Nem tudom ki követte el ezt, de a szívem mélyéről szólott a gyermek!:_D The Smurf Smasher avagy a halott törp a jó törp. Hallom, ahogy a kis mocskok bent motoznak a szobában. Nem egy született lopakodók annyi szent. Amióta észrevettem őket, tudtam, hogy eljön ez a pillanat. Meg akarják torolni, amit délelőtt tettem velük és a nyomorult kis falvukkal. Törpök. Töpörödött törpördögök. Igen, ezek a kis nyominger szarrágók bizony léteznek, és elég szép nagy kolóniában ették be magukat az erdőbe. Magas fák között hol a tenger hupikék…. hát most már leginkább vérvörös, és a fák se olyan magasak. Követtem az egyik kis felelőtlen gecit, és egyenesen a kibaszott rezervátumukhoz vezettek. Beltenyészetes kék kis nyomoroncok. Na, kezdem az elejéről. A nevem Stephen Floyd, és a foglalkozásomat tekintve erdész vagyok. Már hosszú ideje felfedeztem az apró nyomokat az erdőben, de nem tudtam beazonosítani őket. Mígnem az egyik délután, amikor az erdőszéli pihenő büfében ültem, meg nem pillantottam az egyik ilyen kis genyót. Kis fehér sapkája alól lesett be rám az ablakon. Látta, hogy észrevettem, felmutatta a középső ujját és lelépett. Mire a büfé elé rohantam, a kis szarfaszú megpattant, de most már tudtam, hogy mik azok, amik a nyomokat hagyják, és a madárfiókákat gyilkolják. Kezdetben nem hittem, hogy ezek azok a kis vakarékok lennének, akikről a mese és azaz elbaszottul szar film szól, de hosszas kutakodás után rátaláltam egy könyvre. Az Erdei legendák könyve, ez volt a címe. Ebben leírták, hogy a Törpök igenis léteznek, de korántsem azok a bájos kis balfékek, akiket a tévében mutogatnak. Bunkó, primitív jószágok, akik tojásokat, fiókákat ölnek, hogy fenntarthassák beltenyészetes életvitelüket. Sokáig kutattam utánuk az erdőt járva, de semmi nyomuk nem volt. A kifosztott fészkeken kívül. Találtam még persze elhullott kölyök nyulakat, és kibelezett egereket fejjel lefelé lógatva, de a kis kék faszlyukak nem dugták elő az ocsmány pofájukat. Az egyik expedícióm során egy remetére bukkantam, aki már évek óta élt az erdő mélyén. Tudott a törpökről, és közölte, már hosszú ideje próbálja elfogni őket. Mint mondta, a húsuk kiváló. Ez a részlet nem érdekelt, megkérdeztem inkább milyen módszerekkel igyekezett felszámolni a kártevőket, de amiket mondott, még a kis dögöknél is primitívebb agyra vallott. Haszontalan egy féreg volt ez a vén kopasz remete, de békét hagytam neki. Egyelőre. Hosszú hetekig nem láttam ezeket a kis mocskokat, de tudtam, hogy figyelnek a fák közül. Mígnem az egyik kis pöcs óvatlanul elő nem merészkedett. Csendesen követtem, amint egy legyilkolt madárfiókával a hátán visszabandukolt a falujáig. Amit láttam, az minden várakozásomat felül múlta. Apró gombaszerű házaikban több száz kis kék szar élt. Mivel ismertem az erdőt, mint a tenyeremet, meg tudtam jegyezni az utat, és a remetéhez mentem. Elmondtam neki, hogy felfedeztem a fajzatok lakóhelyét, és együtt rajtuk üthetnénk. A remete csak tátotta a száját, majd dühösen ordítani kezdett, hogy ezt nem lehet így megoldani, vadászni, és cserkészni kell őket. Nem lehetett mit tenni, az öreg hibbant volt teljesen. Macskáját simogatva hangosan anyázva visszabújt ütött-kopott faházába, és megfenyegetett, ha a törpjei közelébe megyek, kibelez engem is. Ekkor döntöttem el, hogy mielőtt felszámolnám a kék gedvaputtonyokat, a kopasz gecit teszem el láb alól. Az első utam az erdészházhoz vezetett, ahol összepakoltam a meglévő felszereléseimet. Egy kanna benzint, rongyokat, és a bozótvágó késemet, majd behajtottam a városba, egyesen a lakásomra. Összeszedtem az összes sörösüvegemet, majd visszahajtottam az erdészházhoz. Pár óra leforgása alatt legyártottam mintegy tíz üveg Molotov koktélt. Bepakoltam mindent a kocsi hátsó ülésére, ügyelve arra, nehogy felboruljanak a tüzes italok. Miután mindent bekészítettem, nyugovóra tértem. Másnap, azaz ma reggel, korán ébredtem. Bőséges reggelit csináltam magamnak, majd jóízűen elszívtam egy cigarettát utána. Alapjáraton nem dohányzom, csak alkalmakkor, de mi ez, ha nem egy kiváló alkalom? Dolgom végeztével bekászálódtam az autóba és az öreg remete háza felé vettem