Mondd: te érzed az életet? Már-már élvezem azt a fájdalmat Amit magamnak okoztam. A jobb bokámon és a bal kezemen egy seb Miknek ott marad a helye. De most nem is bánom Hagyom, hogy fájjon. Ne kérdezze senki, ugyan miért teszem ezt a kérdést úgysem felelem meg. Egy üvegszilánk, mivel a sebeket okoztam; Éppen csak itt találtam Elég kicsi, de a célnak épp megfelel Sebeimet mélyítem vele. Azt se bánnám, ha itt véreznék el. Nekem egy ilyen élet nem kell. Sok a fájdalom, sok a lelki seb Kívülről is látszódjon, milyenek. Ha lelki sebeimet testire vetíteném Életemet már rég nem élném. Sokan hülyének néznek gondolataim miatt. De nem érdekel, kínzom tovább magamat. Átjárja a testemet a fájdalom, már éget. Fokozom a fájdalmat, mélyítem a sebet Az emberek megbámulnak, nézik, miért ülök itt. Hiszen egész lényemre kivetül a kín. De ezt ők nem veszik észre, tévhitek rabjai ők, Történetek keringenek bennük a ponyvaregényekből. Közel sem járnak az igazsághoz, nem érzik a fájdalmat. Amit átélek, nem látják a jót, meg a gonoszat. Nem látnak semmit, csak élik az életüket, Mely így elszáll fölöttük sebesen. Emiatt talán, jobb is nekem... Én legalább érzem az életet!
Posted on: Sun, 01 Dec 2013 21:03:49 +0000