Megbocsájtottam a megbocsájthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetlent. Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást és csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak! Előfordult olyan i, hogy szerettek, de nem tudtam viszont szeretni. Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, de volt, hogy teljes erővel mentem a falnak. Sírtam zenehallgatás vagy fényképnézegetés közben... és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól... és féltem, hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontos nekem ( a végén mégis elvesztettem...) De túléltem! És most is élek! Az életet nem csak túlélem... és neked sem ajánlom, hogy ezt tedd!!! ÉLJ! A harcba elszántan kell menni! Az életet szenvedélyesen átölelni! Emelt fővel veszteni és merészen győzni! Mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!
Posted on: Fri, 01 Nov 2013 00:51:59 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015