Megint egy kis Józsi és Béla... Az utca félelmetes képet nyújtott. Autók felborogatva, járda, épületek fala feltépve, minden tele törmelékkel, és Józsi azon gondolkodott, vajon miért nem hívta még senki a rendőrséget? Biztos fel vannak készülve az ilyen esetekre is. Vannak profi állatbefogók, akiknek igazán nem jelenthet problémát egy ekkora sárkányocska. Például. A sárkány, mintha meghallotta volna a gondolatot, feléjük fordult. Béla előhúzta a kardját és a magasba tartotta. Felkészült arra, hogy megküzdjön Egonnal. Józsi pedig a táblagépét tartotta a magasba, mert erről a jelenetről muszáj volt fényképet készítenie. Az utca gyakorlatilag kihalt volt. Az emberek nagyon gyorsan eltűntek a színről. A sárkány még nem vette észre őket, ezért Bélának volt ideje körülnézni. Igazat adott Józsinak, jelen körülmények között az a legjobb megoldás, ha visszaadja neki a tojást. Majd legfeljebb ellopja tőle újra. Józsi megcsinálta a – szerinte – évezred fotóját, és elégedetten simogatta mutatóujjával a táblagép kijelzőjét, hogy lehetőleg az előtt, hogy a sárkány felfalná őket, még fel tudja tölteni Facebook-ra a képet. Elégedett vigyorral tette zsebre a gépet, amikor végzett. - És most? – fordult Béla felé. - Jobb lenne, ha te adnád vissza neki. Engem már ismer, és ha meglát, még dühösebb lesz– mondta Béla, anélkül, hogy egy pillanatra is levette volna a szemét Egonról, aki éppen egy hirdetőoszlopot járt körül. Érezte, hogy a tojás a közelben van. Józsi szeme elkerekedett a rémülettől, amikor eljutott a tudatáig, amit Béla mondott. - Már ne haragudj, de ezt úgy érted, hogy álljak oda elé, kocogtassam meg a vállát, és mondjam meg neki, hogy hé, haver, itt a tojásod? Béla csak most fordult Józsi felé, felvont szemöldökkel. - Miért, csak nem félsz? Józsi felnevetett. - Hogy én? Kizárt. Ez csak egy gyík. A következő pillanatban azonban összerezzent, mert Egon, hogy nem talált senkit a hirdetőoszlop mögött, dühében felordított, és csapkodni kezdett a farkával. Minden csapására hatalmas darabok szakadtak ki az aszfaltból, és repültek a levegőbe. Józsi nyelt egyet. - Oké, elég nagyocska gyík. Béla is visszafordult Egon felé. - Egy igazi férfi nem hátrál meg egy sárkánytól – vettette oda Józsinak csak úgy mellékesen. Józsi görbén pillantott felé, és mondani készült valamit, amikor a táblagépe hangjelzést adott ki, amire a farzsebéhez kapott és kirántotta onnan, majd maga elé tartotta, gyorsabban, mint ahogy Béla korábban feltartotta a kardot. Összeráncolt homlokkal nézte a kijelzőt. Mindössze egy barátjától kapott egy üzenetet, hogy nagyon ügyes próbálkozás, de erről a képről ordít, hogy fotosop, és hogy ő maga két perc alatt sokkal jobbat csinálna, és ha Józsi már ennyire ráér, akkor miért nem azt a játékot tölti le, amit hónapok óta ígért? Józsi most lett igazán dühös. Kilépett az internetről, bekapcsolta a kamerát, kivette Béla kezéből a tojást, átadta neki a táblagépet, és elszántan így szólt: - Adok én neki fotosopot. Béla döbbenten nézte a táblagépet. - Ez mi? Józsi vetett rá egy megvető pillantást. - Csak emeld fel, tartsd felém, és ne engedd le, jó? Béla összeráncolt homlokkal nézett rá, majd vállat vont, és felemelte a táblagépet. Lenyűgözte a kijelzőn megjelenő kép, melyen Józsi elszánt léptekkel kelt át a viharvert úttesten és a felszakított villamossínen. Bélának csak most esett le valami, és anélkül, hogy a táblagépet leeresztette