Nyílt levél, szabadon terjeszthető! Kedves Testvérek! A Kerak-Unió egyesítés kérdése napirenden van, folyamatos beszédtéma soraink között. Sokaknak nincs azonban kellő információjuk, reális látásuk arról, hogy mit jelentene a valóságban, milyen két – az egész nemzetközi adventizmusban jelen levő és egymással küzdő – irányzat egybeolvasztása valósulna meg ezáltal. E két irányzat: az egyik a sola Scriptura elvet valló, keskeny úton haladni akaró kereszténység és adventizmus, a másik a korszellemhez igazodó, széles utat választó modern kereszténység és adventizmus. Valójában nem egyesíthető a két irányzat, mivel ellentétei egymásnak. Az egyesítési törekvés várható eredménye: a korszellem oldaláról és sajnos a Divízió vezetése oldaláról is nagyobb támogatottságú irányzat elnyeli, felszámolja a másikat. Hozzásegít a reális látáshoz, ha ki-ki megnézi az ez év márciusában, Szerbiában tartott páneurópai ifjúsági találkozóról készült képkockákat1 , elolvassa az Uniónál elindított tea-church2 hirdetményét3 és főként, ha megnézi az Unió 2012-es év eredményeiről szóló kisfilmet Ócsai Tamás unióelnök beszámolójával4 . A páneurópai találkozóról készült felvételeken csak sírni lehet. Sajnos egyetlen fiatalt sem lehetett látni a képeken, aki ellene tudott volna állni a pódiumról vezényelt tömegszuggesztiónak, aki kiállt volna a sorból, hogy ne vegyen részt az eufórikus táncra perdülésben, ami az istentisztelet megcsúfolása volt, semmiben sem különbözött a karizmatikus kereszténység köreiben tartott hasonló összejövetelektől. Mérhetetlen a felelősségük azoknak, akik az Ige ismeretében még járatlan és a korszellem által amúgy is kísértett ifjúságot beleviszik ilyesmibe, és azoknak is, akik vezetőként szentesítik jelenlétükkel az efféle ifjúsági összejövetelt és programot, illetve nem emelik fel határozottan a szavukat ellene. Ezen az alkalmon is beteljesedett az, amiről az alábbi bizonyságtétel előre szólt: „Az Úr megmutatta nekem, hogy amikről beszámoltál az Indiana5 -ban történteket illetően, azok meg fognak ismétlődni a próbaidő lejárta előtt. Mindenféle elképesztő dologgal álnak majd elő. Dobok, zene és tánc kíséretében fognak kiáltozni.. A Szentlélek soha nem jelenik meg ilyen módon... Inkább soha ne került volna zene az istentisztelebe, minthogy úgy alkalmazzuk a hangszereket, ahogyan azt januárban bemutatta nekem az Úr tábori összejöveteleink jövőjére vonatkozóan... Sátáni erők keverednek a lármával és a zűrzavarral... Az Úr utasított, hogy mondjam el: ezeken az alkalmakon démonok vannak jelen... Az ellenség úgy próbálta szervezni az eseményeket, hogy a tábori összejövetelek, amelyeknek egyébként a harmadik angyali üzenet igazságát kellett volna megismertetniük, elveszítsék erejüket és befolyásukat... Így igyekszik Sátán rátenni pecsétjét arra a munkára, amelyet Isten tisztán szeretne továbbvinni.” (Szemelvények E.G.White írásaiból II. kötet 34-37. o.) Ócsai Tamás unióelnök beszámolója pedig egyértelművé teszi, hogy az Unió-Kerak egyesítés (bármilyen formában történik is) semmiképpen nem lesz - nem lehet - elvszerű, igei alapelveken nyugvó egység a következők folytán: 1. Az Unió elnöke abszolút helyesnek, sőt imameghallgatás eredményének jelenti ki azt, hogy az Unió elnyerte a „bevett egyház” státuszát. Kiegyezhetnek-e ezzel azok a Kerak-tagok, akik ugyanezt „lelki paráznaságnak”, az ellenség csapdájába lépésnek tekintik a Biblia kijelentései alapján? Az Unió bizonyosan nem fog kimozdulni abból az álláspontból, amit feltétlenül jónak, sőt Istentől támogatottnak vall. 1 https://facebook/photo.php?v=376037919189235&set=vb.191649904294705&type=2&theater 2 A „tea-egyház” a nemzetközi adventizmusban egy ideje meghonosodott speciális gyülekezeti összejöveteli forma, illetve stílus. 