November 17-én történt: Árpád-házi Szent Erzsébet napja. András magyar király és Merániai Gertrúd lánya. Szent Erzsébet 1207-ben született Sárospatakon. (Azonban ez a kérdés biztonsággal még nem tisztázott, Pozsony és Óbuda is a lehetséges születési helyek között szerepel.) Az öt gyermek közül Erzsébet volt a harmadik. Bátyja később IV. Béla néven lett magyar király. Budán keresztelték meg, fényes pompával. I. Hermann türingiai őrgróf kérésére Erzsébetet a kor szokásának megfelelően négyéves korában eljegyezték Hermannal, az őrgróf fiával. Erzsébet Eisenachba, majd Wartburgba került. Az irodalom- és zenekedvelő őrgróf és buzgón vallásos felesége mellett jó nevelést kapott. 1213-ban meghalt az édesanyja (a Bánk bán Gertrúd királynéja), ami után hosszú ideig rémálmai voltak. Vőlegénye, a betegeskedő Hermann 1216-ban 19 évesen meghalt, ekkor – némi politikai huzavona után – öccse, Lajos, aki Erzsébet legjobb pajtása volt, jegyezte el. Az esküvőt 1221-ben tartották Eisenachban. Erzsébet a nála 7 évvel idősebb Lajossal boldog házasságban élt. Gyermekeik Hermann (1222. március 28.), Zsófia (1224. március 20.) és Gertrúd (1227. szeptember 29.). 1222-ben „utólagos nászútra” visszalátogatott férjével Pozsonyba; csak itt tudta meg anyja meggyilkolásának tragikus történetét. Erzsébet korán elkezdte a vezeklő életmódot: gyakran böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott. Első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, szegényeket segített. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban. 1225-ben Lajos vazallusként II. Frigyes oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta Wartburg éléstárait, a szegényeket élelmezte. Maga is mértéktartóan élt. A családtagok aggódva nézték Erzsébet „pazarlását”, Lajos azonban visszatértekor mindent jóváhagyott. II. Frigyes megkoronázásakor ígéretet tett III. Ince pápának keresztes hadjárat indítására. Ennek beváltása Lajost is érintette. Erzsébet maga varrta fel a keresztesek jelét férje ruhájára. Ettől kezdve gyászruhát hordott. Lajos 1227. szeptember 11-én elhunyt. Szeptember 29-én született Gertrúd lányát már nem láthatta. IX. Gergely pápa levelében atyai szavakkal bátorította Erzsébetet, és az igen szigorú Konrád mestert gyóntatójává és hivatalos védelmezőjévé nevezte ki. Lajos öccsei, Raspe Henrik és Konrád igen keményen bántak Erzsébettel. A 20 éves özvegyet megfosztották a vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől. A kialakult helyzet miatt egy októberi napon észrevétlenül elhagyta Wartburgot újszülöttjével, majd másnap két másik gyermekét is elhozatta. Fonással tartotta fenn magát, gyermekeit a megmaradt ékszereiből neveltette. Eckbert bambergi püspök befogadta Pottenstein várába, és Erzsébetnek az újraházasodást javasolta. II. Frigyes császár meg is kérte a kezét, ám Erzsébet nem akart újabb házasságot kötni. Rövid időre még visszatérhetett Wartburgba, ám a család javaslatára Marburgba költözött. Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett, ettől kezdve egyszerű szürke köntösben járt. Bár II. András hívta, nem tért vissza Magyarországra gyermekei neveltetése miatt. Erzsébet 3 nappal előbb megmondta halálának napját. Sírja mellett számos csodás esemény történt. IX. Gergely pápa avatta szentté 1235-ben. A szentté avatás ugyanott történt, ahol 7 évvel korábban Assisi Szent Ferencé. A szertartás IX. Gergely pápa prédikációjával végződött. Beszédének szövege azonos lehetett, amelyet a pápa Kasztíliai Beatrixnek küldött az ezt követő napokban. Ebben a pápa összefoglalja Erzsébet nemes cselekedeteit és követendő példaként állítja Beatrix elé. Marburgi sírja fölé 1236-ban elkezdték építeni az Erzsébet-templomot, mely 1283-ban készült el. Magyarországon IV. Béla, Erzsébet testvére építtette tiszteletére az első templomot Kápolnán. Erzsébet és a rózsák: Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában - eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon. Más történetekben Erzsébet az apjával (3 évesen) vagy férjével találkozik. Gyakran ábrázolják még korsóval, amelyből a szegényeknek adott inni, illetve pálmaággal, ami a halál feletti győzelem jelképei. Nemzetközi Diák Nap. 1939. november 17-én Adolf Hitler parancsára az összes cseh- és morvaországi felsőoktatási intézményt bezárták. Kilenc diákvezetőt kivégeztek, 1200 professzort és diákot pedig koncentrációs táborba hurcoltak. Mindezt annak megtorlásaként, hogy egyetemisták október 26-án, a csehszlovák államiság ünnepén békés tüntetést tartottak a német megszállás ellen. Hitler személyesen telefonálva követelte a tüntetés azonnali feloszlatását. A nácik a tömegbe lőttek, amelynek Jan Opletal orvostanhallgató és Václav Sedlácek, 22 éves pék áldozatául esett. Opletal temetésén a Gestapo tüntetést provokált, így másnapra Hitler rendkívüli tanácskozást hívott össze, ahol „Sonderaktion