Magyar Sumér nyelvazonosság A tudomány mai állása szerint - a magyar nyelv az urali (finnugor) nyelvek származéka, s így - egy fiktív - urali alapnyelvre vezethető vissza. Ezt az „öröklött” - immár 200 éves koncepciót azonban - a tények - erőteljesen cáfolják. A tények ugyanis azt mutatják, hogy a magyar nyelv lingvisztikai (különösen etimológiai) problémái az urali (finnugor) nyelvek alapján nem oldhatók meg. Le kell szegezni, hogy már nagy írónk, Jókai Mór által is erőszakoltnak ítélt - szófejtések ellenére; ősi szókincsünk nagy tömege megfejtetlen maradt; más felől pedig a finnugor nyelvek alapján meg nem oldható - ősi szavaink jelentős részét, mint „jöve-vényszavakat” - valósággal odaajándékozzák a török, iráni, szláv és egyéb népeknek. A legfejlettebb nyelvekben is szép számmal találhatók meg-fejtetlen és jövevény szavak. Ez nem szégyen - ez természetes! De a tudomány célja az objektív igazság felderítése, már pedig jelen esetben - ez nem fedi a valóságot - illetve igazságot. A magyar nyelvtudományok - az urali genetikus rokonság alapján felrajzolt térképén igen nagy és sok a fehér foltok száma. Ha ez így van - már pedig így van - akkor meg kell állapítanunk, hogy az urali rokonság körül valami nincs rendjén. Ez esetben viszont tovább kell kutatnunk egy olyan nyelv után, - olyan valóban genetikus rokonság után, - mely nyelvünk egész területére kiterjed s melynek segítségével a lingvisztika térképén - a fehér foltok - fokozatosan eltűnnek! De hát van ilyen nyelv? Igen van! Ez az ősi sumer nyelv ! A világ első történelmi népének, az emberi civilizáció megteremtőjének nyelve! Ez tükrözi nyelvünk ősállapotát, s ez a mi anyanyelvünk! Immár 20. éve foglalkozom a sumér-magyar kapcsolatok kutatásával. Alaptételem - kezdettől fogva az volt, hogy: „a magyar nyelv - az ősi sumér nyelvnek egyenes és töretlen folytatása”. Vagy más szóval a sumér és a magyar nyelv - egyazon nyelvnek egy ősi és kései formája. Ezt a tételt többrendbeli nagyobb és kisebb tanulmánnyal kívántam bizonyítani. Az 1973. évben a párizsi XXIX. Orientalista Világkongresszusra: „Latin fonetikával és betűkkel írt sumér szövegek a XI. - XIII. századbeli magyar nyelvemlékekben” - címen egy előadást készítettem. A kongresszuson személyesen megjelenni nem tudtam, de az előadás angol szövege a kongresszusi iratokhoz lett csatolva. Előadásomat - az 1977. évben a svájci „Duna” Könyvkiadó adta ki magyar nyelven „Sumér = magyar” címen. (: egyenlőség jellel :) A könyvem ily címen megtalálható, az Országos Széchenyi és az Akadémia könyvtárában is. Egyébként az előadás - korábbi tanulmányaimnak összefoglalója. Ebben bizonyítom a következőket: 1.) Nyelvemlékeinkben és ezeréves földrajzi neveinkben láncolatban - megtaláljuk a sumér „Pantheon” főbb isteneinek neveit, valamint a sumér királyok, különösen az utolsó III. U r - i dinasztia királyainak neveit. Ez aláhúzza, hogy a Kárpát-medencében az a nép van jelen, amely az i.e. III. évezredben ezeket az isteneket imádta, s ezeket a királyokat tekintette uralkodójának. (L u g a l, P a t - e - s i) vagyis sumer nép - illetve ivadékai, akik magukat magyar (m a h g a r) néven nevezik. 2.) Ezeket a ma is használatos több ezeréves neveket - ma már senki sem érti - és ősi szavainkat - a legkiválóbb nyelvész sem tudja analizálni és etimonjait feltárni, mert ehhez a sumér nyelv ismerete és tudása feltétlenül szükséges! A tihanyi Alapító levél szórványaiban a „munsrau kerek - u” nem „mogyoró erdőt”, hanem kerek - i malmot és a „munarau buku” nem „mogyoró bokrot”, hanem foki (fuk-u) malmot jelent. Az Emese név valójában főpapnőt - szó szerint „kegyes anyát” jelent. A honfoglaló Árpád neve nem Árpácska, hanem - Ur - pad - ebből származó nevezett urat /pásztor, pásztorkirályt jelent. A székelyek által ma is használt „l u f ő” (l u - u u - u) szó nem „lófejűt” jelent, hanem rangot jelző főember-t. 3.) Ismertetve a sumér nyelv sajátosságait és gazdag hang-történetét, bemutattam a mássalhangzó változásokat s az ebből előálló fejlődési vonalat, pl: (g vagy k → h → 0, vagy h → j → gy, vagy h → v) Ez a szófejtés során ad útmutatást s annak helyességét támasztja alá. 4.) Bemutattam és bizonyítottam nyelvemlékeinkből ki8emkelt szövegek (teljes mondatok) egyezését - persze fejlesz-tett alakban - az ősi sumér szövegekkel. Ez annyiból fontos, mert ez nemcsak a lexikális (szókincsbeli) és nyelvtani (grammatikai), hanem a mondat szerkezeti azonosságot is bizonyítja, amit semmi más nyelvben kimutatni nem lehet, - csakis a magyarban Véleményem szerint ezek sokkal súlyosabban esnek latba, mint az alapszókincs egyezései vagy a lexikon, statisztikai illetve a glottokronológiai módszer százalékban kifejezett szóegyezések. Az utóbbival - vagyis a Hymes - Swades féle glottokronológia (lexikostatisztikai) módszerrel kapcsolatban, - mint arra Róna-Tas András kiváló altájistánk - Nyelvrokonság című művében felhívja a figyelmet - magának D.H. Hymesnek az volt a végső konklúziója, hogy ez a módszer csak ott alkalmazható, ahol a genetikus rokonság már bizonyított. Időközben megjelent I.M. Djakanov professzornak az ókori nyelvek kiváló specialistájának egy tanulmánya a sumér rokonság kérdéséről. Ebben leszögezte, hogy a sumér nyelvnek - más nyelvvel való rokonsága - eleddig még nincs kimutatva. Eddig ugyanis nincs bizonyíték arra, hogy a sumér nyelv alapszókincse - valamely más (élő) nyelv alapszókincsével - egyezne. Megjegyzem, hogy I.M. Djakonov professzor alapszókincs alatt a testrészek és rokonsági fokozatok szavait, valamint a számneveket érti. /- Dr Novotny Elemér -/
Posted on: Thu, 25 Jul 2013 12:00:41 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015