3 weboldalunk.hu/ujvagyokitt.php 4 https://youtube/watch?v=s3buvbXy9sc 5 1900-ban fanatikus tanítás vette kezdetét Indiana államban, melyet hirdetői a „szent test” tanításának neveztek... Szemtanúk híradása szerint a fanatikusok nagy izgalmat gerjesztettek összejöveteleiken, az orgona, a fúvósok, vonósok, a tamburin, a kürt és egy nagy basszusdob alkalmazásával.2 2. Ugyancsak kijelenti Ócsai Tamás: „A kormányzat szándéka szerint az egyházak társadalmi szerepe folyamatosan nő.” Ez az állam-egyház szövetség és együttműködés helyeslése, továbbá az egyházak (többesszámban!) pozitív értékelése egyfajta ökumenikus szemlélettel. Hogyan egyeztethető össze ezzel a konstantinuszi fordulat, valamint a középkori egyház-állam házasság negatív értékelése a bibliai próféciákban? (Lásd: Jelenések 2,14-15 és 20-22.) 3. Megelégedettséggel szól az unióelnök arról, hogy „bevett egyházként” ők is jogosulttá váltak arra, hogy átvegyenek egy általános iskolát és óvodát. Helyeslik tehát az államnak azt a programját, hogy szaporodjanak az egyházi iskolák, fokozatosan felváltsák a felekezetsemleges iskolákat, figyelmen kívül hagyva a szülők lelkiismereti meggyőződését, szabad választását. Részt vesznek tehát a felülről és kívülről való krisztianizálás (kereszténnyé tétel) bibliai alapelvekkel, lelkiismereti szabadság tiszteletbentartásával összeegyeztethetetlen programjának a megvalósításában. Az ADRA keretében Kárpát medencei gyerekeket táboroztatnak – ami szintén politikai irányvonalba esik. A következő Gábor-cigány találkozó Parlament épületébe való meghívását miniszter által ugyancsak tetszéssel nyugtázza az unióelnök, ami szintén az állam-egyház együttműködés látványos deklarálása. 4. A beszámoló egyik legjellegzetesebb mondata: „Küldetésünk nem a küzdelmes kereszténység, hanem minden ember számára a Krisztusban kapott reménység bemutatása.” Az Unió által követett irányvonal pontos meghatározása ez, ami egybeesik az egész világközösségben is jelen levő, korszellem által meghatározott modern adventizmus irányvonalával. Részt vesznek a Nagy Küzdelem című könyv terjesztésében, de annak a történelemszemléletét és vele együtt a biblikus kereszténységet valójában megtagadják. „Széles utas” adventizmus meghirdetése az idézett mondat, ami azonban fából vaskarika. Krisztust csak követni, avagy tagadni lehet. Nem szükséges felsorakoztatni bibliai igék sokaságát, hogy a hiteles kereszténység mindenkor „küzdelmes kereszténység” volt, ma is az, és még inkább az lesz a jövőben. 5. Az összes, úgynevezett bocsánatkérést hitelteleníti az Unió elnöke azzal, hogy olyan „sebek”-ről beszél, amelyek azáltal keletkeztek, hogy „1975-ben egy csoport elszakadt a H.N.Adventista Egyház szervezetétől”. Továbbra is szakadár-mozgalomnak, szakadároknak nyilvánít tehát minket az Unió gyülekezetei, a világközösség és a mi testvéreink nyilvánossága előtt. Hasonlítsuk össze ezzel az alábbi beismerést: „Beláttuk és kifejeztük, hogy egyházi és társadalmi kapcsolatainkban 1975-ben, sőt már előbb is, olyan engedményeket tettünk, ami okkal keltett botránkozást a gyülekezet tagjaiban. Bűnt követtünk el azzal, hogy más egyházak kedvéért letompítottuk, elhallgattuk, időnként egyesek meg is tagadták hitünk igazságainak azon pontjait, melyek a második angyal üzenetével állnak kapcsolatban. Bűnt követtünk el akkor, amikor kiadványainkban ahelyett, hogy az élet kenyerét adtuk volna az embereknek, abban versengtünk, hogy ki tud nagyobb hűségnyilatkozatot tenni a fennálló politikai rendszerrel kapcsolatban. Bűnt követtünk el akkor is, amikor érzéketlenül haladtunk el a testvérek sóhajai és panaszszavai mellett, és nem tettünk meg mindent azért, hogy az általuk igényelt korrekciót véghezvigyük, s ezáltal helyreállítsuk a nép és a vezetők közötti bizalmat. Bűnt követtünk el akkor, amikor ahelyett, hogy meghallgattuk volna azokat a lelkészeket, akik összegyűjtötték és a vezetés elé tárták a gyülekezetekben tapasztalható elégedetlenséget és közösen orvosoltuk volna a bajokat, személyükben és szolgálatukban bántalmaztuk, hitelüket megpróbáltuk aláásni, s azáltal a gyülekezetekben megerősítettük azt a tudatot, hogy az unió vezetése nem csupán érzéketlen a fennálló problémák meglátására és kezelésére, hanem rosszindulatú is. Különösen súlyos