Prag vom 17. November 1939 néven határozott intézkedéseket fogadtak el. Ennek értelmében végeztek ki kilenc diákvezetőt, és hurcoltak el a Sachsenhausen-Oranienburg koncentrációs táborba 1200 professzort és diákot. A lágert a diákok nagy többsége ugyan 1942-ig elhagyhatta, azonban 35 közülük életét vesztette. Az események hatására a Nemzetközi Diáktanács 1941-ben Nemzetközi Diáknappá nyilvánította november 17-ét, amely fél évszázaddal később ismét bevonult a történelembe. A kommunizmus lengyel, magyar és kelet-német bukása ugyanis megindította a tüntetéseket a csehszlovák rendszer ellen is, Prágában és Brünnben (1989. augusztusától októberéig). Kezdetben ezeket elfojtották, de az állambiztonsági erők egyre kevésbé tudtak fellépni a növekvő számú tüntető ellen. Ez volt az úgynevezett „Bársonyos forradalom, melynek során Csehszlovákiában a hatalmat a kommunista párt viszonylag békés keretek között átadta az emberjogi mozgalomnak. A forradalom elindítója pedig nem volt más, mint a cseh diákok által, az 1939-es események ötvenedik évfordulójára szervezett tüntetés, azaz a Nemzetközi Diáknap. Az Élet Napja. A Magzatvédő Társaság kezdeményezésére 1990-ben emlékeztek meg először Magyarországon az Élet Napjáról. Mind több ember kötelezi el magát a környezetvédelem mellett. A vizek tisztasága, az állat- és növényfajok megmentése valódi törekvéssé válik. A természet- és állatvédők mozgalmát a tömegtájékoztatás is erősíti, örvendetesen tudatosodik az ember életterét veszélyeztető tényezők elleni küzdelem, de szomorú, hogy az ember saját maga védelmével nem törődik. Az embervédő sokszorosan távolinak tűnik, főként, ha beteg, hátrányos helyzetű, öreg, gyenge vagy még meg nem született életről van szó. Az osztrák Aktion Leben 1978 óta ünnepli az Élet Napját. Ez a nap felhívás minden egyes emberhez; ne csak saját életéért érezzen felelősséget, hanem tudatosítsa, hogy embertársai életéért is felel. Dohányzás elleni nap – Füstmentes nap – WHO. November harmadik csütörtökje Füstmentes nap. Magyarországon a dohányzás következményeként 19 percenként meghal egy ember! Évente 28000 embert veszítünk el, akinek a halála összefüggésbe hozható a dohányzással! Csatlakozz te is! Oszd meg! Hívd meg ismerőseid! Ha csak egy napra is leteszik a cigarettát, már elértünk valamit... Ekkortájt van a Leonidák meteorraj láthatóságának csúcspontja. A Leonidák meteorraj, melynek radiánsa az Oroszlán csillagképben van, szülőégitestje az 55P/Tempel-Tuttle üstökös, maximuma november 17-ére esik. Nevezetes 33 évente ismétlődő kitörése (a legutóbbi 1999-ben volt), melynek oka, hogy a Tempel-Tuttle üstökös ekkor jár a Nap közelében, és amelynek bekövetkezésekor a ZHR elérheti az 1000 meteor/órát is. Mivel radiánsa november közepén éjjel 23 óra után kel, a hullás is csak azután kezdődik. Hatékonyság világnapja. Nemzetközi világnapként 1997-ben került a jeles napok közé. Az energiahatékonyság napjaink fontos kérdésévé vált: a fosszilis energiahordozók árának növekedése, ugyanakkor az energiaellátás hosszú távú biztonsága és a klímaváltozás aggasztó tünetei is egyre inkább előtérbe helyezik a problémát. 1370-ben I. (Nagy) Lajos magyar királyt lengyel királlyá koronázzák a krakkói székesegyházban. Lajos lengyelországi politikája alapvetően két szakaszra tagolható: 1342-től 1370-ig nagybátyja, III. (Nagy) Kázmér szövetségese volt, majd tizenkét éven át viselte az ország koronáját. Erre a Károly Róbert és Kázmér által kötött 1339-es trónörökösödési szerződés hatalmazta fel, amely Kázmér fiúutód nélkül bekövetkező halála esetére a magyar király egyik fiára hagyományozta a trónt. Magyar királyként Lajos több alkalommal sietett Kázmér segítségére. 1344-ben részt vett a pogány litvánok ellen indított keresztes hadjáratban, mely sikertelenül végződött, mivel a benne résztvevő János cseh király és fia, Károly morva őrgróf konfliktusba került a lengyel uralkodóval, és 1345-ben megtámadták. Krakkót csak Lajos segítsége mentette fel. 1350-ben apja nyomdokain haladva, az 1341-es egyezményt megújítva lemondott Halics és Lodoméria igényéről, tovább vállalva a közös (elsősorban litvánokkal, illetve tatárokkal szembeni) védelmi kötelezettséget. (Igaz, arra az esetre, ha Kázmérnak fia született volna, visszaváltási jogot biztosított magának.) 1351-ben éppen ezek miatt sietett Kázmér segítségére, sőt annak betegsége miatt maga volt kénytelen átvenni a hadjárat irányítását. Kestutis fejedelmet sikerült is meghódolásra és látványos békére kényszerítenie, sőt úgy tűnt, hogy még a keresztény hittérítésre is módja adódik – a litván uralkodó azonban kíséretével egy éjszaka megszökött a táborból, és nem tartotta be a békében foglaltakat. 1352-ben így bosszúhadjárat indult, melynek keretében nagy nehézségek árán sikerült bevenni Belzet, ám az ostromnál Lajos megsérült. A feltehetően királyi kalandvágyból a veszedelmes Moldván és a Keleti-Kárpátokon keresztül megtett hazaút komoly nehézségekkel járt, amiket a Névtelen Minorita is megörökített. 