Morvay Péter - A náci antikrisztus és az árja millennium Az antikrisztusi és a messiási eszme történetével, valamint irodalmi adaptációival foglalkozó sorozatunk hetedik részében a nácizmus és az okkultizmus kapcsolatáról az utóbbi években napvilágot látott elméleteket kíséreljük meg felvázolni. Egyes kutatók azt állítják, hogy Adolf Hitler és közvetlen munkatársai, elsősorban Heinrich Himmler, Joseph Goebbels és Rudolph Hess élénk érdeklődése az ezoterikus tanok iránt jelentős hatással volt a Harmadik Birodalom politikai, sőt katonai döntéseire is. A náci vezetők egy új éra, az "árja millennium" bekövetkeztét várták, amelyben a felsőbbrend? árja faj, megtisztulva a történelem során az alacsonyabb rend? népekkel történt keveredés korlátaitól, betöltheti küldetését. "Lényegében morális jelenség a nácizmus, a régi, bűnös ember lemeztelenítése, hogy felöltözhessen az új." (Jorge Luis Borges argentin író) Nicholas Goodrick-Clarke, a téma egyik neves angol kutatója A nácizmus okkult gyökerei címmel 1992-ben a londoni I. B. Tauris kiadónál megjelent könyvében "földalatti történelemként" határozza meg a nemzetiszocialista gondolkodásmód és eszmerendszer mögött meghúzódó mitikus világot. A szerző szerint azonban ez a kultikus álomvilág és képviselői, a látnokok, misztikusok és okkultisták gyakran közvetlenül meghatározták a náci birodalom kulcsszereplőinek az érzelmeit és cselekedeteit. "Titkos doktrína" Adolf Hitler azt vallotta, hogy "szellemi alap nélkül az erő kudarcra ítéltetett." Felmerül a kérdés, hogy mi lehetett az a szellemi alap, amelyre a náci vezér hivatkozott: a tradicionális európai eszmerendszer vagy valami ettől eltérő forrású Hitler saját korát a transzcendencia új érájaként tekintette, amelyben "az ősi hitek újból régi fényükben tündökölhetnek, a természet és az istenség titkos tudása feltárul. Eltöröljük a kereszténység látszatvilágát, és fajunknak megfelelő új hitet alkotunk." Az "új spirituális korszak" alapjait Nicholas Goodrick-Clarke szerint elsősorban a XIX. század végén feltűnt misztikus irányzatok, az ariozófia és a teozófia vetették meg. Az Ausztriában és Németországban gyorsan elterjedt tanok hirdetői az eljövendő német világuralomról prófétáltak. Az állították, hogy létezett a történelem előtti időkben egy olyan aranykor, amelyben a hatalmat "megvilágosodott", gnosztikus tudás birtokában lévő papok gyakorolták. Ezt a prehistórikus édent az ariózófusok és a teozófusok a legendás Atlantisszal azonosították, ahol szerintük valaha egy felsőbbrend? és tiszta faj élt. Mielőtt azonban a szigetet egy szökőár elpusztította volna, a tudás birtokában lévő papok elmenekültek, hogy így biztosítsák az elit faj fennmaradását a földön. A legenda szerint Indián keresztül Tibetbe mentek, ahol a zárt kolostorok falai mögött évezredeken keresztül megőrizték a "titkos doktrínát" és az árja-germán szuperemberek vérvonalának a továbbélését. Bár a történelem során a kiválasztottakat az alacsonyabb rendű fajokhoz tartozók által irányított világ összeesküvés rendszeresen megpróbálta háborúkkal, gazdasági válságokkal, politikai felforgató tevékenységgel és faji keveredéssel tönkretenni, a titkos tudás és a tiszta vér fennmaradt, és a történelem végkifejletében újra diadalmaskodni fog egy árja fajok által lakott pán-germán birodalom formájában. Heinrich Himmler, az SS vezetője annyira magáévá tette ezeket a ködös millenarista eszméket, hogy a harmincas évek elején több expedíciót küldött Tibetbe a tiszta árja egyedek felkutatására. A