Mindenesetre figyelemreméltó, hogy Svájcban egy külföldi állampolgárnak is joga van mozgósítani a helyi közvéleményt. És lám: az Ön kezdeményezésére több mint százezer svájci ember beindult és valószínű, hogy az egész ország népszavazáson dönt majd arról, hogy – a világon elsőként – minden egyes polgár havonta úgy kaphasson kétezer eurót, hogy cserében még csak egy gyufaszálat sem kell arrébb tolnia… Nem árt tisztázni, hogy az előzetes kalkulációk szerint – a svájci árakhoz viszonyítottan – az a bizonyos havi garantált alapjövedelem azért több, mint kétezer euró lenne, ugyanis háromezer-kétszáz frankról van szó. A gyerekek ennél kevesebb pénzt kapnának. De ettől függetlenül igaz: minden egyes polgár, aki itt él, illetve itt dolgozik – merthogy egy külföldi csak abban az esetben lakhat ebben az országban legálisan, ha bizonyítani tudja, hogy dolgozik is, jövedelme van Svájcban –, annyi pénzben részesülne garantáltan, amennyiből civilizáltan meg tud élni. Amennyiből minden alapszükségletét ki tudja elégíteni. Ezt hívnák a megvalósult szocializmusnak. Sőt továbbmegyek: kommunizmusnak. A kommunizmus svájci verziójának… Óriási tévedés! Az egész koncepció abszolút ideológiamentes és eleve nem Svájcra szabott. A kapitalizmust, az értékteremtést középpontba állítani hívatott. A versenyen alapuló, az azt serkenteni képes szabad piaci modellt a legcsekélyebb mértékben sem érintené, ha bevezetnék Svájcban és svájci mintát követően más országokban is a feltételekhez, például a munkavégzéshez nem kötött alapjövedelmet. A kapitalizmus azonban így egyrészt igazságosabbá, másrészt még hatékonyabbá válik. Mert végre lelepleződik, hogy az ember valójában nem a pénzért, a profitért dolgozik. Azért talál Svájcban elsőként táptalajra a garantált alapjövedelem ügye, mert itt már egyre látványosabban terebélyesedik az a vállalkozói kultúra, amely messze a legeredményesebbé tud tenni egy nemzetet, egy nemzetgazdaságot. Egy olyan vállalkozói kultúráról beszélek, amelyben a profit önmagában nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy egy vállalkozás résztvevői, munkaadók és munkavállalók anyagi béklyóktól mentesen engedjék szabadon kreativitásukat és abban leljék örömüket, hogy jót, hasznosat cselekednek az őket eltartóknak, azaz a vásárlóknak, fogyasztóknak, más szóval a társadalomnak. Egyébként eleve maga a tőkés gazdálkodás fejlődése tette lehetővé, hogy minderről immár a lehetséges realitások keretei között beszélgethetünk. Ugyanis a kapitalizmus körülményei között világszerte felgyorsultan megnőtt a munka termelékenysége, a szédületes és egyre gyorsabb ütemben végbemenő technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre kevesebb kétkezi munkát igénybe véve állítunk elő annyi szolgáltatást és árut, amennyivel bőségesen eltartható az egész emberiség. Megállíthatatlanul tör előre az automatizáció, a fejlett világban ez az egyik oka a munkanélküliségnek. /részlet/
Posted on: Thu, 05 Dec 2013 02:18:20 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015