Nagytakarítás! Augusztus 20. után valahogy mindig az az érzésem, hogy vége van a nyárnak. Közeleg az ősz, a nagytakarítás ideje. A cím azonban nem erről jutott eszembe, bármennyire is aktuális. Valahogy megakadtam a Takarékszövetkezetek integrációján, mondjuk kényszerű integrációján, vagy ha tetszik: Államosításán. Hogy a törvény hogy, meg az államfő miként, és kormány miért…..már sokan, sok helyen értékelték. (Ja, a törvénykezésről is eszembe jutott egy film: Korombéliek bizonyára látták is. A Címe: „Robog az úthenger”. Ebben a filmben Szabó Gyula végigmegy a fél országon az úthengerével, lassan, de biztosan, számtalan kalandba keveredve. Miért pont ez jutott eszembe a törvényalkotásról? ….. ki tudja…) Szóval a nagytakarítás. Most inkább annak szentelnék pár sort, vajon a Takarékszövetkezetek hogyan készülnek az integrációra. Mint eddig most, sem szeretnék általánosítani, azonban kizárni sem tudom annak az esélyét, hogy a konkrét példa máshol is megtörténhet hasonló módon. Azt is gondolom, hogy ilyen esetek elsősorban azokban a szövetkezetekben fordulnak, fordulhatnak elő, akik eddig őrizték önállóságukat, függetlenségüket. A legtöbb – főleg személyi - vesztenivalójuk ugyanis nekik van. Történetünkben szereplő szövetkezetben, éles látással gyorsan felismerték, hogy a függetlenség vége, egyben a szabad rablás végét is jelenti. Azt is belátták, hogy személyi kérdésekben is nagy eséllyel lesznek változások, így aztán úgy döntöttek, cselekedni kell. Méghozzá azonnal. Ahogy mondani szokás, menekülés közben, amíg még lehet, belekapaszkodnak mindabba, ami mozdítható, aztán viszik magukkal. De mire is gondolok konkrétan. Megtörtént eset, hogy az év végi „jutalom” első felét már júliusban kifizették, gondolva arra, hogy év végén esetleg ebbe már más is beleszólhat. Aztán gondolkodtak rajta, hogy milyen jogcímen lehetne még a vagyont apasztani, és kitalálták, hogy „törzsgárda tagságér” is lehet fizetni. Mindazon dolgozóknak, és persze vezetőknek, akik több mint 5, 10, 15, vagy éppen 20 éve a szövetkezetnél vannak. Valószínűleg ez sem volt elég, mert a „céges” autónak is hirtelen olyan meghibásodása akadt, hogy már nem érdemes javítani, tulajdonképpen bármi áron el kell adni. (de nem ám bárkinek) Hát, van ahol így „nagytakarítanak”. Kíváncsi vagyok, mi marad az új gazdának. Ja, hogy a tulajdonosok? Őket eddig is meglopták és nem törődtek vele. Ez után sem lesz ez másként. Ahogy mondás tartja, csak a láncot cserélik, a kutya marad.
Posted on: Wed, 21 Aug 2013 19:12:02 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015