az irányt. A remete háza előtt leparkoltam, s elővettem kettőt az előre kikevert varázsitalaimból. Öngyújtómat a rongyokhoz tartottam, s egy határozott lendülettel behajítottam az ablakokként funkcionáló nyílásokon a lángoló felfrissülést. Bentről éktelen jajveszékelés hallatszott, majd kicsapódott az ajtó, és a kopasz rohadék rontott ki rajta. A házból füst ömlött, és a remete szemét törölgetve állt előtte. Mikor felpillantott, tekintetünk találkozott, düh, harag és sértettség keveréke bujkált a füsttől kivörösödött szempárjában. Felordított, és felém rohant. Mikor már két méterre se volt, előrántottam hűséges bozótvágómat és egy határozott mozdulattal a nyaka irányába csaptam vele. A kopasz majom szeme elkerekedett, mikor az a fasz feje lassan elvált nyomorult testétől. Teste eldőlt, mint egy zsák krumpli, feje odébb gurult. A meglepődött kifejezés még akkor is az arcán ült, amikor egy karóra húztam és a ház elé állítottam. A macska keservesen nyávogott a lábamnál. Nem öltem meg, azért még se vagyok én egy állat. A bokrokból figyeltem a kék kis csimbókok ügyködését. A kis kolónia tagjai vígan rohangáltak, táncikáltak és nyúzták az elejtett állatokat. Az első koktél becsapódását alig vették észre. Amikor a második lángoló égi áldomás is közéjük pottyant, dühödten sipákolni kezdtek, némelyek sikítottak, mások sírtak. Még két itallal kínáltam meg őket, majd vártam a hatást. A kis fattyak előszedték gombostűnél nem nagyobb fegyvereiket, és támadójukat kezdték keresni. Én felálltam, kezemben a már bizonyítottan kiváló fegyverrel. Akik nem a tüzet próbálták eloltani, felém indultak. A számon fékezhetetlen mosoly futott végig, majd magasba emeltem a bozótvágót, és közéjük sújtottam. Éreztem, ahogy belemélyed a kis húsukba a penge és felnevettem. Negyed órán keresztül csak kék pacnikat aprítottam. Fenséges érzés volt. Az első nagy ütközet után az összes valamire való dögöt apró cafattá mázoltam. Beléptem a még mindig égő házak közé és a maradék tetvet is eltapostam. Megborsódzik a hátam, ha a roppanó csontocskák hangjára gondolok. Az összes erdei seggfaszt elnyomtam, mint a csikket. Mindenütt tűz lángolt, és kék végtagok hevertek. Nem tudtam megállapítani vajon ezeknek a szörnyszülötteknek is kék-e a vérük, mert a hamuval keveredett belekből nem igazán lehetett. Most itt állok a szobám ajtaja előtt, s hallom, ahogy benn motoszkálnak. Nem vagyok meglepve. Jól követhető nyomokat hagytam, és ezek a kis balfaszarékok be is nyalták rendesen. Kezembe szorítom az erdészházból magammal hozott fejszémet, Kázmért, oldalamon pedig a kisbalta lóg harcra készen. Ó igen, most lesz aztán csak a nagy haddelhadd. Berúgom az ajtót, és belépek a szobába. Vagy tíz kis patkányszar rohangál bent, s a kicsapódó ajtó olyan meglepetéssel sújtja őket, hogy egyből megdermednek. Pislantani sincs idejük, máris lecsapok az elsőre. Egy, és nem viccelek, szemüveget viselő kis faszcimbáló feje egyből ketté hasad. A felezett teste még földet sem ért, máris kettőt félbevágok, majd hátra fordulok, és a szekrényen futó mocsadék felé csapok a kisbaltával. Pontosan a derekánál szelem ketté a kis vakarékot. Az alsó teste még tovább rohan, míg a felső a polcon lévő könyvekbe épül. Ekkor megpillantom az asztalon azt a szőkét. Az egy szem női teremtmények tűnő ezek között a beltenyészetes elfajzott óriás kék csótányok között. Megfordítom Kázmért, hogy a tompa végével mérhessek ütést rá. Nem túlzok, minden erőmet beleadva baszok rá a fejére. A koponyája egy érett dióra emlékeztető roppanással szétnyílik, és amint visszahúzom a fejszét, látom, hogy a végére apró kék bőrcafatok, néhány hajszál és vörös darabkák tapadtak. Tehát vörös a vérük. Már ezt is tudom. A maradék tetvek próbálnak ugyan megsebezni, de apró kis picsányi tőrjeikkel esélyük sincs. Amelyiket nem fejszével hasítom ketté, azt simán eltaposom. A szobában mindenütt apró pacák jelzik, hol érte el a törpöket a végzetük. - A kurva anyátokat. – mondom hangosan – most takaríthatom fel a koszlott kis beleitek nyomát. De igazából ez annyira nem is zavar, hisz tudják, a jó munka kosszal jár.
Posted on: Tue, 22 Oct 2013 14:44:32 +0000