1355-ben kiadta az ún. budai privilégiumot, ami előzetes ígéreteket tartalmazott lengyel örökségének megszerzése esetére, fenntartva a fiági örökösödés jogát. 1364-ben Lajos is részt vett az ún. krakkói kongresszuson, ahol Kázmér rajta kívül vendégül látta többek között IV. Károly császárt, IV. Valdemár dán királyt és Péter ciprusi királyt is, ám nem jutottak dűlőre egy Oszmán Birodalom ellen indítandó keresztes hadjárat ügyében. 1830-ban Megtartja alakuló ülését a Magyar Tudományos Akadémia. 1825. november 3-án, a pozsonyi országgyűlésen, a magyar reformkor egyik vezéralakja, gróf Széchenyi István (1791–1860) birtokainak egyévi jövedelmét, 60 000 forintot ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság (MTT) – mai nevén Magyar Tudományos Akadémia (MTA) – létrehozására. Az általa megalapított szervezetet más főnemesek is jelentős összegekkel támogatták. A bizottság munkálatai 1827. augusztus 18-án a királyi szentesítést is elnyerték. Az alapítást törvénybe iktatták. Az országgyűlés ebben a törvénycikkben mondta ki a társaság megalapítását. Működésének megkezdése. Tényleges működését, miután az uralkodó elfogadta az alapszabályokat, 1830-ban kezdhette meg. Az 1830. november 17-ei igazgatótanácsi tagválasztó ülésen Teleki József személyében megválasztotta - akkori nevén elölülőnek - első elnökét. Az első rendes tagokat, összesen 23-at ugyanezen napon a Teleki József vezette Igazgató Tanács nevezte ki. A tiszteleti tagok száma 24 volt 1873-ban Budapest napja, Buda és Pest egyesítése: e napon tartotta alakuló ülését az egyesített Budapest Székesfőváros közgyűlése. Ennek emlékére november 17-én tartják a főváros „születésnapját”. Megtartja alakuló ülését Budapest tanácsa, átvéve az ügyintézést Pest, Buda és Óbuda tanácsaitól. 1948-ban Az MDP Államvédelmi Bizottsága – Rákosi Mátyás javaslatára – határoz arról, hogy szovjet katonai és rendőrségi szakértőket kérnek, illetve magyar katona- és rendőrtiszteket. 1962-ben Átadják a forgalomnak a Budapest–Miskolc közötti villamosított vasútvonalat. Ezen a napon született: 1739-ben gróf Teleki Sámuel erdélyi kancellár († 1822). Már egyetemi évei alatt jól átgondolt gyűjtési tervvel hozzáfogott a könyvvásárláshoz és beszerzési hálózatának kialakításához. Tanulmányútjáról hazatérve szülőfaluja melletti birtokán, Sáromberkén telepedett le. Itt kezdte el az erdélyi protestáns közoktatás megreformálása érdekében kifejtett tevékenységét. Mecénása volt a hazai tudományos-művelődési törekvéseknek, tollforgató tudósoknak, külföldön tanuló erdélyi diákoknak. Húszévi kitartó munka eredményeként 1784-ben Utrechtben megjelentette Janus Pannonius műveinek első kritikai kiadását.1774-től kezdve közhivatalt vállalt, kezdetben Küküllő, majd Bihar vármegye és az ún. hajdúkerület főispánja lett. 1787-ben II. József császár Bécsbe rendelte, s Erdély alkancellárjává nevezte ki. 1791-től haláláig Erdély főkancellárja volt. A császárvárosba költözése megkönnyítette Teleki vállalt feladatát: biztonságosabban tájékozódhatott Európa könyvkínálatában, beszerzési köre jelentősen bővült. A fennmaradt megrendelések, aukciós jegyzékek tanúsága szerint a kontinens huszonöt városából vásárolt. Mintegy hat évtizedes rendszeres gyűjtőmunka során sikerült megszereznie az alapvető tudományos műveket, nemcsak kortárs kiadványokat, hanem a nyomtatás kezdeteitől megjelent könyveket is. 1773-ban Csokonai Vitéz Mihály költő († 1805). Csokonait a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjeként tartják számon. Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natusnak” is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai közepette lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkozását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. Bár jelentőségét éppen e körülmények miatt Európa nem ismerte föl, a magyar irodalomban rövidesen elfoglalta méltó helyét. 1801-ben Sauer Ignác Országorvos kir. tud. egyetemi tanár stb.(† 1863). A 19-ik század első felében a pesti orvoskar sok tekintetben nem versenyezhetett a külföldi egyetemekkel. Annak ellenére, hogy külföldön, kitűnő iskolákban végzett magyar orvos tanárok nagy számmal tevékenykedtek, az intéző hatóság az orvoskart főleg osztrák és német származású és érzelmű tanárokkal népesítette be. Ahogyan Magyary-Kossa Gyula írja, A mi vérünkből valót menni hagytuk, és az idegent meg importáltuk. Ez kulturális és nacionális ellentéteket is szült. Az 1850-es években az aulikus érzelmű Tognio Lajos (1798 – 1854) egyetemi tanár javaslatára, aki akkoriban a kórélettani tanszék vezetője és kinevezett orvoskari dekán is volt, a német nyelvet tették meg az egyetem ügyviteli, azaz hivatalos, nyelvévé. Az egész orvoskari tanártestületből csupán Sauer professzor volt az, ki a javaslat ellen szavazott s aki e tette miatt azonnal rajongó Chauvinistanak lőtt kikiáltva bizonyos körök részéről. Mind Sauer mind pedig Balassa János (1814 – 1868), kik az újabb kórtani irányt képviselték az orvoskaron többször ellentétbe kerültek Tognioval akit a Kossuth kormány megfosztott, majd az abszolutizmus visszahelyezett tanszékébe. Jellemző volt Togniora az a véleménye amellyel Balassát afféle sebész virtuóznak tartotta akire az egyetemnek semmi szüksége. 