felsőbbrendű faj reprodukálását és védelmét a nácik hatalomra jutásuk után törvényekkel igyekeztek biztosítani. Egyik fő ideológusuk, Alfred Rosenberg A XX. század mítosza cím? könyvében fejti ki a "vérvallás" alaptételét: a vér hordozza a faj szellemét, ezért a jövő megalapozásához először az ősökig, a tiszta forrásig kell visszanyúlni. "Ma új mítosz született – írja –, a hit, hogy az isteni energia a vér útján költözik belénk." Az új náci mítosz jegyében 1935-ben meghozták az úgynevezett vértörvényt, amely megtiltotta a németek számára az alacsonyabb rend? fajokkal, elsősorban a zsidókkal való szexuális kapcsolatot, bevezették a gyógyíthatatlan vagy örökletes betegségben szenvedők kötelező sterilizálását, a súlyos betegséggel született gyermekek és magatehetetlen idősek orvosi módszerekkel történő meggyilkolását. A "Lebensborn" elnevezés? fajnemesítő mozgalom arra bátorította a tiszta vérvonalú német férfiakat – elsősorban az ilyen szempontok szerint válogatott SS-tagokat –, hogy minél több nőt ejtsenek teherbe, biztosítva ezzel az elit gyors reprodukálását. A "Lebensborn-gyermekeket" szüleiktől elválasztva náci nevelők gondozták. A program másik oldalán a korlátozó intézkedések néhány éven belül az alacsonyabb rendűnek tekintett népek és egyének tömeges megsemmisítéséhez vezettek. A törvénytelenség messianizmusa A kétségtelenül nagyon erős (hamis) messianisztikus töltésű nácizmus mitologikus–okkultista alapjaihoz azonban filozófiai mélységű meggondolások is társultak. A Nietzschét nem véletlenül oly gyakran lapozgató náci vezetők és ideológusok azonosultak az ismert filozófus egyes – a maguk szintjén interpretált – nézeteivel, aki szerint az emberi történelem legnagyobb tévedése a zsidó keresztény kultúra, amely súlyos torzulást okozott az emberiségben erkölcsi törvényeinek középpontba állításával. "A kereszténységet a nagy átoknak nevezem, a hatalmas és legmélyebb eltorzulásnak, az emberiség morális szégyenfoltjának. (...) A kereszténységet a legmérgezőbb hazugságnak tekintem, amely valaha is létezett" – írja Nietzsche Antikrisztus című művében nem sokkal megőrülése előtt. A nácik által továbbfejlesztett nézet szerint az ősi pogány kultúrák, amelyek mentesek voltak a zsidók és keresztények által képviselt szigorú erkölcsiség "béklyóitól", a szabad emberi személyiséget nem torzították el ezáltal. A darwini evolúció Nietzsche és a nácik által egyaránt közelinek remélt következő lépése során az emberből új faj, a felsőbbrendű, szinte isteni lény, az "emberebb ember" (übermensch) jön létre e mostani kor végén, aki végleg felszabadul az erkölcsiség e régi felfogása alól, sőt ez egyik legdöntőbb lépése az új faj kialakulásának. Jól kifejezi ezt Nietzsche egyik művének címe: "Túl jón és rosszon". Ennek érdekében a "hívő" nácinak egyrészt tudatosan fel kellett szabadítania lelkiismeretét minden hagyományos erkölcsi gátlás alól – innen eredeztethető az SS-ek embertelen kegyetlensége; vagy az egyik háborús bűnösként elítélt náci vezető azon megnyilatkozása, amikor arra a kérdésre, hogy érez-e lelkiismeret-furdalást, azt válaszolta, hogy neki nincs lelkiismerete, az ő lelkiismerete Adolf Hitler. Másrészt a nácik úgy látták, hogy az erkölcsiség e felszámolása csakis az azt hordozó nép teljes megsemmisítésével érhető el, akiknek genetikailag a vérébe van írva az "idejétmúlt" erkölcsi törvény. Ezért kellett a vonatnak több órát is várakoznia sok esetben az állomáson a deportálásokkor csak azért, mert egy kétéves zsidó gyermeket még nem