Október 3-án történt: 1937-ben ezen a napon Szentendrén született Solt Pál magyar jogász, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke. 1989-ben az Alkotmánybíróság egyik alapító tagja. Az Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumban érettségizett, majd 1956-ban kezdte meg tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán, ahol 1960-ban szerzett jogi doktorátust. Diplomája megszerzése után a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) fogalmazója lett, majd 1964-ben megkapta bírói kinevezését. 1966-ban a Legfelsőbb Bíróság titkárságának vezetője lett. 1971-ben vissza kívánt térni a bírói karba a Fővárosi Bírósághoz, de Szakács Ödön akkori LB-elnök és Korom Mihály akkori igazságügy-miniszter ellentétje miatt ez meghiúsult. Helyette elfogadta a Pénzügyminisztérium jogi osztályának ajánlatát és nyolc évig annak munkatársa volt. 1980-ban vették vissza a Legfelsőbb Bíróságra, immáron bíróként, ahol polgári ügyszakos bíró volt. 1987 és 1989 között az iparjogvédelmi és szerzői jogi tanács elnökeként dolgozott. 1989-ben Sólyom László javaslatára az akkor megalakult Alkotmánybíróság tagjává választotta az Országgyűlés. Megbízatása csak hét hónapig tartott, 1990-ben megválasztották korábbi munkahelye, a Legfelsőbb Bíróság elnökévé, mely tisztségében 1996-ban megerősítették. Ilyen minőségében az 1997-ben alakult Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke is volt. Mindkét mandátuma 2002-ben járt le, utána 2007-es nyugdíjazásáig tanácselnök bíróként, ill. 2005-től a Polgári Kollégium elvi csoportjának vezetőjeként dolgozott a Legfelsőbb Bíróságon. 2006-ban a bíróképzésért felelős Magyar Bíróképző Akadémia igazgatójává választották. 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetésben részesült. Politikai szerepvállalása nem volt. 1992-ben az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának elnöke volt, illetve 2003 és 2004 között a Köztársasági Etikai Tanács elnöki tisztségét töltötte be. 1958-ban a BEAC igazolt kézilabdázója lett, ahol a nemzeti bajnokságban kapusposzton játszott. Később az egyesület társadalmi elnökévé választották. 1564 – János Zsigmond erdélyi fejedelem csapatai elfoglalják Szatmárt. 1831 – A Magyar Királyság területén feloldják a kolerazárlatot. 1860-ban Megindul az Ábrányi Kornél szerkesztette „Zenészeti Lapok”. 1872-ben Befejeződik a Székesfehérvár–Veszprém–Szombathely–Graz vasútvonal építése. 1885-ben Nemzetközi gazdakongresszus kezdődik Budapesten. 1921-ben Aláírják a Nyugat-Magyarország átadásáról szóló jegyzőkönyvet (helyszíne Sopron, résztvevői Hegedűs Pál magyar, R. G. Gorton angol, Hamelin francia és Ferrario olasz tábornokok.) 1926-ban Megkezdődik a Páneurópai Unió első kongresszusa Bécsben. 1934-ben Budapesten megalakul a Magyar–Olasz Társaság. 1937-ben A Márciusi Front nagygyűlést tart Makón (Makói Kiáltvány). Országos visszhangot vertek a "falukutató" társadalomleírások: Darvas József, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre, Ortutay Gyula, Szabó Zoltán művei. Ekkor jelent meg Illyés Petőfije és Rend a romokban című kötete; ezekben az években írta Németh László Gyász és Bűn című regényét, a Villámfénynél című drámát, Veres Péter a Számadást. A Válasz ekkor nőtt a haladó irodalom egyik szervezőjévé, a Márciusi Front lapjává. 