1822-ben Récsi Emil magyar jogtudós, műfordító († 1864). Az erdélyi uniót követően báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter 1848 májusában miniszteri titkárrá nevezte ki. Mielőtt Budára költözött, Récsi június 13-án Kolozsváron pápai felmentéssel összeházasodott unokatestvérével, Polixénával, nagybátyja, Brencsán József számvevőségi tanár leányával. A közoktatási minisztériumban a felsőbb oktatási osztályban annak feloszlatásáig dolgozott, ezután egy ideig állás nélkül maradt. Mivel 1849. májusban nem sikerült áthelyeztetnie magát a pénzügyi minisztériumhoz, anyagi okokból az időszaki sajtó területén keresett foglalkozást, emellett szaktanulmányait is folytatta. 1850. február 3-án báró Geringer Antal teljhatalmú császári biztos, az állam- és igazgatási jog újonnan rendszeresített tanszékének ideiglenes ellátásával bízta meg; február 18-án kezdte meg előadásait. Két évi helyettesi működés után 1852. januárban rendes tanárrá nevezték ki; 1853. július 9-én pedig a hátralevő szigorlatok és védések elengedésével jogi doktorrá avatták. Előadásait az ausztriai államjog, a közigazgatási- és pénzügyi jog témakörében tartotta. Tanszékének betöltése mellett a Pesti Napló szerkesztője is volt 1850 augusztusában havában, és 1851. szeptember 9-től közel másfél évig, a legsúlyosabb viszonyok közt; ez idő alatt számos tájékoztató, fejtegető, főleg nemzetgazdászati vezércikket írt. Óvatos eljárása dacára kétszer is megintették, sőt 1852 végén más könnyelműsége miatt törvényszéki vizsgálatot indítottak ellene, amelynek az uralkodó kegyelme vetett véget. A lap szerkesztését 1853. február 12-től Török Jánosnak adta át, és szabad óráit ismét a szépirodalomnak szentelte. A római jog taníthatási engedélyéért folyamodott és azt 1856. szeptember. 26-án azzal a megszorítással kapta meg, hogy előadásait kizárólag német nyelven tartsa. 1853. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia a törvénytudományi osztály levelező tagjának választotta. Az októberi diplomával egyidejű királyi leiratok a magyar államjog tanítását és a magyar tannyelv teljes visszaállítását eredményezték; mivel ezeket Récsi adta elő, megszaporodtak feladatai. További intézkedések a német tanárok távozását eredményezték, ezzel a római jog tanszéke megürült. Récsinek 1858. szeptember 25-én csak a római jog egyes részeinek előadására volt tanítási engedélye, 1860. március 24-én azonban a teljes tudományra kiterjesztették és 1862. július 25-én rendes tanárrá nevezték ki. Már korábban megválasztották az 1861-62. tanévre a jog- és államtudományi kar prodékánjává, és a következő évre is megerősítették ebben a tisztségében. 1902-ben Wigner Jenő magyar származású amerikai fizikus, Nobel-díjas († 1995). Wigner Jenő Pál angol nyelvterületen Eugene Paul E. P. Wigner (Budapest, Terézváros, 1902. november 17. – Princeton, New Jersey, 1995. január 1.) Nobel-díjas magyar–amerikai fizikus. 1963-ban fizikai Nobel-díjat kapott „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért.”[2] 1972-ben elméleti fizikai eredményeiért Albert Einstein-díjat kapott. A századelőn a fizikát a legjobb tudósok is egy majdnem befejezett tudománynak gondolták, amelyben minden fontos dolgot felfedeztek, és amelyben már csak pár apró részletet kell jobban kidolgozni. Wigner Jenő egyike volt azoknak a húszas évekbeli fizikusoknak, akik újjáteremtették a fizika tudományát, többek között bevezetve a kvantummechanikába a szimmetriák elméletét. Egyike volt a századfordulós Budapest híres tudósainak, akik közé Erdős Pál, Kármán Tódor, Neumann János, Teller Ede és Szilárd Leó is tartozott, utóbbi vált talán legközelebbi felnőttkori barátjává. Neumann iskolatársa és tanácsadója is volt, róla Wigner később így írt: „a legokosabb ember, akit ismertem a Földön.” 1905-ben Kocsis Antal olimpiai bajnok magyar ökölvívó († 1994). 1923-tól a MÁVAG, majd 1924-től 1930-ig az Ferencvárosi TC ökölvívójaként versenyzett. Első jelentős eredményét – magyar bajnoki címet légsúlyban – 1926-ban szerezte. 1925 és 1929 között húsz-szor szerepelt a magyar válogatottban. Jelentős nemzetközi eredményeit 1927-ben és 1928-ban érte el. Az 1928. évi nyári olimpiai játékokon, Amszterdamban olimpiai bajnoki címet nyert. A magyar sport történetében ő nyerte az első olimpiai bajnokságot ökölvívásban. Az újkori olimpiák történetében ez volt a tizennyolcadik magyar aranyérem. Ezzel a győzelmével Kocsis Antal egyben Európa-bajnoki címet is szerzett, így ő lett a sportág első magyar Európa-bajnoka. 