védettséggel, a lánytesók és a haverok örömmel és vidáman fogadták őket, és ha ez az átmeneti állapot az épülő menhelyen nem is a legideálisabb, még mindig összehasonlíthatatlanul jobb és boldogabb, mint kint az utcán, vagy durva kezek között, ne adj Isten, holtan… És Rájuk is úgyis, jól tudom, vár valahol egy Igazi, akihez most egy lépéssel –a chipezéssel- közelebb is kerültek, és révbe érnek ők is, ahogyan mai napon kisöccsük, a vagány BuciMaci… Ezért éri meg csinálni, ezért éri meg kérni, chipekre, oltásokra, ennivalóra, mikor mire, vállalva azt is, aki ezt nem nézi jó szemmel, ezért éri meg ezt akkor is csinálni, amikor térdig állsz a sárban, és gumicsizmádba befolydogál a sűrű, hideg lé, akkor is, amikor tudod, hogy sokan vannak és te néha már kevés vagy, és csinálni akkor is, amikor imát mormolva, elfogadva egy legnagyobb akaratot, elengedsz valakit… Nektek pedig ezért a boldog kutyatekintetért éri meg hinni bennünk ezután is, segíteni a Védencek álmát, az enyémmel együtt (a sok álom, ami ugyanarról szól…), és ha ezután is szeretnétek az állatorvosi költségekben, az állatok etetésében, a napról napra felmerülő problémákban, az építkezés folytatásában segíteni, akkor kérlek, vegyétek fel velem a kapcsolatot, anyagilag pedig kis szervezetünk, a HEROSZ Ózdi Szervezete OTP 11734121-20043678 számú számlaszámán keresztül megtehetitek, mi nagyon hálásan fogadjunk, és cserébe ilyen boldog kis sorsokat adhatok át soraimmal, és szívem minden örömével, mint a kis, anno Várkonyról családostól mentett BuciMacikáét… Köszönet minden segítőnknek, támogatónknak, és köszönet a gazdinak, aki újra tőlem választott, Neked pedig, csepp vagány legény, a legjobbakat, örülök, hogy megismerhettelek, és segíthettem, amíg szükséged volt rá. Innentől kis családodat, öt tesódat, anyukádat, Emesét, a haverjaidat és a népes Többieket segítem, szép példaként mesélve Nekik és magamnak ezután téged is, a nehéz napokon… 2013. november 10. Fazekas Ildikó Ózd.
Posted on: Sun, 10 Nov 2013 13:54:38 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015