Nem adom fel, újra szóvá teszek valamit. Mármint ugyanazt - a hőségre való tekintettel. Ma délután fél 5 körül aszfaltolvasztó rekkenő hőségben vártam a piros lámpánál. Az autóm hőmérője, mely a kinti hőmérsékletet méri, 41,5 fokot mutatott. Ha ez nem így lett volna, akkor szívmelengetően üdítő látványban lett volna részem. Egy fiatal nő megkomponált design-nal, kellemes külsejű városi bringával, hozzáillő öltözékben, kis hátizsákkal hajtott át a zebrán (mivel neki zöldet mutatott a lámpa), mellette pórázon futott a kutyája. Mi bír rá valakit, aki vélhetően szereti a kutyáját, hogy extra hőségriadókor, amikor már nem tud tovább hevülni az aszfalt, kerékpár mellett futtassa a kutyáját? Biztos azt hiszi a jó gazdi, hogy simán bírja a kutya, hiszen nem panaszkodik, nem nyüszít, vagy nem is tudom, mit kéne ahhoz csinálnia, hogy a gazdi rájöjjön, hogy szenved. Minden lépés az érzékeny talppárnákkal az aszfalton, minden levegővétel, amikor már bokájáig lóg a nyelve kínszenvedés. Ha nincs jó fizikai állapotban, akkor minden előzetes értesítés nélkül hőgutát is kaphat. Mivel a kutya nem tud panaszkodni, hadd szóljak én helyette, hadd kérjem meg azokat a gazdikat, akik nem hozzák összefüggésbe a rájuk vonatkozó hőségriadót kutyájukkal, hogy kíméljék meg. Ők hűségesen mennek a gazdival, ahová kell, de lehet, hogy belepusztulnak. Még hányszor, és milyen módon kell felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy veszélyes? Hogy rossz neki? ha sokszor, akkor megteszem minden nap. Többször is.
Posted on: Mon, 29 Jul 2013 18:56:37 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015