Most fejeztünk be egy terjedelmesebb interjú külső, baráti zsűrizését és szerkesztési utómunkálatait, remélem, nemsokára megjelenik, addig egy részlet belőle, íme: ... Nagyon kellene az országnak egy valódi sikerágazat, és a sport az lehetne. Ugyanakkor riasztó, ahogy a csúcson öntik a közpénzt kedvenc passziójukba, a fociba – majomszeretettel, értő rendszerszemlélet nélkül. Nincsenek józan arányok, tisztességes előfeltételek, mérlegek és számadások, fontossági sorrendek, hiteles eredmények – se a sporton belül, se azon kívül. Pofára, kivételezésekkel, feudális módon megy a döntéshozatal. Álságos médiakép és hazug légkör takarja el a nemzetközi lemaradásokat a futballban is. A foci hű tükre mindannak, ami az öncélú, önámító, önkényeskedő politizálás bűne és sara. –Mindinkább elharapódzik a félelem légköre az országban. Ön sose fél? –Sosem félek, ahhoz párbajképes ellenfél kellene. Nem vívok szellemi csatát fegyvertelenekkel, sportból nem ellenségeskedem. Életelvem is páncél: tisztességes jogász tán elítéli, de nem gyűlöli a másik embert. Akkor sem, ha helyteleníti elveit, viselkedését. –Egyre jobban érzékelhető az agresszió a kommunikációban, a tettekben, a hétköznapi súrlódásokban. Ön szerint megállítható ez a folyamat? –Sajnos, nem a freudi értelemben vett, a létfenntartáshoz szükséges, magunk és érdekeink megvédését segítő pozitív erő, düh tapasztalható. Nem a belső feszültség levezetéséről, hanem olyan erőszakos akciókról van szó, amelyek a gyengébbek, az elesettek ellen irányulnak. Művi macsóság ez, arrogancia. Kíméletlenség, gátlástalanság, durva lekezelés sugárzik fentről lefelé: a politika ormairól a kocsmák szintjéig és színvonalán. A bornírt hataloméhségnek mára sikerült a bizakodó, derűs Magyarországból acsarkodó, megosztott, mindent közönyösen lesajnáló országot kreálni. Őrültek irányítják, megszállottak szépítgetik ezt a bolondok házát… Normalizáló fordulat fölülről kezdődhetne, hiszen a baj is onnan terjedt szét. Lélektanilag talán ez lesz a következő választás fő kihívása. –Általános a kirekesztés. Ideális esetben vajon visszaállítható a társadalom élhető állapota? –Persze hogy igen, bármilyen nehéznek tűnik. Mi kell hozzá? Morálisan, nyilvánosan oda besorolni a kirekesztőt, ahová való. Egyébként ideális eset tán soha, vagy jó sokára lesz, mivel a piacgazdasági társadalom erősen rétegződik. A totálisan egységes ország, nemzet illúzió, de visszajöhet a rendszerváltó elv: a hatalom, a többség soha nem lehet eléggé előzékeny a hátrányos helyzetűekkel, a kisebbségekkel. És egyetérthetünk legalább az európai minimumokban: a szolgáló állam hatalommegosztásában és az emberi jogok, főként az emberi méltóság betartásában. –Mi zavarja leginkább a mai magyar közéletben? –13+1 találatos szelvényt is kitölthetnék… De elég csak három morzsa: az oltári hamisság és ellenségesség, a beszámíthatatlansággal vetélkedő kiszámíthatatlanság, és a hétköznapok bunkóságai. –Milyennek látja a magyar társadalmat? –Kétségbeesettnek és lefojtottnak, lassan robbanás-közelinek. Ha a többség veszítenivalója elporlad vagy elmutyizható, akkor borul az egykori békés közmegegyezés. A kardcsörtetés, a náci kilengések tovább hergelik a megalázottakat és megrövidítetteket. A demokratikus tömörülések ténykedéséből csaknem minden hibádzik , a markáns kiállástól való idegenkedéstől azokig a garanciákig, amelyek azt üzennék: szolgálni fognak uralkodás helyett; helyre áll a normalitás; az új parlament és kormány békén fogja hagyni Európát, a gazdaság rendjét, a polgárok jogait és viszonyait. –Nem kereste meg senki, hogy politizáljon az ő színeikben? –2004 óta már nem. Kár a benzinért, nincs az a nívóesés, ami vállalható volna brancsbeliként. Az elvek embere vagyok, s a hozzám hasonlók független, pártsemleges tisztségre is esélytelenek. Jókat teázunk viszont néhány igazi demokratával, szívből gratulálunk is, ha van mihez. –Mit gondol, tiszta választás lesz jövőre? –Nem lesz. Csak a mesében gyűri le Szent György a hétfejű sárkányt… A bajai történés csupán szelíd előjátéka a nagy színdarabnak, noha ott alkalmasint a manipulációt is megmanipulálták. Teket Melinda pedig - mások alantas húzásai miatt - ebihal volt a barrakudák között. Hamis győzelmi illúzió és kisszerű megosztottság gyenge hadtáppal – jövő áprilisban ez áll majd szemben a csata normáit váltogató, állig felfegyverzett különítménnyel, mely reguláris és partizán módszerekkel egyaránt harcol. –”Szerintem az az ember, aki majd egyenesbe hozza, rendbe teszi a dolgokat, már itt él közöttünk, csak még nem tudjuk, hogy hívják” – mondta 2010 augusztusában. –Időszerűbb a dolog, mint három éve, mert a szituáció megköveteli, hogy színre lépjen a magyar Mucius Scaevola. Hamletet idézve: „készen lenni, ez a legfőbb”! Az ember, akire várunk nem a népboltból érkezik, és nem kér 15-20 évet magának. Arcéle adott – fő feladata, hogy oldja a feszültséget. Például így: legyen béke, legyen kölcsön, de akkor se lesz békekölcsön. –67 éves. Megtehetné, hogy lehúzza a rolót, tudomást sem vesz a körülöttünk lévő világról. Nem tud vagy nem akar kiszállni? –A 66,5 évből a 27 százalékos áfa tán visszaigényelhető. Erőm is, dolgom is van még, konok jászkun fafejnek mondanak. Optimista nem vagyok, de tétlen sem. Akkor is fölemelem a szavam, ha nem engem bántanak. Képébe nevetek az eszement hittérítőknek, terjesztem, hogy a közpolitika bohócai félik a valódi erőt, tehetetlenek az erkölcsi kiállással szemben. Terveimben stratégiai törvényszerkesztői munka éppúgy szerepel, mint Bálint fiam remek pályájának támogatása, meg hogy legyen jó kétkezes fonákom a teniszben.
Posted on: Sat, 16 Nov 2013 19:42:59 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015