Mindent megteszünk, hogy mi legyünk az elsők? Vajon Orbán Viktornak sikerül leküzdeni azt a bizonyos 3%-ot? A magyar újraiparosítási politika folytatását sürgette Orbán Viktor miniszterelnök annak érdekében, hogy egy-másfél éven belül Magyarország legyen az az európai uniós állam, ahol a GDP legnagyobb aránya az ipari termelésből származik. (kormany.hu) Az irányvonal nem új, Matolcsy már miniszterként is beszélt az ipar és a bányászat kiemelkedő szerepéről: (..) a válság megmutatta, hogy azok az országok voltak képesek átvészelni a válságot, amelyek termeltek. Magyarországnak is termelnie kell, fejlesztenie az ipart, a bányászatot a mezőgazdaságot és az építőipart; ezen kívül a turizmus is hozzájárulhat a növekedéshez. (...) Magyarország minderre alkalmas. (Matolcsy György, 2011. november 19.) Az ipari termelésünk azonban nem igazán szárnyal azóta sem, sőt: Az első negyedéves 2,5 százalékos visszaesés után a második negyedévben 0,8 százalékkal zsugorodott tovább, amin belül a feldolgozóipar 1,9 százalékos mínusz után az április-június időszakban 0,6 százalékos további csökkenést mutatott. Mindez azt jelenti, hogy a legfrissebb adatok szerint 0,2 százalékponttal fogta vissza a gazdasági növekedés ütemét az ipar, a feldolgozóipar ezen belül 0,1 százalékpontot jelent. (mfor.hu, 2013. szeptember 4.) És ténylegesen hogyan áll hazánk? Részletes elemzés itt. outside.mfor.hu/mfor/images-charts/ipar_feldolgozipar_berktg_2012_eu.jpg Orbán Viktor szerint Magyarország jelenleg az előkelő 3-4. helyet foglalja el az ipari termelési listán – és már csak olyan államokat kell megelőzni, mint Németország és Csehország (Románia és Bulgária esetében nincs adat). De vajon hogyan? Milyen lehetőségei vannak egy olyan országnak, mint mi, ahol például a bányászat, illetve energiaellátás volumene nem dönt csúcsokat? Az építőiparról pedig már ne is beszéljünk, hiszen a lakásépítés soha nem látott mélypontra érkezett a legújabb adatok alapján. Íme néhány lehetőség (összeesküvés-elmélet): ha tovább csökken a GDP, viszont az ipari termelés kisebb arányban zsugorodik, akkor az összességében növekedésnek számít. Legalábbis GDP-arányos statisztikailag. ha más szektorokat lobbiérdekek alapján lehetetlenné tesznek, vagy egyéb megszorításos-adókivetéses politikával vegzálnak, akkor ezen szektorok eredményének csökkenése növeli a GDP-arányos ipari termelést. még több állami megrendelést kell az ipar felé terelni - ha épül-szépül az ország, az mindenképpen jó az ipari statisztikának, bár ez esetben nem a feldolgozóipar a nyertes (azt a statisztikát látszólag könnyebben megnyerhetjük). újra lehet nyitni a bányákat - bármi is jön ki onnan, tonnásítható-beárazható és akár még el is adható, a kibocsátás akkor is kibocsátás, ha veszteséges a buli. be lehet hívni még több fránya multit - csak a békementesek számára kell a listát folyamatosan frissíteni, ki számít gaz gyarmatosítónak-kizsákmányolónak, és ki stratégiai fontosságú barát. Oké, ezen a fronton nem ártana azért mondjuk egy kis kiszámíthatóság sem, mert olyan momentum, mint például a kormány útdíjpolitikája azért keserítheti a csalogatónak szánt mézet a madzagon - és hiába az a sok keleti tárgyalás meg smúzolás, ha egészében nem tűnünk jobbnak mint bármelyik banánköztársaság. Aggódnunk azért felesleges, hogyan is hozzuk be azt a három százalékot, hiszen valószínűleg a kormány is ötletel már a témán ... A kérdés azonban az, hogy miért lenne erre igazán szükség? Miért nem olyan gazdasági területeket akar fejleszteni a kormány, amely jobban illik hazánk adottságaihoz? És vajon egy statisztikai ipari termelés-bővülés eredményez munkahelyteremtést, életszínvonal növekedést? Vagy kormányunk inkább az erőltetett, bármi áron iparosításban gondolkodik? És vajon jobb lesz nekünk attól, hogy egy statisztikában első helyre kerülünk? Vajon okoz a svédeknek meg a franciáknak álmatlan éjszakát, hogy GDP arányos feldolgozóiparuk nincs benne az első tízben? Azt gondolom, hogy (a siker) elindult. Ma még nem sokan látják (...). Kicsit olyan, mint egy jéghegy, alul nagyon nagy, de felül nem sok látszik (Matolcsy György, 2011. november 19.) Jéghegyünk már van, csak még nem tudjuk, mikor ütközünk. Addig is dúdolgathatjuk: youtube/watch?v=IT7PkTs07ms Mindent megteszek, hogy én legyek az első, hisz a fődíj egy csíkos napernyő. Majd a fejem fölött azt forgatom, miközben ezt a dalt dúdolgatom Kinyitom a szemem az ágyamban fekszem. Sarokban a fődíj, épp velem szemben. Láttatok-e ilyen díjat, amit tegnap nyertem? Napernyőért küzdöttem végig ezt a nehéz versenyt. (Hevesi Tamás: Diadal) morgasjoga.blog.hu/2013/11/04/mindent_megteszunk_hogy_mi_legyunk_az_elsok
Posted on: Mon, 04 Nov 2013 16:38:17 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015