1930-ban Dél-Amerikában, majd az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le és Tony Kocsis néven hivatásos ökölvívó lett. Súlycsoportja világranglistáján legjobb eredménye a negyedik helyezés volt. 1935-ben visszavonult. Sportoló pályafutása után szabóként dolgozott. Rendelkezése szerint halála után hamvait az óceánba szórták. 1911-ben Básti Lajos Kossuth-díjas színész, érdemes művész, kiváló művész († 1977). Főiskolai tanár. Őt tartják az egyik legszebben beszélő magyar színésznek. 1918-ban Czóbel Anna magyar operatőr († 2012). Czóbel Ernő, Czóbel Béla festőművész testvére az édesapja volt. Egyetemi tanár, Érdemes művész (1975). A Magyar Operatőrök Társaságának (HSC) tiszteletbeli tagja. 1950-ben felkérték a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakának beindítására. Négy éven át tanította az elsőéveseket, köztük Kovács Jánost, Tóth Jánost, Zsigmond Vilmost, Gaál Istvánt, Sára Sándort. 1952-ben a magyar forgatócsoport tagjaként részt vett a helsinki olimpiai játékokon. 1958–1990 között a Magyar Televízióban dolgozott mint operatőr, vezető operatőr. Szinte valamennyi televíziós műfajt kipróbálta. A Jogi Esetek című sorozatért 1981-ben megkapta Az Igazságügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. 1923-ban Eősze László Erkel Ferenc-díjas, Kodály Zoltán-díjas magyar zenetörténész. 8 éves korában kezdte zenei tanulmányait, majd a Kodály-iskolához tartozó Horusitzky Zoltánnál folytatott 10 éves közép- és felsőfokú zenei tanulmányokkal párhuzamosan 1941-ben iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem német, olasz, esztétika szakára. Zene és bölcsészettudomány párosításából akkor vált igazán avatott zenetudóssá, amikor 1945-ben németnyelvű bölcsészdoktori értekezését zenetörténeti témával, „Franz Liszt und die deutsche Romantik” címmel védte meg. 1943 nyarán, egy wiesbadeni mesterkurzusnál Walter Gieseking körében még ígéretes zongoraművészi karriert is jósoltak neki. De a megálmodott művészi-tudományos karriert a háború végnapjai, majd 1945-től 1955-ig az újrakezdés mintegy jó évtizedre parkoló pályára tették. 1953-tól talált végre ismét magára: Kodály gyermekkarairól írt kiváló zenetudományi tanulmánya alapján Eősze Lászlót maga a Mester kérte fel életrajzírójául. Ezzel a gesztussal egész életére szóló feladatot és küldetést kapott. Egymás után születő forrásértékű Kodályról szóló magyar és idegen nyelvű könyvei, tanulmányai, cikkei, Kodály szellemében végzett közéleti tevékenysége mindvégig szintézisben látta és láttatta Kodály zeneszerzői, zenepedagógiai és nemzetnevelői szellemi örökségét, az egész világ számára adaptálható üzenetét. 1928-ban Mohás Lívia József Attila-díjas magyar író, pszichológus. 1948-1952 között a Testnevelési Főiskola hallgatója volt. 1952-1969 között testnevelő és pszichológiatanár volt. 1965-1968 között az ELTE pszichológia szakán tanult. 1969-1973 között a Tankönyvkiadó szerkesztője volt. 1973-1974 között a Művelődésügyi Minisztérium főelőadójaként dolgozott. 1974-1981 között a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa volt. 1981-1983 között az Országos Pedagógiai Intézet tudományos főmunkatársa volt. 1983 óta szellemi szabadfoglalkozású. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Írók Egyesületének, a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetsége Írói Tagozatának, a C. G. Jung Komplex-pszichoterápiás Egyesületnek, a Magyar Pszichológiai Társaságnak, a Magyar Pszichológus Kamarának. 1931-ben Andrásfalvy Bertalan etnográfus, politikus, miniszter. Őt még akkor is lehetett tisztelni, ha nem értett vele egyet az ember. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő, 1990 és 1993 között művelődési és közoktatási miniszter. A Pécsi Tudományegyetem Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének alapító tanszékvezetője. 1935-ben Kertész Alíz olimpiai bajnok magyar tornász, edző. 1954-től 1960-ig szerepelt az ötvenes években a világ élvonalához tartozó magyar női tornászválogatottban. Az 1954. évi római világbajnokságon, az 1954. évi budapesti főiskolai világbajnokságon és az 1956. évi melbourne-i olimpián a magyar csapat tagjaként összesen kilenc érmet nyert. 1956-ban a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású kéziszer csapat tagjaként olimpiai bajnoki címet szerzett 1938-ban Féner Tamás Balázs Béla-díjas fotóművész, fotóriporter, érdemes művész. Kossuth-díjas fotóművész, egyetemi előadó, a valóságelvű fotográfia, és a fotózsurnalisztika egyik élő magyar klasszikusa. 1942-ben Dráfi Mátyás szlovákiai magyar színész, színházigazgató. 1965-ben végzett a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán. 1959–1960 között a Magyar Területi Színház színésze volt. 1965–1980 között illetve 1982 óta a komáromi Magyar Területi Színház, illetve a Komáromi Jókai Színház tagja. 