Néha muszáj önzőnek maradjunk ,hogy megvédjük magunkat. Elég bonyolult... Milyen vicces,hogy nem akarunk szeretni és bízni mert félünk a csalódástól és a vele járó fájdalommal és védjünk magunkat legalább egy kicsit,egy nagy falat építünk ,azzal feladva a leckét hogy valaki megmássza . Milyen önzőség ez .De még is meg kell tenni néha,nem más... Magunk miatt. Néha hidegnek kell maradni akkor is amikor valaki már valójában megérintett. Mivel azokban az emberekben csalódunk a legnagyobbat akiket a legjobban szeretünk, akiknél nem várnánk. Hozzánk vágnak szavakat és mi is hozzájuk,megbántjuk egymást, pedig elvileg fontosak vagyunk a másik életében. Sebeket ejtünk ,hogy aztán begyógyuljanak csak úgy. Azok az emberek akik úgy gondolják sose tennék akikről mi is ezt gondoljuk. ÉS aztán egy kis dolog megváltoztatja a dolgokat kettőnk között és úgy érezzük hogy valamit elvágott köztünk,rosszabb esetbe mindent. Lassan elválunk egymástól, eltávolodunk mint két idegen, mint akik nem ismerik egymást, És nem is akarják ,csak távolságot akarnak tartani. Hideggé vállunk egymás előtt, az emlékeket félre rakjuk ,pedig a haragunkat kéne,a félre értéseinket és a többit. De aki így a lelkembe tapos annak nincs helye a szívemben. Ezért inkább önző leszek és hideg, és majd talán valaki megmássza a falat.
Posted on: Sun, 10 Nov 2013 23:17:54 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015