Ma se feküdjetek le, esti mese nélkül... EGY VALÓSÁGOS TÖRTÉNET ESTI TANMESE. Hideg januári reggel volt, amikor egy ember megállt egy Washingtoni metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt, több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban. Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett. Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket. A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen 32 Dollár /kb 7000 Ft/ gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált. A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari hegedűjén. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy telt házas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan 100 Dollárba /kb. 22.000Ft/ kerültek. Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben. A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?? Today we do not go to bed without a bedtime story ... A REAL STORY EVENING tale . It was a cold January morning, when a man stopped at a metro station in Washington DC and started to play the violin . Played six Bach pieces for a total of forty-five minutes. During that time , more than a thousand people went through the station , most of their jobs were trying to rush . Three minutes later, a middle-aged man noticed the musician . He slowed down and even stopped for a moment , and then hurried on . A minute later, the violinist received his first dollar bill , a woman threw a violin case without having to have stopped . A few minutes later, someone leaning against the wall began to listen to the music, but after a while looking at his watch and hurried on . Top with a three- year-old boy noticed the music. His mother led by the hand , but he stopped to look at the violinist . Before long, mom dragged on , but while peering through the rear of the little boy . The same happened to other kids too, without exception , forced them to each parent . During the 45-minute show is only 6 people stopped listening to music. About 20 gave him money but continued to walk their normal pace . 32 USD / £ 7000 kb / gathered. When he finished playing and silence took over , no one noticed the change. No one applauded , no one congratulated . Passersby did not know that one of the worlds foremost violinists , Joshua Bell played the most difficult pieces of music history, 3.5 million dollar Stradivarius violin . Two days before the subway, came up with a sold-out lecture theater in Boston and the seats average $ 100 / approx. 22.000Ft / were . This is a true story! Joshua Bell in disguise metro -edge action of sociological experiment organized by the Washington Post. He studied to be a casual setting whether to recognize an inopportune time for beauty , to see whether it is accepted and evaluated whether the talent in an unexpected context . The experiment results of one possible conclusion: if you do not have time to stop and listen to one of the best musicians in the world playing music ever written , whether we are going unnoticed next to each other in the same way day after day ?
Posted on: Sun, 10 Nov 2013 20:02:24 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015