1969–1971 között a Magyar Területi Színház igazgatója volt. 1942-ben Rosztóczy István magyar kutató orvos († 1993). 1966-ban diplomázott a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Már egyetemi tanulmányai alatt elkezdett foglalkozni az interferonokkal Mécs Imre irányítása alatt a Mikrobiológiai Intézetben, ahol a diploma megszerzése után is maradt. 1968-ban kinevezték tanársegédnek. 1969-ben szerezte meg az első szakorvosi diplomáját orvosi laboratóriumi vizsgálatból. Az intézeti munka közben 1971-től 1972-ig a Birminghami Mikrobiológiai Intézetben tanult. 1977-ben nyerte el a kandidátusi címet Az interferon priming hatása című kandidátusi értekezésével. A második szakorvosi diplomáját 1980-ban szerezte meg orvosi mikrobiológiából. 1981-ben egyetemi adjunktus, 1983. július 1-jén pedig egyetemi docens lett. 1988-ban két hónapig a brüsszeli Pasteur Intézetben folytatott tanulmányokat. 1990-től 1991-ig 16 hónapon keresztül Baltimore-ban a Johns Hopkins Egyetem Onkológiai Központjában folytatott kutatásokat Paula M. Pitha-Rowe professzor-asszonnyal együttműködésben, és vendégoktatóként tanított az amerikai egyetemen. Fő kutatási területe, az interferon és különösen az interferon priming hatásának mechanizmusa volt. Emellett víruskemoterápia, az ipari méretű sejttenyésztés és interferontermelés, az interleukin-6 és tumor necrosis faktor, citokinindukció és a staphylococcusok hatása a HIV-1 szaporodására is érdekelte. A kutatás mellett a tanítás is fontos volt számára. Több tudományos társaságnak is tagja volt, így a Magyar Mikrobiológiai és a Magyar Immunológiai Társaságnak, a Magyar Biokémiai Egyesület Biotechnológiai Szakosztálya vezetőségének, a Magyar Orvosképzési Társaságnak, az Európai Reticuloendothelialis Társaságnak és az International Society for Interferon and Cytokine Research Society for General Microbiology-nak, valamint az Európai Biotechnológiai Szövetség „Állati és növényi sejtkultúra-technológia” Munkabizottság magyarországi képviselőjeként is tevékenykedett. 1993-ban elnyerte az orvostudomány doktora fokozatot az „Interferonok a cytokinrendszer szabályozásában” című nagydoktori disszertációjáért, viszont a cím hivatalos megerősítését (1993. november 17.) már nem érhette meg, hiszen 21 nappal előtte hunyt el. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Nagy természetjáró volt. Halálát egy tragikus baleset okozta, mikor az Interferon és Citokin Kutatás Nemzetközi Társasága (International Society for Interferon and Cytokine Research, ISICR) összejövetelére érkezett Tokióba. Régi vágya, a Fudzsi-hegy megmászása teljesült ekkor, de mikor már jött le a hegyről, esés következtében 1993. október 27-én vagy 28-án életét vesztette. Földi maradványait hazaszállították. 1944-ben Monspart Sarolta magyar tájfutó világbajnoknő. Tizennégyszeres magyar bajnok, sífutásban hatszoros magyar bajnok. Az első nő Európában, aki három órán belül futotta le a maratoni távot. Aktív sportpályafutását kullancs okozta betegség (enkefalitisz) szakította meg. Ma nőket buzdít arra, hogy egészségesen éljenek, és ennek egyik lehetséges módja a futás. 1981-ben Bencze Attila író, költő, szerkesztő. Másfél éves kora óta a nagyszülei nevelték. Verseket gyermekkorában kezdett el írni. Általános iskolai tanulmányait Bágyban és a Homoródszentmártoni Román Viktor Általános Iskola diákjaként végezte el. Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen folytatta. Itt volt diákja a Benedek Elek Tanítóképzőnek, a Tamási Áron Gimnáziumnak valamint a Mezőgazdasági, a Bányai János és a Kós Károly Szakközépiskoláknak is. Eddig három önálló kötete jelent meg. 2007-ben néhány alkotótársával megalakították a Neo-transzilvánista Irodalmi Páholyt, amelynek elnöki tisztségét is betölti. Szerkesztőségi pályáját Székelyudvarhelyen kezdte a valamikori Udvarhelyszék elnevezésű hetilapnál. Ennek megszűnése után néhány év múlva egy baráti társasággal közösen egy hetilapot alapítottak, ami Pólus Extra néven jutott el az erdélyi olvasókhoz. A lapnál előbb főszerkesztői majd főszerkesztő helyettesi feladatokat látott el. A lap bezárása után az erdélyi Magyar Polgári Párt (Románia) berkeiben kezdett el tevékenykedni. 