Németh Sándor - Amikor Isten sátra az emberekkel van A keresztények jövőképét döntően a próféciák értelmezésének módja határozza meg. A futurista keresztény nézetrendszerek között jelentős különbségek állnak fenn. Az amillennisták és a premillennisták között dúló heves viták sarokpontja a Jelenések könyvének 20. fejezetében lévő jövendölések értelmezése körül található: a szóban forgó fejezetben hatszor is előforduló „ezer esztendő” (millennium) szó szerint vagy jelképként értelmezendő-e? A premillennizmus képviselői szerint a Krisztus második eljövetelére vonatkozó próféciákat is - az első eljövetelét hirdető előrejelzésekhez hasonlóan - szó szerint kell értelmezni. Szerintük a Bibliától idegen és az apostolok tudományával ellentétes az a nézet, amely a második eljövetelére és az azt követő világkorszakra (aiónra) vonatkozó próféciákat elszellemiesíti, és csak jelképként veszi figyelembe. A Jelenések könyve szerint az egyház mennybe emeltetése, a Nagy Nyomorúság és a Messiás második eljövetele után fog a földön megvalósulni Krisztus ezer évig tartó uralma. A próféciák ilyen típusú interpretációját azért nevezik a pre (előtt), mille (ezer), annus (év) szavak összetételével premillennizmusnak, mert e felfogás szerint Krisztus ezeréves királyságának megalapítása előtt tér vissza a földre dicsőségben és természetfölötti erők megnyilvánulásainak kíséretében, hogy az első feltámadás korszaka beteljesedjen (a Szentírás több szakaszból álló első feltámadásról, és általános feltámadásról is beszél), megszabadítsa Izraelt, fölszámolja az antikrisztusi világrendszert, megítélje a nemzeteket, ezer esztendőre megkötözze a Sátánt, és megvalósítsa a millenniumi világkorszakot a földön. A premillennizmust valló hívők hisznek ugyan abban, hogy az igazi eklézsia végül is sikeresen betölti földi küldetését, de ennek ellenére szükségesnek tartják, hogy Isten e korszak utolsó éveiben beavatkozzon a világ folyamataiba, hogy abban olyan változásokat kényszerítsen ki, melyek lehetővé teszik az örökkévalóságban kidolgozott tervének megvalósulását. Az apokaliptikus éveket nevezik Jézus nyomán Nagy Nyomorúságnak (tribulációnak), amelyről a Jelenések könyve 6. fejezetétől egészen a 19. fejezetéig ad prófétai képeket, látomásokat. A premillennizmuson belül is három irányzat található. A különbség lényege közöttük abban áll, hogy az igazi egyház elragadtatását három különböző időpontban helyezik el. A pretribulációt vallók szerint az egyház elragadtatására a Nagy Nyomorúság előtt kerül sor; a midtribuláció nézetét elfogadók szerint az egyház még a földön él és szolgál a Nagy Nyomorúság első éveiben. Ők a történelem utolsó három és fél évét tekintik Isten haragja napjának, amely elől az Úr elragadja az egyházat a földről. A poszttribuláció hívei szerint pedig az egyház a földön fogja átélni a Nagy Nyomorúságot, Isten ítéleteit, mert maga is alá lesz vetve az apokaliptikus ítéleteknek; és csak a Nagy Nyomorúság után, az ezeréves millennium megalapítása előtt kerül sor az igazak feltámadására, az egyház átváltozására, vagyis az első feltámadásra. Az egyéni üdvösségen túl A premillennizmus az ószövetségi próféciák beteljesedését összekapcsolja Izrael teljes körű restaurációjával. A próféciákat ugyan spirituális módon is értelmezi, főleg a hívők szellemi, lelki életének erősítése, ápolása céljából, de konkrét beteljesedésük vizsgálatánál figyelembe veszi és megkülönbözteti azokat, az Izraelre, az egyházra vagy a nemzetekre való vonatkozásuk szerint. A premillennizmus másik lényeges jellegzetessége, hogy még egy világkorszak eljövetelével számol, amely alapvetően különbözni fog a jelenkori aióntól; és csak a millenniumi éra után várja az általános feltámadást, az örök ítélet eljövetelét, a halál, a