találtak meg a csendőrök. A cél ugyanis a Törvény kártékony népének kiirtása, s ezzel a zsidó–keresztény üdvtörténet meghiúsítása volt, hogy megszülethessen az újpogány felsőbbrendű faj. Ez a náci messianizmus "megváltása": felszabadítás az erkölcsi Törvény alól. Az SS-vezér Raszputyinja Nicholas Goodrick-Clarke könyvében idézi Lanz von Liebenfelst, az ariozófiai mozgalom vezetőjét, aki 1932-ben büszkén írta egy ismerősének küldött levelében: "Hitler a mi tanítványunk". Az állítás alapja az angol kutató szerint az lehet, hogy Adolf Hitler az 1910-es évek elején Bécsben rendszeres olvasója volt Lanz von Liebenfels Ostara cím? ezoterikus magazinjának, és művei a Führer magánkönyvtárában is fennmaradtak. A cisztercita szerzetesből neognosztikus vallásalapítóvá átpártolt Lanz von Liebenfels (eredeti nevén Adolf Josef Lanz) "ario-keresztény" doktrínái többek között azt tanították, hogy az árják az Ószövetség kiválasztott népe és a messiás – akit Lanz Jézus gót nevével Fraujának nevezett –, valójában az alsóbbrendű emberektől akarta megmenteni az emberiséget. E tanok alátámasztására Lanz egy saját maga által kifejlesztett bibliaértelmezési módszert használt. Lanz von Liebenfels pályafutása az első világháború után Magyarországon folytatódott. Az osztrák baloldali fordulatot követően Budapestre költözött, ahol 1918-ban csatlakozott az Ébredő Magyarok elnevezés? soviniszta szervezethez. 1920-tól a Külügyminisztérium mellett működő "Keresztény-nemzeti Hírügynökség" munkatársaként a német nyelvű Pester Post és Pester Zeitung című napilapokban publikált. 1927-ben a balaton-felvidéki Szentjakabfát választotta lakóhelyül, ahol létrehozta az Ausztriában működő titkos szervezet, az Új Templomosok Lovagrendje magyarországi székhelyét. Ez a misztikus közösség a középkori rend örököseként egy utópisztikus világ megteremtését tűzte ki célul. Ideológiájuk középpontjában a legendás Grál-kehely kutatása állt, amelyben a mitológia szerint Krisztus vérét gyűjtötték össze a keresztfánál. Az új templomosok meggyőződése szerint ebben az ereklyében eredeti állapotában maradt fenn a "tiszta árja vér". Bár Lanz 1933-ban elhagyta Magyarországot, követői Pilisszentkereszten 1937-ben újabb központot hoztak létre. A magyar templomos lovagok Európa védőváraként itt készültek feltartóztatni a keletről fenyegető veszedelmet. A Grál a nácik szerint is az új felsőbbrend? faj világuralmát jelképezte, ezért a harmincas évek közepén Himmler megbízásából egy SS-tiszt, Otto Rahn, Izlandtól Dél-Franciaországig Európa különböző részein végzett kutatásokat a Grál-kehely után. Bár az ereklyének nem sikerült a nyomára bukkannia, Otto Rahn 1937-ben kiadta útinaplóját, amelynek a "Lucifer Szolgái" (Luzifers Hofgesinde) címet adta. Rahn eredetileg romantikus történész volt, aki a germán ősmítosz nyomait kereste. 1933-ban csatlakozott az SS egyik különleges részlegéhez, a Faj- és Település-főosztályon belül működő Prehisztorikus Hivatalhoz. Ezt a részleget Himmler személyes utasítására Karl Maria Willigut hozta létre. Willigutot az SS-vezérre gyakorolt befolyása miatt sokan Himmler Raszputyinjának nevezik. Az okkult tudományok mesterének tekintett bécsi születés? Willigut az egyiptomi Thor istenség kiválasztottjának állította magát, és számos természetfeletti képességgel büszkélkedett. Ő tervezte az SS egyik jelképévé lett halálfejes gyűrűt, és az ő javaslatára választották ki a szervezet főhadiszállásának a wewelsburgi várkastélyt. Willigut nevéhez fűződik a misztikus germán "sig" rúna jeléből alkotott kettős SS-villám is, amelyet a szervezethez tartozók minden személyes használati tárgyára is rávéstek. Willigut nem véletlenül gyakorolt nagy hatást Heinrich Himmlerre. Az angol Discovery Channel tévétársaság dokumentumfilmje, amelyet nemrég "Nácik – a titkos összeesküvés" címmel Magyarországon is forgalomba hoztak, bemutatja, hogy az SS kezdetektől fogva okkultisták befolyása alatt állt. A katolikus Himmler hitt a hindu lélekvándorlás tanában is, és önmagát a szlávok ellen harcoló nagy német uralkodó, I. Henrik reinkarnációjának tartotta. Egyik bizalmasának, dr. Felix Kerstennek elmondta, hogy a szász király megjelent álmában és tanácsokat adott neki a keleti hordák elleni harchoz. Himmlerről feljegyezték azt is, hogy mindig magával hordta a hindu szent könyv, a Bhagavad-Gítá egy példányát. Himmler az SS főhadiszállásául egy ősi várkastélyt választott ki, amelyet egyfajta "náci Vatikánként" önálló városállammá készült kiépíteni. A wewelsburgi vár északi tornyának pincéjében egy tágas kriptát építtetett, ahova az elhunyt SS-tábornokokat temették. A kripta fölött állt a legfontosabb megbeszéléseknek otthont adó kerek lovagterem, amelyben Arthur király példáját követve egy kör alakú asztalnál ültek le az SS-parancsnokok. A terem padlóját egy ősi germán-hindu jelkép, a napkerék díszítette. Rítusok és ünnepnapok A kutatók szerint a kultikus szimbólumok a náci párt történetében és működésében is fellelhetők. Miután Hitlert 1920-ban a párt vezetőjévé választották, hatásos jelképet keresett a nemzetiszocialista mozgalom számára. A javaslatok közül egy titkos szervezet, a Thule Társaság jelvényéből kiemelt szimbólumot, a szvasztikát, azaz a horogkeresztet választotta ki. A több kultúrában és a gnosztikus, okkult tudományokban, valamint a mágiában is használatos ősi jelet a nácik egyfajta vallási jelképként is felhasználták. A horogkereszt jelen volt a hétköznapi élet szinte minden szférájában, hordozták a felvonulásokon, tisztelegtek előtte. Hitler szerint a szvasztika az "árja nép ősi küzdelmét" jelképezte. A keresztény egyháztörténelem szentjeit a Harmadik Birodalomban náci mártírokkal helyettesítették. Közöttük is kiemelkedő tisztelet övezte az 1923-as müncheni államcsíny, az úgynevezett "sörpuccs" 16 halottját. 1933 után tiszteletükre minden évben felvonulásokat rendeztek, amelyek Münchenben végigkísérték a hajdani események útvonalának stációit. A Birodalom születését jelképező modern misztériumjáték a "Dicsőség Csarnokában" ért véget, ahol a mártírok neveit egyenként felolvasták, miközben az összegyűlt tömeg újra és újra felkiáltott: "Jelen!" A szertartásokat Joseph Goebbels koreografálta, aki szerint ezek az éjszakába nyúló ünnepségek "a halottakra emlékeztetnek, akik harcoltak, meghaltak és győzedelmeskedtek." A sörpuccs halottainak mítoszát a nácik más formában is felhasználták: a lázadás során használt vérfoltos zászlókkal "szentelték fel" például rituális külsőségek között a német hadsereg harci lobogóit. A náci ünnepek közül a legnagyobb tömegeket a nürnbergi birodalmi pártnapok mozgatták meg. A párt és a nép közötti szövetség évenkénti megújítását jelképező rendezvény csúcspontja a Vezér megjelenése és szónoklata volt, amely a jelenlévőkből gyakran tömeges eksztázist váltott ki. A gigantikus gyűlések koreográfiáját a nácik Richard Wagner nagyszabású operajeleneteiből merítették. Hitler különleges tisztelője volt a germán mítoszokat, így a Grál-legendán alapuló Parsifal történetét feldolgozó