1994-ben Garczik Richárd, magyar orgonista, zeneszerző. Aktív koncertezői tevékenységet végez, több hangversenyt adott Magyarországon, Németországban, Finnországban, Szlovákiában és Romániában. Előadói tevékenysége mellett zeneszerzéssel is foglalkozik. Elsősorban orgonára, valamit nagyzenekarra komponál, de több kamaramű és pedagógiai célú zongoramű szerzője is. Jellemző rá az új utakat való keresés, ami nála a posztromantika és a 20. század zenei újításainak ötvözéséből létrehozott egyedi zenei hangot jelenti. Egyes műveiben nagy szerepe van a szerializmusnak és a számmisztikának. Több rádió- és tévéfelvétel készült vele, tevékenységét különböző díjakkal ismerték el. E napon halt meg: 1798-ban Batthyány Ignác erdélyi püspök (1741). Batthyány Imre gróf tárnokmester és gróf Sauer Anna fia volt. Alsóbb iskoláit Pesten végezte, majd az ékesszólás tanulása végett a nagyszombati nemes ifjak iskolájába ment, hol 1760-ban a teológia egy részét is hallgatta. Ezt követően Grazban és Rómában tanult, ahol rábízták a Collegium Germanicum könyvtárának kezelését. Tanulmányai befejezte után doktorrá lett és felszenteltetett. Az akadémia philalethorum nevű római tudós társaság tagjává választotta. Kollár Ádámmal és Cornides Dáviddal már akkor levelezett. Honába visszaérkezvén egri kanonok és nagyprépost, 1780. augusztus 28-án pedig erdélyi püspök lett. Püspöksége kezdetén saját költségén papképző intézetett alapított Kolozsváron, amely azonban 1786-ban II. József rendeletei folytán megszűnt. 1781-ben az Erdélyben felállítandó tudós-társaságról tervezgetett; mivel erről Mártonfi József, a nagyszebeni iskolák főigazgatója lebeszélte, a tudományos társaságra szánt összeget csillagász-torony építésére fordította és az intézet fenntartására 38 200 v. frtot hagyományozott. Emellett 30 ezer forinton 18 000 kötetből álló könyvtárt (Batthyáneum) létesített és 1785-ben a kolozsvári püspöki könyvnyomó műhely tetemes részét is ide átszállította. Több oklevéltani és történeti művet írt. A legjelentősebb Leges Ecclesiasticae című műve, mely értékes pecséttani és heraldikai forrás. II. és III. kötete halála után, 1827-ben jelent meg. Nagy Iván is felhasználta. 1863-ban Sauer Ignác Országorvos kir. tud. egyetemi tanár stb.(1801). A pesti egyetem kétszeri dékánja (1859/60 és 1860/61), majd rektora (1863), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1859), az ország főorvosa (1848-49, 1861), a kopogtatás és hallgatózás magyarországi meghonosítója, a magyar orvostudomány és közegészségügy egyik kimagasló jelentőségű alakja. 1870-ben Rottenbiller Lipót Pest város főpolgármestere (1806). Rottenbiller Fülöp, a helybéli halászok érdemes céhmestere és Maurer Krisztina gyermekeként született. Középiskolai tanulmányait Pesten a piaristáknál kezdte, majd Kalocsán folytatta, ahol megtanult szlovákul és magyarul, végül Korponán fejezte be. Ezután a pesti egyetemen jogot és filozófiát hallgatott, és 1829-ben ügyvédi oklevelet nyert. Ekkor Pest város szolgálatába állt. 1835-ben nősült meg, Almásy József (korábban Wurm) vaskereskedő Klára nevű leányát vette feleségül, aki testvérbátyja, Rottenbiller József főhadnagy özvegye volt. 1837-ben a Váci utcában épített házat. Az 1838-as pest-budai árvíz után a város az osztrák nemzeti banktól 2 650 000 forint kölcsönt vett fel, s ezen kölcsön felvételének, valamint ellenőrzésének módozatait Rottenbiller Lipót dolgozta ki, melynek köszönhetően a város vesztesége minimálisra csökkent. 1843 júniusában Pest városa alpolgármesterévé választották, ekkor már ismert alakja volt a pesti liberális polgárságnak: gyakorta megfordult a Nemzeti Kör, majd az Ellenzéki Kör összejövetelein. 1848. március 15-én Vasvári Pállal és Jókai Mórral együtt lelkesítő beszédet tartott a tömegnek, ő írta alá elsőnek a nép által a tanács elé terjesztett tizenkét pontot. Még ugyanezen a napon megválasztották a Közcsendi Bizottmány elnökéül. 1848. június 13-án kinevezték Pest városának főpolgármesterévé. 1849-ben, az abszolutizmus idején elmozdították állásából, a szabadságharc leverését követően három hónapig tartották fogva Újépületben, majd újabb három havi száműzetést kellett Grazban töltenie. 1850 januárjában engedték haza, amikor a császári és királyi haditörvényszék megállapította, hogy Rottenbiller ellen nincs joga bűnvádi eljárást indítani. Ezután visszavonultan élt kőbányai birtokán, ahol nemzetgazdaságtan és francia nyelv tanulásával foglalatoskodott. 1861-ben ismét főpolgármesterré választották, néhány hónap múlva azonban megint meg kellett válnia állásától, melyet csak 1865 szeptemberében foglalt el újra. 1864-ben megalapította az Iparbankot és a Takarékpénztárt. Ő kezdte a főváros területének feltöltését és a város vízművének kiépítését. Az 1867. évi tisztújításon már nem indult, visszalépett a közszolgálatból. 1868-ban agyvérzést kapott, ami ágyba kényszerítette. 1876-ban Pikéthy Gusztáv honvéd tábornok (1805). Francia eredetű családban született. 1822-ben lépett a császári hadseregbe hadapródként. 1839-től százados volt a 2. (Hannover) huszárezredben. 