" „Nürnbergben Horthyt nem ítélték el. Még Sztálin is azt mondta, hagyják az »öregembert« békén. Akkor a balliberálisok miért hangoztatják ma is a bűnösségét?”- szólt az első kérdés Ungváryhoz. A történész válaszában kifejtette, hogy Sztálin szavait hiba lenne készpénznek venni, és aktuálpolitikai okok is voltak a kommunisták akkori látszólagos engedékenysége mögött. A nem túl népszerű magyar vezetés több tagja is korábbi Horthysta vezér volt, ezért sem akarhatták feszegetni a témát. Szakály Sándor hozzátette: attól is tarthatott a pártállam, hogy ha a kormányzót kikérik és itthon bíróság elé állítják, könnyen mártír válhat belőle. Ungváry a nürnbergi pert „egy jogilag nagyon problémás konstrukciónak” nevezte, „attól hogy ott valakinek a bűnösségét nem mondták ki, egyáltalán nem biztos, hogy az illető felelőssége nem állapítható meg”- tette hozzá. Koszorús kimaradt „Miért nem szerepel a Horthy rendszert értékelő könyvében Koszorús Ferenc vezérkari ezredes, aki a kormányzó parancsára 1944-ben a gettót védelmezve több ezer zsidót mentett meg a deportálástól?” – kapott egy újabb, meglehetősen indulatos kérdést Ungváry. A kérdező egyúttal a történész származására is tett egy személyeskedő megjegyzést, amit Ungváry határozottan kikért magának, mint ahogy azt a sugalmazást is, hogy „személyes érintettségből írna, vagy nem írna történelmet”. Koszorúst illetően pedig azzal védekezett, hogy könyve koncepciója más, így egyéb zsidómentő akciók sem kerültek bele, de ettől még írásának fő üzenete szerinte nem sérült. A hallgatóságot ez érezhetően nem győzte meg, arra az újabb vádra, hogy félretájékoztatja az olvasókat, Ungváry úgy reagált: „a negatívak mellett számos pozitív vonatkozását is kiemeltem Horthy tevékenységének, talán ezért sem véletlen, hogy a politikai paletta mindkét oldalán kedvező értékelést kapott a könyvem”. A zsidók nem érdekelték őket Egy újabb hozzászóló szerint nehezen hihető, hogy a zsidók megölésének tényéről csak Horthy tudott, a Nyugat nem. Márpedig sem az angolok, sem a franciák nem tettek semmit a koncentrációs táborok felszámolásáért. „Cáfolom, hogy nyugaton ne tudtak volna róla, dokumentumok alapján állítható, hogy az angolok már 1942-ben megfejtették a németek távirati kódrendszerét” – reagált Ungváry, és hozzátette: „Azért nem csináltak nyugaton semmit, mert a zsidók egész egyszerűen nem érdekelték őket. Sokkal inkább azzal voltak elfoglalva, hogy a német városok bombázásával minél több embert öljenek meg, hátha ennek következtében a megmaradt lakosság fellázad Hitler ellen.” Ezután előkerült az a gyakori érv is, miszerint Horthyékat az emigrációban cionisták is támogatták, ezért a kormányzó nyilvánvalóan nem lehetett antiszemita. Erre Ungváry úgy reagált: „Az hogy volt néhány tíz »hálás« zsidó mecénásuk, nem ad felmentést Horthynak a több mint négyszázharmincezer meggyilkolt zsidó haláláért.” A közel kétórás, a végén már indulatoktól sem mentes, de végig történelmi érvekkel zajló vitaesten sok mindenben nem volt egyetértés. Amíg a történészek nem jutnak konszenzusra a Horthy-korszak alapvető kérdéseiben, addig nehezen lesz közmegegyezés. De legalább már beszélünk róla."
Posted on: Mon, 17 Jun 2013 14:40:01 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015