bűnt követtünk el azzal, hogy az egyház belső, lelki kérdéseit, amit lelkipásztori eszközökkel kellett volna gyógykezelni, a korabeli egyházügyi hatóságok bevonásával akartuk megoldani, s ezzel számos testvérünket tettük ki annak, hogy hatósági személyek zaklassák őket.” (Szilvási József korábbi unióelnök nyilatkozata Éljetek békességben című Hírlevélben, 1995-ben)3 Nem arról van szó tehát, hogy az Unió vezetői és prédikátorai ne tudnák, mi történt 1975-ben és az azt követő esztendőkben. A tények tudatos, egyházpolitikus tagadása folytatódik továbbra is. 6. A Nyíregyháza főterén, húsvétkor tartott sátras produkciót nagyszerű evangelizációs módszerként méltatja az Unió elnöke, noha az méltán keltett mély megütközést a mi köreinkben, mert az evangélium szégyenletesen lealacsonyító bemutatása volt. Hogyan várhatnánk, hogy bármit is változtatna az Unió ezen a stíluson, akárcsak a mi kedvünkért is, mikor ezt jónak, célravezetőnek tartják! Ugyancsak tetszik az unióelnöknek a „futóverseny Jézus7.hu trikóban”, semmilyen aggodalma sincs, hogy Jézus nevének már-már a harmadik parancsolatba ütköző profanizálása ez. Ugyancsak nagy elismeréssel szól arról, hogy egy Unióhoz tartozó testvér sikerrel tart „önértékelési és magabiztossági tréninget” különböző iskolákban. Remélem, nem szorul magyarázatra, hogy mennyire összeegyeztethetetlen ez a Bibliában foglalt evangéliummal, Jézus tanításával. 7. Jellemző, hogy Jézus közeli visszajöveteléről egyetlen szót sem ejt Ócsai Tamás az Unió missziótevékenységéről szóló beszámolójában. Nem is illik bele az evilágba jól beilleszkedő, szórakozó és szórakoztató, a korszellemet kiszolgáló, a bűn világát és annak jövőjét derűlátóan szemlélő „keresztény” felfogásba. De hol van itt még az advent üzenet, az útkészítés Jézus második eljövetelére? Merőben más kereszténység, más adventizmus ez, mint amiről a Biblia szól, illetve amit úttörőink megalapoztak! Valójában Ige nélküli kereszténység ez. Hiteles újjászületésekhez nem vezethet az efféle evangélizáció, mivel az az „Ige magvából születik” (IPét.1,23). Lehet embereket toborozni, gyülekezetlétszámot növelni emberi módszerekkel, és egy-egy igaz megtérő is akadhat hálóba – nem e módszerek miatt, hanem ezek ellenére - de ez nem az az evangélizáció, amit az Írás mintaként elénk állít: „Az Úr pedig naponként szaporította a gyülekezetet üdvözülőkkel”.(ACs.2,47) Képtelenség „Jézus egységért mondott imája beteljesülésének” tekinteni és nevezni a szóban forgó két irányzat egyesítését., amint Ócsai Tamás teszi beszámolójában. Jézus nem szervezeti, nem felszínes, pusztán csak barátságos érzelmeken alapuló, hanem az ő Igéjében megalapozott egységért imádkozott tanítványai között (Ján. 17, 8-9,17,21). Aki - mindezek ismeretében, mindezeket átgondolva - helyesli, támogatja, szorgalmazza az Unió és a Kerak egyesítését – mérhetetlen felelősséget vesz magára. Természetesen a fenti, nyilvánvaló deklaráció ellenére is kitarthat valaki eddigi álláspontja mellett, megkísérelheti, hogy a fentieket mind jóra magyarázza önmagának és másoknak. Kinek-kinek mérlegelnie kell azonban, hogy nem jobb-e helyesbíteni a téves látást és állásfoglalást, mint esetleg az alábbi bizonyságtétel beteljesedésének a kockázatát vállalni: „Ki tudja, nem ad-e át titeket kedvelt csalásaitoknak? ... Lehet, hogy a pusztítók... csak a kevés, maradék zászlóvivő távozására várnak, hogy elfoglalják helyüket, és a hamis próféta hangján kiáltsák: Békesség, békesség, noha az Úr nem békét hirdet. ... Tudom, hogy sokan túlságosan is kedvelik a jelent. Ezeket a kényelemszerető lelkeket el fogja nyelni az általános romlás.” (BT.V. 79-80. o.) Bárcsak sokakat felrázna a szóban forgó dokumentumok tárgyilagos, lelkiismeretes megvizsgálása, és ráébresztené őket arra, hogy milyen veszélyes ebben a helyzetben az Ige-ellenes irányzat támogatása, sőt akár a kényelemszerető hallgatás, megalkuvás is. 2013. augusztus 30.
Posted on: Fri, 30 Aug 2013 11:06:39 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015