1845-től ezredének parancsnoka Kiss Ernő lett, de ebben az ezredben szolgált a későbbi vértanúk közül Vécsey Károly és Nagysándor József is. 1848-tavaszán alakulata a Bánátban állomásozott, így részt vett a délvidéki harcokban. Többször kitüntette magát, októbertől őrnagy, januártól alezredesi rangot kapott. Február 12-én léptették elő ezredessé és az ezred parancsnokává. Februártól Damjanich délről kivont hadosztályával a főhadszíntérre került és részt vett a tavaszi hadjárat ütközeteiben. Április végén megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. A peredi csatában a III. hadtest lovashadosztályának parancsnokaként vett részt. Az itt nyújtott teljesítményéért június 26-án vezérőrnaggyá léptették elő és a feldunai hadsereg lovassági parancsnoka lett. Hat ezred lovasság élén vett részt a komáromi csatákban. Az 1849. július 11-ei komáromi csatában az ő feladata lett volna, hogy a császári sereg centrumán áttörve utat nyisson a magyar elvonulás számára. Pikéthy nem a kellő időben támadott, ezért később a kudarcért őt tették felelőssé. Beteget jelentett és elszakadva a főseregtől jelentkezett Mészáros Lázárnál. A további harcokban nem vett részt. A szabadságharc bukása után bujkált, majd 1850-ben önként jelentkezett a császári hatóságoknál. Tíz év várfogságra ítélték. 1854. április 24-én kapott kegyelmet. Ezután Orczyfalván gazdálkodott. 1867-ben a Temes megyei Honvédegylet elnöke lett. 1977-ben Bretter György magyar filozófus, író (1932). A hirtelen jött halál megakadályozta életművének kiteljesedését, de utolsó éveiben írott tanulmányai, különösen az alternatívák logikájának, az ún. nem realizált alternatívák valóságosságának nyelvfilozófiai (Vázlat a kijelentő mondat filozófiájához, 1975) és történetfilozófiai (Fichte eszményi állama, 1975) összegezései sejtetni engedik az elmaradt szintézis fő irányait. A filozófia új lehetőségeit a mi körülményeink között tudatosító bölcsessége, a magyar filozófiai esszé legjobb hagyományait továbbvivő stílusa és nem utolsósorban erkölcsi kérlelhetetlensége így is az 1944 utáni romániai magyar filozófiai irodalom jelentős alakjává teszik. 2006-ban Puskás Ferenc olimpiai bajnok magyar labdarúgó, az Aranycsapat kapitánya, 1958–1966 között a Real Madrid játékosa (1927). olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó, edző, az Aranycsapat kapitánya, a Nemzet Sportolója. Közismert becenevén Puskás Öcsi, Spanyolországban Pancho névvel illették. 1950 és 1954 között a magyar futballválogatott csapatkapitánya és a Budapesti Honvéd meghatározó egyénisége volt. Az 1956-os forradalom leverésének hírére külföldön, először Bécsben maradt, ahová rövidesen felesége és gyermeke is követte. Később Spanyolországba költözött, ahol 1958-ban a Real Madrid legendás játékosa lett. 39 évesen hagyott fel játékosi pályafutásával és utána futballedzőként tevékenykedett. 1991-ben végleg Magyarországra költözött, ahol 1992-től az MLSZ utánpótlás-, majd nemzetközi igazgatója, végül pedig 1993-tól egy rövid időre a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. 2000-től kezdődően Alzheimer-kórral és más betegségekkel küszködött, a kórházat csak ritkán hagyhatta el. Egészségi állapota idővel egyre rosszabbra fordult. Puskás Ferenc 2006. november 17-én hunyt el. Puskást minden idők legjobb magyar futballjátékosának tekintik, amellett, hogy Magyarországon és Spanyolországban máig is köztiszteletnek örvend, a sportág számos nagy alakja, például Cruyff, Beckenbauer vagy Di Stéfano is nagyra becsülte. Páratlan játékát a rendkívüli robbanékonyság, a tökéletes labdakezelés, a kiismerhetetlen cselek, a szellemes megoldások, a szinte centiméterre pontos átadások, a nem mindennapi helyzetfelismerés és a briliáns lövőkészség jellemezte. Akaraterejét igazolja, hogy amikor Spanyolországba igazolt, túlsúllyal küszködött, ám átállt a spanyol ritmusra, és rövid időn belül képes volt lefogyni a megfelelő szintre. Harmincéves kora után is képes volt a megújulásra, és a publikumot a régi játékával, sőt néha annál is jobbal kápráztatta el. Ismert volt erős és hihetetlenül pontos bal lábas lövéseiről. Puskást az IFFHS a 20. század egyik legjobb európai játékosának tekinti. 2004-ben felkerült a neve a világ legjobb labdarúgóinak névsorát tartalmazó FIFA 100-as listára. 2012-ben Kovács Apollónia Kossuth-díjas magyar népdalénekes, színésznő (1926). Tanulmányait a Józsa Béla Athenaeum színészoktató szakán végezte el Kolozsvárott. 1946-1949 között színésznő volt egy nagyenyedi magántársulatnál. 1949-1961 között a Nagyváradi Szigligeti Színházban játszott. Ez időtáj énekelt a Nagyváradi római katolikus székesegyház kórusában a 10 órai latin misék alkalmából, mikor ideje engedte. Majd 1961-ben Magyarországra települt át, Budapesten élt és magyar cigánydalokat adott elő, világhírű énekes lett belőle. Nemcsak előadta, hanem gyűjtötte is a dalokat, illetve egyes dalokat ő fordított le magyar nyelvre. 2007-ben a népi kultúra és népdalkincs ápolásáért, illetve előadóművészete elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 2011-ben a megkapta a legrangosabb magyar kitüntetést, a Kossuth-díjat.
Posted on: Sun, 17 Nov 2013 13:08:42 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015