Miccoli sajtótájékoztatóját olvashatjátok a továbbiakban. Többször is a könnyeivel küszködött Fabrizio, láthatóan nagyon megviselte ez az egész. Kegyetlen volt végignézni... " „Számomra ez egy nagyon fontos nap. Miután kiderült ez az egész, három napon át nem tudtam aludni, mert ezek olyan dolgok, amikre gondolni sem mertem. Bizonyítottam ezt tetteimmel, viselkedésemmel az elmúlt hat évben. Bizonyítottam ezt immáron 20 éve, Falcone halálát követően. A pályán, barátokkal és bírókkal, valamint számos fontos emberrel együtt tüntettünk érte, és a maffia összes áldozatáért. Azért vagyok itt, mert felelősségem van. Elnézést kérek Palermo városától, a családomtól. Húsz éve vagyok futballista, 12 évesen jöttem el otthonról, hogy azt csináljam, amit mindig is szerettem: futballozni. Én is családapa vagyok, van két gyerekem. A legnagyobb tisztességben szeretném nevelni őket, ahogy engem is neveltek, mikor gyerek voltam. Futballista vagyok, nem pedig egy maffiózó. Mindenkivel szemben állok, akinek a maffiával kapcsolatos gondolatai vannak. Ez alatt a hat év alatt, amióta itt vagyok, mindenkivel próbáltam barátságos lenni, barátságokat kötni. Örülök, hogy kiderült minden, mert számomra ez a történet nagyon fontos. Nem azért vagyok itt, hogy bárki is megbocsásson nekem. De remélem, hogy holnap, vagy a jövőben majd megbocsájtanak nekem. Bocsánatot kérek a Falcone családtól. Már felvettem a kapcsolatot Falcone asszonnyal, aki csodálatos szavakat mondott nekem. Azt mondta nekem, hogy elég, ha a várostól, Palermótól, a palermóiaktól kérek bocsánatot, hogy elfogadják az én bocsánatkérésemet. Az ügyészségen eltöltött órák? Nem beszélhetek erről, mert az ott elhangzottak nem kerülhetnek ki. Az egyetlen dolog, amit mondhatok, hogy nagyon fontos öt óra volt, amit ott töltöttem. Egy más Fabrizio jött ki, ahhoz képes, aki bement. Egy olyan, aki csak a pozitívumokat nézi ebből az ügyből. Ártatlan vagyok, de a jövőben többet kell törődnöm az igazán fontos dolgokkal az életben: a családommal. A feleségemmel, a gyerekeimmel, és mindazokkal, akik nagyon közel állnak hozzám, és igazából jót akarnak nekem. Köszönöm Buffonnak, hogy megvédett. Nagyon régóta ismerem, ő is pontosan tudja, hogy milyen ember vagyok. Mellettem állt ezekben a nehéz napokban, ez nagyon sokat jelent nekem. Megváltozott volna a munkám? Nem félek semmitől, maximális komolysággal fogom tenni, amit tennem kell, majd nyugalommal fogok dönteni. Az a fontos számomra, hogy ez az ügy minél hamarabb lezáruljon. Ez az, amit szeretnék. Minden más majd csak utána jöhet. Ez alatt a 6 év alatt próbáltam (bár csak ma vettem észre, hogy hibáztam) nem a Palermo csapatkapitánya lenni, hanem mindenki Fabriziója szerettem volna lenni. Remélve, hogy igaz barátságokat tudok majd kötni. Rengeteg emberrel találkoztam, a nélkül, hogy ismertem volna őket. Voltak emberek, akik a házamnál csöngettek, hogy segítsek nekik, fizessem be a számlájukat, vagy csak segítsem őket étellel. Elhanyagoltam a családomat, mert egy szerettem volna lenni közületek, egy a palermóiak közül. Ma rájöttem, hibáztam. Egy nap remélem, hogy be tudom bizonyítani, hogy ártatlan vagyok, és nem vagyok maffiózó. Mondellóban ünnepeltem volna maffiózókkal? Soha! Mindössze háromszor voltam diszkóban hat év alatt, mindig augusztusban, amikor a bajnokság állt, nem volt meccsünk. Állandóan edzettem, otthon is. Tehát sosem voltam semmilyen privát bulin. Elmentem vacsorázni étterembe, mint egy normális futballista. Elmentem vacsorázni, vagy vadászni rendőrfelügyelőkkel. Elmentem horgászni, a Digos embereivel. Ha valakivel barátságot kötöttem, az azért volt, mert azt hittem, hogy azok tiszta barátságok. Hallottam az elnök urat, fel is hívtam. Nagyon sajnálom, hogy így végződött. Ő ismer engem. Ezért is sajnálom, mert ha élhetek egy példával, akkor a viszonyunk olyan volt, mint egy feleségé és egy férjé. Ha még többet beszéltünk volna, ha még közelebb kerültünk volna egymáshoz, akkor biztos vagyok benne, hogy másképp alakulnak a dolgok. Ezért a hat évért, amit itt töltöttem, csak köszönettel tartozom, hiszen lehetőséget biztosított arra, hogy ebben a csapatban játszhassak. Más jövőt vártam, de ezen a ponton… Reméltem, hogy itt fejezhetem be a karrieremet. Nem szeretnék szembe menni az elnök úrral, hiszen lehetőséget adott nekem, hogy itt játsszak, hogy a csapat történelmének része legyek. Még nem tudom a jövőmet. Várom a megfelelő időt. Meglátjuk, mi fog történni. A családom? Őket is megviselte ez az egész, megpróbálom megvédeni a gyermekeimet. Egy mez Falcone sírjánál? Hallottam ezt a dolgot. Gondoltam is erre, hogy elmegyek oda, és viszek egy mezt, de nem akarok hibázni, egy eszközként használnák fel ezt a gesztust. Mindössze annyit remélek, hogy nem ma, de egy napon majd megbocsájtanak mindenért, talán azért, amit tenni fogok majd a jövőben. A legszebb dolog, amire emlékszem a palermói éveimből? Sosem felejtem el a Sampdoria elleni meccset, bár végül nem indulhattunk a Bajnokok Ligájában, de 20 percet játszottam súlyos sérüléssel. Sosem felejtem el az Olasz Kupa döntőt. Minden momentumot, minden gólomat örökké meg fogok őrizni magamban!"
Posted on: Thu, 27 Jun 2013 10:46:32 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015