zeneszerzőnek. Operáit nem pusztán művészi szempontból értékelte: számára Wagner zenéje a tiszta vér és a kiválasztott faj dicsőségét hirdette. A Führert a náci propaganda igyekezett messianisztikus vonásokkal is felruházni. Egy korabeli híradófelvételen kisiskolások a "Miatyánk" mintájára a következő dalt éneklik: "Adolf Hitler a mi megmentőnk, ő a mi hősünk / A legnemesebb lény a föld kerekén / Csak őérte élünk, őérte halunk / Hitler a mi Urunk." Ugyancsak a keresztény Szentháromság mintájára született a náci eskü szövege is, amelyet a Führerre, a népre, és a hazára kellett letenni. A fekete propaganda Az okkult praktikákat a nácik nemcsak az új vallás megteremtéséhez használták fel. Himmler kezdeményezésére a Wehrmacht parapszichológusokat alkalmazott, akik a hadműveletek során mágikus ingák segítségével próbálták meghatározni a térképeken az ellenséges hadihajók és tengeralattjárók helyzetét. Emiatt gyakran menet közben adtak váratlan irányváltoztatásra parancsot a tengeri egységeknek. Míg Himmler mélyen hitt az asztrológiában és más misztikus gyakorlatokban, Goebbels inkább az emberekben élő okkult hiedelmekre alapozott. A XVI. századi neves jövendőmondó, Nostradamus nevében és stílusában apokrif-próféciákat készíttetett, amelyek 1939-re a németek győzelmét ígérték Lengyelország és Anglia felett. A jövendöléseket tartalmazó röpcédulákat a németek repülőgépekről szórták le az ellenséges vonalak mögött. A szakszóval "fekete propagandának" keresztelt pszichológiai hadviselést mellesleg az angolok is alkalmazták. Ők is elkészítették a maguk Nostradamus-hamisítványait (természetesen pont ellenkező tartalommal), amelyeket – több ál-horoszkóppal együtt – a legnagyobb német okkultista magazin, a Zenith reprint példányaiban rejtettek el. A londoni akció azonban egy figyelmetlenségen megbukott: a hamisított magazin címlapján a "Der Zenith" név szerepelt, szemben az eredeti lap fejlécével, amelyen a "Zenith" szó állt. A Hess-misszió Az okkultizmus és a történelem egyik legkülönösebb találkozása 1941. május 10-én történt. Sokáig rejtély övezte Hitler helyettesének, Rudolph Hessnek váratlan skóciai utazását. Az említett angol dokumentumfilmben megszólal Hess fia, aki elmondja, hogy apjának egyszer megjósolták: ő fog békét kötni az angolokkal. Rudolph Hess a briteket nem sorolta az alacsonyabb rend? népek közé, ezért hitt abban, hogy meg lehet nyerni őket Hitler támogatására, csak Churchill-től kell megszabadítani őket. Látomását elmondta a Führernek is, aki támogatta a tervet. Már csak a megfelelő időpont kiválasztása volt hátra. Végül Hess asztrológusa kijelentette, hogy a bolygók kedvező együttállása alapján május 10-én nagy fordulópont áll be Hess életében, ezért ez a nap lenne a legalkalmasabb a titkos békemisszióra. Rudolph Hess repülőgépre is szállt, ám a várt ünnepi fogadtatás helyett Messerschmidtjét Skócia felett lelőtték, őt pedig a szövetségesek elfogták. Churchill, miután eljutott hozzá a hír Hess elfogásáról, először annyira hihetetlennek tartotta a történetet, hogy nem volt hajlandó félbeszakítani kedvenc filmje megnézését. Csupán amikor Londonba szállították a Führer helyettesét, akkor intézkedett sürgős letartóztatásáról. Rudolf Hesst a háború után életfogytiglani börtönre ítélték. 1992-ben halt meg a spandaui börtön magányos foglyaként. (Sorozatunk folytatódik) hetek.hu/hit_es_ertekek/199901/a_naci_antikrisztus_es_az_arja_millennium
Posted on: Sat, 06 Jul 2013 05:44:17 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015