„Miért vagyunk mi, magyarok, lassan húsz éve képtelenek a tisztelet kultúrájára és a kölcsönös felelősség elvére építeni közös életünket? Hiszen másoknak, akiket hasonlóan vert a történelem, sikerült... Ahelyett, hogy szeretetre tanítottak volna, leszoktattak róla bennünket... A tilalom és a tűrés, az irányzatosság, majd a gátlástalan szétpártosodás, s végül ezek televényéből szárba szökő cinizmus megkérdőjelezte civilizációnk lényegét. Szétrombolta az agy és a szív harmóniáját, az ész és az érzelem szövetségét. Lefokozta, elnémította az érzelmeket, elfeledkezett arról, hogy a szívhez kell szólnunk, hogy az ész megmozduljon. Szabad kultúra, független filozófia, művészet, irodalom, költészet és hitviták nélkül az ember nem tanulhatja meg kifejezni szeretetteli érzéseit... Aki képtelen szeretetét kifejezni, az képtelen a szeretetben osztozni, s ez annyit tesz, mint örökké magányosnak maradni. Önmegvetés, a család, a társadalom, a nemzet, a vallás becsmérlése, kigúnyolása. A kötelesség és a munka lenézése. Mi, magyarok, a módszeres gyűlöletkeltés világában élünk. Bőrünkön érezzük az intellektuális erőszakot, amellyel mindent meggyűlöltetnek velünk, még saját magunkat is. Ki kell szabadulni az önmegvetés csapdájából. Évtizedek óta engedjük becsmérelni a nemzetet, a szocializmus előtti múltunkat, ezeréves európai állami létünket. Szokássá vált, hogy szégyenlősen mellőzendőnek ítéljük a tényt, hogy magyarok vagyunk, hogy szeretjük a hazánkat, és büszkék vagyunk a történelmünkre... Valódi kötelesség olyan felekkel és közösségekkel szemben áll fenn, akikhez vagy amelyekhez szeretet fűzi az embert. Ha úgy érzi, hogy kötelessége van a családjával, a hazájával, a barátaival szemben, azért van, mert szereti a családját, a hazáját, a barátait. Hiába a jogi formulák, valójában a szeretet teremti meg a kötelességet. A különösen szerencsétlen hatások alatt szenvedő Magyarország és a magyarok politikán túli legnagyobb próbatétele az lesz, sőt már ma is az, hogy újra megtanuljanak szeretni, és ezt megtanulják elmondani egymásnak. Ennek sikerén áll vagy bukik minden... A kölcsönös felelősség elve alapján szervezett társadalmi rend, a tisztelet kultúrája, a magyarok újraegyesítésének nagyszerű vállalkozása is. Szeretni Magyarországot annyit tesz, mint újraegyesíteni a magyarokat.”
Posted on: Wed, 28 Aug 2013 21:43:51 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015