1937. március 15-én alakult meg a Márciusi Front, novemberben jelent meg a Makói Kiáltvány (Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Sárközi György). A Márciusi Front az antifasiszta ellenállás és a társadalmi megújhodás együttes programja kívánt lenni. Radikálisan foglalt állást a földreform kérdésében, demokratikus szabadságjogokat követelt, szembeszállt a fasiszta faji demagógiával és a német imperializmussal, hirdette a dunai népek összefogását és kifejezte a munkásmozgalommal való együttműködés készségét. A Márciusi Front időszakát a népiek és az illegális párt, a kommunisták kölcsönös közeledése jellemezte, s a mozgalom radikális szárnyát (Erdei Ferenc, Darvas József, Veres Péter) a marxizmus elveinek érvényesítése a munkásmozgalom közelébe vitte. A mozgalom jellegét a hatalommal szembeszegülő, leleplező bírálat adja: a népiekből{298.} szerveződik a szociális érzékenységű ellenzéki és antifasiszta irodalom egyik tábora. Íróik egymás után kerülnek a vádlottak padjára. A rendszer büntető megtorlásokkal igyekszik útját állni, hogy az irodalmi mozgalom politikai cselekvéssé váltson át. A Márciusi Frontot azonban felőrölte a külső és belső nehézségekkel való küzdelem. Vezetői között elvi egység nem létesült, tömegmozgalom nem adott neki lendületet, a hatalom betiltásokkal, sajtóperekkel üldözte. A Márciusi Front 1938 végén széthullt, s ekkor szűnt meg a Válasz is. Néhány szám után betiltották a Márciusi Front radikálisabb debreceni szárnyának a lapját, a Továbot, s megszűnt a Kovács Imre szerkesztésében megjelenő Híd is. 1960-ban Kádár János elmondja beszédét a „magyar kérdés”-ről az ENSZ közgyűlésén. 1975-ben Elhelyezik a paksi atomerőmű alapkövét. 1991-ben Budapesten megnyílik a Magyar Filmintézet filmszínháza, az Örökmozgó Filmmúzeum. 1997-ben Magyarország vonatkozásában hatályba lép a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Egyezményhez kapcsolódó 1989. évi Jegyzőkönyv. A Madridi Megállapodás (1891) lehetővé teszi a védjegyek nemzetközi lajstromozását (Genf, WIPO, Nemzetközi Iroda). A védjegyjogosult a nemzeti oltalom megszerzése után egy bejelentéssel, egyetlen illeték-befizetéssel, egy nyelven tehet bejelentést bármely államban, amely a megállapodást aláírta. Ez a megújítási eljárásra is vonatkozik. A nemzetközi lajstromozás számos előnnyel jár mind a védjegyjogosult, mind a nemzeti (területi) védjegyhivatalok számára. Jelenleg 57 állam tagja a Megállapodásnak, köztük Magyarország. Jó tudni, hogy például az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Japán és Dél-Korea nem tagjai az egyezménynek, ezekből az államokból közvetlenül, az egyes országok iparjogvédelmi hivatalaiba tesznek, u.n. nemzeti bejelentést. A ROMARIN nevű CD-ROM kiadvány teszi kereshetővé a WIPO-hoz bejelentett nemzetközi védjegyeket. 2004-ben II. János Pál pápa boldoggá avatja I. Károly osztrák császárt, (IV. Károly néven magyar királyt). Károly – a Habsburgok számára „kötelező” katolikus vallásosságon túl – kezdettől fogva mély hitet mutatott. Édesanyjától, Mária Jozefa szász királyi hercegnőtől gondos katolikus nevelést kapott. Soproni évei alatt nemcsak a lelki életéért felelős domonkos atya, hanem szintén hívő katonai nevelője, gróf Georg Wallis is nagy hatással volt rá. (Később a gróf felesége, Pálffy Zsófia szervezte meg a császár boldoggá avatását előkészítő ún. Gebetsligát, amelyet aztán évtizedekig Kurt Krenn, Sankt Pölten elhíresült püspöke vezetett.) A herceg mind gyermekkorában, mind felnőttként barátságos, türelmes és jámbor volt. Feleségében, Zitában méltó társra lelt: a házasság előtt a menyasszony személyesen ment Rómába, hogy X. Piusz pápa áldását kérje frigyükre. Gyermekeiket is vallásosan nevelték. Károly a későbbiekben háborúellenes politikájával is jelentős érdemeket szerzett. Halálos ágyán buzgón imádkozott, utolsó sóhaja „Jézus, Mária, József” volt. II. János Pál pápa IV. Károlyt 2004. október 3-án a Vatikánban, a Szent Péter téren boldoggá avatta. Szentté avató eljárását megkezdték. 