volna, Józsi után kiáltott: - Hé! Józsi azonnal megfordult. A tojást a hóna alatt szorongatta, és kérdő tekintettel nézett a páncélos lovagra. - Mi? - Nem vittél kardot! Józsi elnevette magát. - Ez marha jó – mondta, majd legyintett. Na persze. Kardot, még csak azt kéne, fordult meg. Ez a sárkány pont elég dühös anélkül is, hogy karddal provokálná. A széles úttest most nagyon is keskenynek tűnt, ahogy a bank üvegajtaját szimatoló sárkány felé közelített. Egon háttal állt neki, és ahogy egyre közelebb került hozzá, egyre nagyobbnak is látta. Jó, persze, igazából például egy házhoz vagy egy hegyhez képest nem valami nagy, de saját magához képest rettenetesen nagynak tűnt. Józsi most kezdte átértékelni ezt a döntést, és egyre lassabban haladt a sárkány felé, abban reménykedve, hogy Egon nem fog megfordulni. Közben azt még megállapította magában, hogy nem fog egyhamar újra közlekedni a négyes-hatos, annyira szétmentek a sínek, és valószínűleg az utat is lezárják majd, és hogy a kedvenc kajáldája épen és sértetlenül megmaradt, és még arra is futotta, hogy megállapítsa: ez a sárkány végül is tök szép, a sötétzöld pikkelyeivel és a tarajával. Aztán a szíve majdnem megállt, amikor meglátta a hátsó lábaiból kimeredő karmokat, melyek simán voltak olyan hosszúak, mint az ő alkarja. Húsz lépésre a sárkánytól megállt. Hülye ez a sisakos pasas teljesen, mégis, mit ért volna el egy karddal? Béla izgatottan figyelte az eseményeket. Józsi nem tudta, hogyan legyen tovább. Rendben, közel jött a sárkányhoz, most szépen le kellene tenni a tojást a földre, és tiszta erőből rohanni, ha még szeretne újra a számítógépe elé ülni, vagy csak simán enni egy hamburgert, nem pedig széttrancsírozott hullaként végezni a földalatti lejárata előtt, ami szintén nem szerepelt a mai tervei között. Anélkül, hogy egy pillanatra is levette volna a szemét a sárkányról, lassan leguggolt, és elkezdte leereszteni a tojást a földre. A következő pillanatban mintha a sárkány bánatosan sóhajtott volna, és erre Józsi félbehagyta a mozdulatot egy csodálkozó pillantás erejéig. Szegény Egon, gondolta, nyilván feladta, hogy valaha is meglesz a tojása, ami pedig egészen olyan lehet neki, mint nekünk embereknek egy gyerek. A sárkány most dühösen felordított, és Józsi szeme ijedten elkerekedett. Te jó ég, csak meg ne forduljon. Le kellett hogy vegye a szemét a sárkányról, mert a lehető legóvatosabban és legstabilabban akarta elhelyezni a tojást a földön, hogy véletlen se törjön össze. Aprólékos mozdulatokkal elhelyezte egy kátyúban, ami pont sárkánytojás méretű volt. Amikor végre megállt a tojás, elégedetten sóhajtott egyet. Úgy tett a sárkány is, és bűzös lehelete beterítette Józsi körül a levegőt. Az eddig guggoló férfi a rémülettől fenékre ült, és védekezőn tartotta maga elé az egyik kezét, miközben minden erejével hátrálni kezdett. Egon nyilván észrevehette őt valamikor, és mellé lopózott. Most villogó dühös szemeivel a sárkány Józsit nézte, és egyértelmű volt, hogy egy hajszál választja el attól, hogy rettenetes fogaival vagy karmaival elválassza a testét a lelkétől. Józsinak semmi ötlete nem volt, hogyan is úszhatná ezt meg. Egon karmaiban benne volt a vágás, fogaiban a tépés, és egész lényében a csonttörés ígérete, és Józsi már előre érezte a fájdalmat, amit hamarosan érezni fog.
Posted on: Wed, 14 Aug 2013 18:20:36 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015