Nekem a devizahitel túl jogi, matematikai, illetve közgazdasági tétel. Nem tudom kinyomozni, hogy a szerződés sértett-e a szabad akaratot. Erős a gyanúm, hogy igen, és abban az esetben semmisnek tekintendők, olyannyira, hogy a kölcsönadott tőke nem is jár vissza. Konkrétan bizonyítani azonban képtelen vagyok, éppen azért, mert túlzottan nem izgatnak az emberek által eszkábált törvénycikkelyek. Azok mindig hiányosak, részlegesek, kezdetlegesek lesznek, hiszen a humán agy képtelen érdemben számolni az ok-okozati következményekkel, hogy olykor a hiba vétek, máskor bűn, és előfordult már az is a történelemben, hogy ölni kellett. Én jobb szeretném, ha az alkotmány egyedül a szabad akarat szentségét kiáltaná ki, aztán a közösségek köreiből kinevelt bölcsek vizsgálnák meg a kétes ügyeket. Éppen ezért én ennek a tükrében vizsgálom a devizahitel konstrukciókat. Az tény, hogy nem az emberség, hanem a nyerészkedés ösztökélte. Ám önzeni, nem szeretni is alapvető szabadságjog. Kivéve, ha ez információtorzítással, tények elhallgatásával, szándékos félrevezetéssel is párosul. Éppen annyira a szabad akarat ellen való, mint a szemkinyomás, orrcsavarás, vagy megsüketítés. Hogy a bankok miképpen adóznak, hogyan játsszák ki az államot, az a szerződések szempontjából lényegtelen, legyen a nagyok dolga. Egy biztos, a kockázatra felhívták a figyelmet, és erőszakkal sem kényszerítettek senkit az aláírásra... Egy dolog azonban kétségtelen: Ilyen aprócska hibáért, hogy az ember hiszékeny, senki nem ítélhető halálra. Eleve hajléktalan ember sem lehet egy tisztességes országban. Ennek a kitételnek egyetlen kormány sem tett még eleget, már ebből is érzékelhető, mennyire viseli a politikus szívén sorsukat. De nézzünk most szembe a tényekkel! Ez nem csak a pártok, hanem minden egyes polgár feladata. Bizony kollektív a felelősség, nem háríthatjuk tétlenségünket folyvást a zsarnokságra... A feladat a következő: Először is nem tárgyalunk terroristákkal, azaz a kormánnyal. Sem pártokkal, hiszen azok bőven kimerítették a vétkesek közötti néma cinkos fogalmát. Egytől egyig. Még az LMP-nek és a Jobbiknak is bőven módjában állt volna menteni legalább a menthetőt, de az egészet csak kampányoláshoz használták fel. Nem közösködünk párthívekkel és fanatikusokkal sem. Elkülönülés, harc az autonómiáért. Erőforrás van. Mert mind az állami vagyon, a pénzverde, és mind a természeti kincsek egyaránt megilletnek. Nincs olyan, hogy egy miniszterelnök megmondja, a saját részeddel mihez kezdhetsz. Ha a napi megélhetésdért horgászol, vadászol, földet művelsz, nem kell hozzá semmilyen engedély, ha nem magánterületen teszed. Az üres önkormányzati épületeket birtokba veheti az, akit a végrehajtók utcára laktak. Azt ne felejtsük, a közüzemi díjakat viszont kötelesség kifizetni. A hajléktalanok beköltözhetnek a polgármesteri hivatalokba, akár az országházba is. Ki fogják őket onnan tessékelni? Nem, ha a Vitézi Rend, a Magyar Gárda, a különböző lovagrendek, civil szervezetek engedelmeskednek végre esküjüknek, hogy a haza mindenek előtt. Mert haza csak ott lehet, ahol van szabad akarat! És nem! Nem szabad revansot venni a sérelmekért, és végképp tiltott az uralomra való törekvés. Mert ha akár szolgaként soraid közé veszed az erkölcsi rothadás képviselőit, akkor rövidesen Te is sorvadni kezdesz. Elkülönülés. Épp csak annyit venni vissza, ami az ország gazdaságát, vagyonát, erőforrásait tekintve egy főre kiosztva jár... Nem könnyű, pláne, ha el sem kezdjük...
Posted on: Fri, 02 Aug 2013 14:21:40 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015