pokol hatalmának teljes fölszámolását és a fizikai világ újjáteremtését. A premillennizmus nézeteit, eszkatológiáját igyekeznek szektás eretnekségnek beállítani, főként a tradicionális, történelmi felekezetek vezetői, teológusai, de a Bibliát és az egyháztörténelem első évszázadát ismerők számára köztudott, hogy az Újszövetségben, a korai egyházban a premillennizmus volt a domináns látás a jövőről. Jézus Krisztus, Pál és János apostol eljövendő, végső dolgokról való felfogásai a premillennizmus alapján álltak. A Jelenések könyvében hangsúlyozottan szerepel az, hogy az igazi egyház mennybevitele után Jézus Krisztus és seregei egy lázadó, gonosz világba érkeznek majd meg a földre, sőt még háborúra is sor kerül a világ hadseregei és az urak Urának, királyok Királyának seregei között, s e világot végül is közvetlenül Jézus Krisztus győzi le mennyei szentjeinek együttműködésével. A középkorban a premillennizmus elveszítette a támogatottságát a keresztény világban, de a puritánok a 17. században újjáélesztették, és napjainkban újra egyre több keresztény fogadja el a Krisztus visszajövetelére és az utána következő világkorszakra vonatkozó próféciák szó szerinti értelmezését. Bár az amillennizmus is jelentős támogatottsággal bír, különösen az egyházvezetők, a hierarchia körében, akik szerint nem lesz ezeréves királyság, mert az szellemi módon már most jelen van, s a Messiás első és második eljövetele között a jó és a rossz a földön párhuzamosan növekszik, annak ellenére, hogy a Sátán meg van kötözve. Ezt az üdvkorszakot általános föltámadás, ítélet fogja lezárni szerintük, majd ezt követi az új ég és az új föld örökkévaló korszaka. Az amillennizmus hívei nem látnak különbséget Izrael és az egyház között. Szerintük az Izrael jövőjével kapcsolatos próféciák szellemi értelemben az egyházban valósulnak meg. Messiás nélkül nincs megoldás Az eszkatológia körül a zavart a posztmillenizmus irányzata is növeli, amely hatásából a második világháború után jelentősen veszített. E nézet szerint Krisztus királysága most terjed az evangelizálás által; vélekedésük szerint a föld nemzeteinek döntő többsége meg fog térni az Istenhez, ezért a társadalmak többsége keresztény lesz. A jelenkort tekintik a millenniumnak, melynek végén a fejlődés, növekedés eredményeképpen a keresztények a világot Krisztusnak rendelik alá. Krisztus visszajövetelére pedig akkor fog sor kerülni, amikor az egyház dicsőséges állapotban már uralja a világot. Ezt követi az általános föltámadás és ítélet, a teremtett világ átrendezése, és a világ belépése az örökkévalóságba. A posztmillennizmus optimista jövőképet közvetít, felfogása szerint az egyház Krisztus beavatkozása nélkül megvalósítja Isten országát a világban. Ennek az eszkatológiai nézetnek két típusa terjedt el, különösen az Egyesült Államokban, a 19. században. Az egyik úgy gondolja, hogy Isten országát az Ige ereje hozza létre; a másik az emberi képességekbe vetett bizalomra építi fel a királyság megvalósításának a programját. Szerintük a világ problémái megoldhatóak emberi képességekkel, természetes eszközökkel: Isten országának földi megvalósulásához az evolúció, a folyamatos fejlődés vezet. Napjainkra Amerikában a végső időkre vonatkozó dolgok értelmezésének ez a típusa gyakorlatilag megszűnt. Annak ellenére, hogy a premillennizmussal kapcsolatban is felvethető számos megoldatlan kérdés, az eljövendő dolgok értelmezésének főbb irányzatai közül mégis ez tűnik a teljes Szentíráshoz legközelebb állónak, és ez állítja helyre és erősíti meg a keresztény tömegekben azt az élő reménységet, amelynek tárgya láthatóvá válik - amely „nem szégyenít meg". Forrás: Hetek
Posted on: Sun, 25 Aug 2013 09:09:53 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015