Megnéztem/tük Alföldi legfrissebb rendezését. Előtte halkan nyögdöstem, hogy nem kellene, nagyon lehúzták, jobb lenne egy vígjáték, etc. Tévedtem. Elolvasva az eddigi borzasztó negatív kommenteket, meg kell, állapítsam, soha többé nem fogom magam befolyásolni, addig, amíg én nem tapasztalok (színpadi műben pláne nem). Megítélésem: végig vele dúdoltam, vinnyogtam, végig véleményt mondtam, egyszer megkönnyeztem – oké, mindezt egy jófajta száraz fehér bor mellett. Ahogy Udvaros a fia mellé ül a „homokozó” szélére (Oscar dííííííj), ahogy a Trabi befordul és kiszáll Feró és Varga Miki (aki nem érzi a mondanivalóját, ajaj), amit alakít Novák Peti (én még jól emlékszem a Kimnowakraaaaaa és érzem amit átadni akartaaaak), ahogy Stohl beleél (nem szeretem a pasit, de odatette magát a fiú), és Réka szerepe… nem érdekel, hogy menyire ráncolja szemöldökét, homlokát, énekel, előad, benne van a szerepben. És egyáltalán. Tele jelképekkel. JELKÉPEK. Nem értitek? Tehát: 30 év eltelt Szörényi-Bródy-Boldizsár-Márta közös munkájának bemutatója óta. Ezen a rockoperán nőttem fel. Kilógott a kazettából a szalag. Ismerős valakinek? Alföldi számomra tehetség. Más, mint én, más, mint bárki más. Fogadjuk el végre, úgy ahogy van. Megnéztem. És újra megnézem. Mert tetszett. Ergo: az első gondolat a nyerő – lilát vagy akármilyen színt pisiltem volna örömömben, ha a zenekarban játszhattam, vagy a tánckarban bármilyen módon jelen lehettem volna. Ennyi.
Posted on: Wed, 21 Aug 2013 23:25:05 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015