Nem kell ahhoz pszichiáternek, pszichológusnak lenni, hogy az - TopicsExpress



          

Nem kell ahhoz pszichiáternek, pszichológusnak lenni, hogy az átlagember hétköznapi ésszel se sorolja a normálisok közé az állatkínzókat. Mi motiválja ezeket az elvetemült főemlősöket az élőlények kínzására, elpusztítására? A szakemberek válaszaira voltunk kíváncsiak, ezért összegyűjtöttünk néhány érdekes tényt az orvosok állításaiból. Hajlam vagy neveltetés kérdése, kiből lesz szadista? - adódik a sokak által feltett kérdés. Zádor professzor szerint a kettő kombinációja. Hajlam, mert nem nőtt ki az infantilis korból, amikor a kisgyermek még nem tud uralkodni romboló ösztönein, nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól. Ez után sok múlik a szülőn, milyen fiatal felnőttként engedi gyermekét a nagybetűs Életbe. Azok a lények, akik nem nőttek föl, rengeteg veszélyt jelentenek a társadalomra, mert nem tudnak az indulataikon uralkodni. Nem tanulták meg, és nem is fogják. Ha alkalmuk akad, azonnal kést rántanak. És ezeket az indulatokat nem tudja kordában tartani a társadalmi morál, a szokványos korlátok nem elegendőek. A szadistákat már gyerekkorban már fel lehetne fedezni, ha a tanítókat, a tanárokat is megtanítanák egy kis pszichológiára. Sokat küszködnek a szünetben verekedő, órán dobálózó, feleselő, randalírozó gyerekekkel. De - és ez nem rajtuk múlik - nem tudják megkülönböztetni a csak vásott kölyköket a fejletlen személyiségű, szadizmusra hajlamos gyerekektől, akiket már ekkor ki kellene szűrni. És ezt eddig sehol a világon nem ismerték fel. - Ilyen kategóriát, hogy állatkínzó, nem ismer sem a medicina, sem a pszichiátria. Legfeljebb a kriminalisztika és a társadalom, mert az agresszivitás e formája ott manifesztálódik. Sigmund Freud rendkívül bölcs megállapítása, hogy a szorongás és az agresszió egy tőről fakad. Aki állatokat kínoz, gyakran félszeg, visszavonuló, alapjában véve szorongó ember, de egy idő után agresszívvá válik. Egyfajta kompenzálás ez. Konvertálja, átalakítja a szorongását ellenkező irányúvá: agresszív cselekmény elkövetésével vezeti le. Az állatkínzással kapcsolatos legszörnyűbb tapasztalatom személyes: a kutyák kínzása a Távol-Keleten mindennapos. Idehaza még mindig kevéssé ismert, és számunkra borzasztó belegondolni is, hogy például Koreában, Kínában, Vietnamban az ínyencfalatok csúcsa, delikát a kutyahús. Akkor a legízletesebb, ha előtte hetekig, hónapokig rendszeresen verik, kínozzák, ráadásul koplaltatják az állatot, hogy el ne hízzon. A kutyahús státusszimbólum, főleg Vietnamban. De, persze, ott sem általános. Európai és kutyás emberként borzasztó élmény volt számomra. Az agresszor mindig olyan áldozatot szemel ki, aki nem tud védekezni. Vajon miért nem jaguárral, párduccal, tigrissel, oroszlánnal vagy kígyóval kegyetlenkedik? Mert azoktól tart. A gyengébbeket: a kutyát, a macskát, a madarakat - gondoljunk például a kakasütésre - választja. Mélységesen egyetértek Moldova Györggyel, akitől valahol azt olvastam, hogy ő a nyulakat látná el puskával. Törvénybe kell foglalni az állatkínzás börtönnel büntetését, mert a morál nem bizonyul elég hatékony fékezőnek, viszont a törvény szigorának az állatkínzók egy részénél visszatartó ereje van.
Posted on: Thu, 24 Oct 2013 11:22:37 +0000

Trending Topics



Recently Viewed Topics




© 2015