Miközben persze sok sikert kívánok és minden tiszteletem a Salva Vita Alapítványé, akiket a megváltozott munkaképességű emberek integrált foglalkoztatása terén az egyik legsikeresebb szervezetnek tartok Magyarországon, azért megszólal bennem a kisördög: A Segítő vásár mint a társadalmi beilleszkedés eszköze inkább egy kiilleszkedés, hiszen habár a felvezetés szerint a fogyatékos emberek termékei megállják a helyüket a piacon, mégsem ott árulják őket, hanem egy külön "fogyi piacon". Nagyon fontos lépés az, amikor valamilyen hátrányos helyzetű csoport tagjait olyan helyzetbe hozunk, hogy a maguk erejével vehessék kezükbe életük alakítását. Kiváló módszere ennek az, amikor valakit nem a fogyatékossága hanem annak ellenére, más dimenzióban meglévő erősségei mentén tartunk nyilván, és ezt az oldalát próbáljuk tovább erősíteni, bátorítani. Az egyik ilyen út, amikor kliensből, páciensből, vállalkozóvá, kézművessé vagy éppen kereskedővé válik valaki. Ha komolyan vesszük, hogy embereknek fogyatékosságuk ellenére vannak képességeik, erősségeik, és valóban ennek mentén akarunk tovább haladni, akkor véleményem szerint mihamarabb el kéne hagyni annak a szférának a fogalmi kereteit és vonatkoztatási pontjait, amiben ezek az emberek kizárólag fogyatékosságuk mentén vannak nyilvántartva. Ha ügyes kezű emberek, képesek piacképes termékeket előállítani és azokat értékesíteni, akkor ezeknek az embereknek a fogyatékossága annyiban releváns, amennyiben a sarki pékség eladójának korábbi fogászati kezelése releváns. Semennyire.
Posted on: Fri, 13 Sep 2013 08:51:27 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015