Ma mint álltalában,korán keltem.Azzal a szándékkal,hogy folytatom tegnap félbe hagyott munkám.Festem,KOR&SZELLEM,sorozatom.Louis Armstrong a kor trmbitása portrékompozicióján dogozom.Hozzá kezdtem a hagszere lap arannyal való aranyozásához.Ez egy tecnikai folyamat,sajnos nem folytathattam,mert nem száradt meg az alap.Gondoltam kárpótlásul zenét hallgatok.Fel vettem a fejhallgatót,be tettem a lejátszóba kedvenceim egyikét,Liszt Ferenc II.-Magyar rapszódiáját,a Berlini filharmónikusoktól.Csodálatos zenei élmény,talán kissé száraz.Be raktam ugyan ezt a zenét,a Bécsi filharmónikusoktól.A külömbség,egy sokkal vérbőbb előadás,ez is szép.Mellete kezembe akadt,ugyan ez a mű, a száz tagú cigányzenekar előadásában.Ezt is végighallgattam.Hát kérem A külömbség olyan oriási,a száz tagú javára,hogy elmondhatatlan.Az ize,ahogyan ezek a muzsikusok eljátszották ezt a csodálatos zenedarabot,egy csoda.Rá néztem a képre,amit festek,és megfogalmazódott bennem,Nem a bőr szin determinálja a tehetséget és a tudást,mert nem csak az alényeg mit csinálsz,hanem az is hogyan.Megyek bearanyozom,SACHMO,trmbitáját,megérdemli.pipas.
Posted on: Sat, 13 Jul 2013 05:06:03 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015