Mi, szülők ugye szeretjük a gyerekeinket, és mindent megteszünk értük? Úgy, de úgy megtennénk értük mindent, de mindent! Nos ... arra is gondolnunk kell, hogy milyen jövőt teremtünk nekik illetve mennyivel járultunk hozzá ahhoz, hogy nekik jó, vagy rossz legyen? Itt az ideje, hogy szembenézzünk bajainkkal. Itt az idő, hogy - jelképesen szólva - észrevegyük, hogy ég a ház és nekilássunk eloltani a tüzet; menteni, ami menthető és aztán a károkat helyreállítani, valamint új házat, házakat építeni. Egy kis falu az egész Föld. Egy nagy család vagyunk és nincs olyan, hogy a másik, távol lévő ember problémája nem érint engem. Mivel a Földhöz képest kicsik vagyunk, ezt nem érzékeljük, de a tudatosság egy bizonyos szintjén ez megérthető és átérezhető. Azt még egész könnyen felfogja a legtöbb ember, hogy például egy tőlünk távoli országban egy atomreaktor felrobban, az veszélyes ránk is. Ugyanúgy meg kell értenünk, hogy az Amazonas körül most épp zajló botrányos dolgok bizony ugyanannyira érintenek minket, mint az, ha a közeli erdőben illegális fairtást végeznek. (Ha már itt tartunk, sajnos sokszor ami úgymond legális, az is káros és romboló. Mert ugyan mi a garancia arra, hogy a faírtás, aminek épp tanúi vagyunk -ahogy lehetünk is tanúi sokszor az erdőkben Magyarországon-, valóban szükséges és hasznos? Vagy ki garantálja nekünk, hogy a levegőben lévő méreganyagok úgynevezett megengedett szintje nekünk megfelelő? Ki engedte meg és miért? Mégis ki hatalmazta fel az egyik embert, hogy a másikat mérgezze? Miféle lelkiismereti törvény alapján?... ...) Annyi szent, hogy komoly látásmódváltásra van szükség. A felébredés már elcsépelt szó, de tény, hogy aki nem érzi, hogy pengeélen táncolunk, az bizony alszik. Tudom, magas a mérce, dehát ez van; ahogy mindannyian felelősek vagyunk a kialakult helyzetért, ezért mindannyiunknak cselekedni kell. Már holnap reggel -mondja Michael Reynolds, a híres hulladékharcos építész, az earthshipek építője. A globális tudat (ellentétben a globalizációval) tehát mindenképpen szükséges, lokális cselekvéssel egybekötve. Ki tudja, talán éppen azért kreáltuk magunknak ezeket a problémákat, mert másképp valahogy nem tudtunk odáig eljutni, hogy kiélvezzük az együtt cselekvés örömét. Azt az örömöt, hogy - akár hatalmas erőfeszítésekkel - létrehozzuk merőben új, csodálatos szintű, emberi arcú kultúrát. Mert bizony képesek vagyunk rá. Kezdjük hát el most! Tedd, amit tudsz; azzal, amid van; ott, ahol vagy!
Posted on: Sun, 03 Nov 2013 10:57:52 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015