Megrántod a vállad, és laza mozdulattal dobod el a filterig elszívott cigarettát, majd néhány óra múlva jön a következő. „Csak magamnak ártok vele, ha ártok, mást ne érdekeljen, hogy mit csinálok a saját egészségemmel.” Nem csatolod be a biztonsági övet vezetés közben, mert úgy szabadabb vagy, kényelmesebb, és különben is, ezzel csak magadat veszélyezteted, ha egyáltalán veszélyezteted. Mások életére nincs kihatással... Éjt nappallá téve dolgozol, mert a te karrieredről van szó, a te előmeneteledről, és ezért le kell tenni valamit az asztalra. Majd nyolcvan évesen lesz időd pihenni, addig visz a mókuskerék, nincs megállás, és nem is akarsz kiszállni. Hétvégén egy kicsit tovább alszol, ezen kívül a többi csak téged érint... Hajszolod magad, élsz a saját szabályaid, a saját kívánságaid szerint, egészen addig, míg egy szép napot feketévé mázol egy régi ismerős távozása. Ekkor végre koppan a fejedben, hogy nem vagy egyedül. Nem magadnak élsz, nem magadért. Kapcsolatrendszerek vesznek körül. Életet sok emberével szorosabban vagy lazábban, de összefonódott, és hihetetlenül fáj, amikor a halál elvágja ezeket a kötelékeket, és te ott találod magad megtörten, szívedben egy űr, mert valaki már nem ünnepelhet veled. Felelős lény vagy, ezért hát hagyd az önzést! Lásd meg, hogy tetteid másokra is kihatással vannak. Az egészségromboló szokásaid, a viselkedésed, az apró szabály-áthágásaid, a túlhajszolt munkatempód nemcsak neked árt, hanem számos embernek körülötted. Isten felelősségre teremtett. Azért, hogy élj közösségben Vele, a másik emberrel, a környezeteddel és önmagaddal. Nem költözhetsz lakatlan szigetre, nem vághatod el magad a másiktól, ezért kérlek, gondold át újra és újra az életedet! A történet végén mindenkinek számot kell adni. Lesz feltámadás, és szembe kell nézned azzal az Istennel, aki az élet lehetőségét ajándékozta neked. Mondd, hogyan gazdálkodtál vele?
Posted on: Sun, 29 Sep 2013 17:05:03 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015