Nem mondom, hogy ne lopjanak, és nem harácsoljanak, nem mondom, hogy örök szegénységet fogadjanak, és állásaikból úgy menjenek el, mint a templom egerei. Nem mondom, hogy ne közvetítsenek, ne kapacitáljanak, ne befolyásoljanak. Nem mondom, hogy ne üzérkedjenek és ne spekuláljanak. Mindezt nem mondom, mert emberektől csak emberi dolgokat kívánok. Azonban ahhoz ragaszkodom, hogy minden üzérségen, nyerekedésen, gazdagodáson és hízáson túl hagyják élni az embert is. Ahol tízmilliót ellopnak, ott egy pillanatra jusson eszükbe, hogy ezért a tízmillióért valami hasznosat és jót kell adni az embernek is, ami a tízmilliós kiadásokat lehetségessé teszi. De ahhoz ragaszkodom, hogy a mesterségükhöz nagyszerűen értsenek. Nem mondom, hogy hiúk ne legyenek, ne szeressék a nevüket nyomtatásban látni, de ragaszkodom hozzá, hogy néha érezzék, a nyilvános szerepléstől való szent undort, és ősirtózást, és ilyenkor jusson eszükbe, hogy a következő alkalommal csak jó üggyel kapcsolatban fognak szerepelni. Ragaszkodom hozzá, hogy kényelmes életükben egyszer-egyszer üssenek a homlokukra, és mondják, no, most már megcsinálom, most már éppen elég ideig nem csináltam meg. Nem mondom, hogy ostobák ne legyenek, de ragaszkodom hozzá, hogy nagyritkán szellőztessék ostobaságukat, ne engedjék megpenészedni, s ne csak egymással cseréljenek ostobaságokat, hanem itt-ott próbáljanak egy okosat is meghallgatni. Nem mondom, hogy már holnap kezdjék tűzzel-vassal reformálni városunkat, de ragaszkodom ahhoz, hogy ne fogadjanak minden tanácsot a bölcsesség réveteg mosolyával, a mindent tudás mennyei ábrázatával, s a csalhatatlanság magahit bárgyúságával. S végül ne kérdezzék, mit akar ez az ember. Ez az ember semmit sem akar, csak el akarta sírni panaszait, hogy ötven év múlva is legyen nyoma annak, feltéve, ha e "papír", ami szintén budapesti áru lisztté nem omlik addig, hogy nem mindenki olvadt el a boldogságtól, hogy ennek a balkáni zsenialitástól püffedt városnak lakója lehetett. Hogy amikor az egymás dicséretétől már kisebesedtek a fülei, akkor legyen néhány mondat, amiből másféle véleményt hallhatnak nagy füleikről. Főpolgármesteri állás? Nem kérem, azt el fogjuk törölni és el fogjuk törülni, ha kell a polgármesteri állást is. Amíg Budapest megmarad falunak, addig csak bírót választunk és jegyzőt, és kurátorokat. Azt hiszem tíz esztendőn belül valamennyien elfeledve fognak pihenni zsírjukban és maguk megszavazta díszsírhelyükre nem a köztisztelet állítja majd a fáklyát, hanem a közmegelégedés viszi ki azokat a repceolaj-mécseket, amikkel ők e várost 1912-ben fénybe borítani igyekeztek. (Gábor Andor)
Posted on: Thu, 22 Aug 2013 07:01:09 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015