2013. április 1-jén szentelték meg hermáját Budapesten, a Bazilikában. Ezen a napon született: 1845-ben Petrik Géza bibliográfus († 1925). Gimnáziumi tanulmányait Sopronban végezte. Ugyanott kezdte meg 1861-ben könyvkereskedői pályáját is. 1869-ben átvette az Osterlamm-féle könyvkereskedést. Később antikvárius lett. Könyvkereskedői, ill. antikváriusi pályán működött Sopronban, majd Budapesten 1879-ig. 1879-ben feloszlatta üzletét s attól kezdve 1891-ig majdnem folytonosan könyvészeti kutatásokkal foglalkozott; a vallás- és közoktatásügyi minisztérium támogatásával több könyvészeti munkát adott ki. 1891-ben a Nagy Lexikon megindítása előtt a Pallas irodalmi részvénytársasághoz került mint a kiadóhivatal főnöke. Ott működött 1895 végéig, amikor üzletvezetői minőségben a Könyves Kálmán irodalmi és könyvkereskedési részvénytársasághoz lépett be. Több, a könyvkereskedelemmel foglalkozó cikket írt a Pallas Nagy Lexikonába. 1878-tól szerkesztette a Corvinát, a magyar könyvkereskedők egyletének hivatalos lapját. 1873-ban Gombos Ferenc Albin történész, pedagógus, író, az MTA tagja († 1938). Tudományos pályája során elsősorban a középkori Magyarország és Európa történelmével foglalkozott, különösen jelentősek forráskiadványai és kresztomátiái. Lefordította Paulus Diaconusnak a longobárdokról a 8. század végén írt történeti művét (Historia gentis Langobardorum), munkatársaival magyarra ültette és magyarázó jegyzetekkel kiadta Liutprand 10. századi, valamint Freisingi Ottó 12. századi történeti krónikáit. Nevéhez fűződik a hazai középkorkutatás egyik legjelentősebb segédanyaga, az Árpád-korra vonatkozó forrásszövegek négykötetes – részint halála után megjelent – gyűjteménye. Teljesítményének értékére némi árnyékot vet a tény, hogy Rokay Péter történész 1985-ben a forrásgyűjtemény 2096. számú tételéről bebizonyította, azt maga Gombos koholta. Külön is foglalkozott a honfoglaló magyarság kalandozásaival, I. (Szent) István korának, valamint a Budai Nagy Antal-féle erdélyi parasztfelkelésnek a forrásaival. 1901 és 1914 között szerkesztésében jelentek meg az Athenaeum kiadónál a Középkori Krónikások című sorozat kötetei, 1937–1938-ban pedig a millenniumi Szent István-emlékkönyv szerkesztésében is részt vett mint a Szent István Emlékkönyvbizottság előadója. 1911–1912-ben a Századok című történelmi folyóirat szerkesztője volt. Jelentős tevékenységet fejtett ki az ismeretterjesztés területén, 1909-től az Uránia Tudományos Társaságban tartott tudományos felolvasások kötetekbe gyűjtésének és szöveggondozásának történész szakszerkesztője volt. Somorjai Gombos, Serédy Kálmán és Lupi bácsi álneveken a magyar és a világtörténelem egyes korszakait áttekintő ismeretterjesztő füzeteket és kézikönyveket állított össze a tanulóifjúság számára, valamint ifjúsági regényeket és műmeséket is írt. 1927-ben Pulay Gábor vegyészmérnök, mikrobiológus, a kémiai tudományok kandidátusa (1968), egyetemi tanár († 1975). 1950-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán. A Szegedi Orvostudományi Egyetem után 1953-ban került Mosonmagyaróvárra a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézetbe. 1970-től, mint igazgatóhelyettes az intézet óvári központját irányította, s a kutatómunka mellett bekapcsolódott az oktatásba is. 1960-ban a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia címzetes docense lett, 1971-ben kinevezték tanszékvezető egyetemi tanárnak az időközben Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karára keresztelt intézményben, és megbízták a tejgazdaságtani és mikrobiológiai tanszék megszervezésével. 1973-tól ellátta a dékánhelyettesi tisztséget is, egészen 48 éves korában bekövetkezett haláláig. Negyedszázados működése alatt Pulay Gábornak 13 tankönyve, szakkönyve és 80 tudományos közleménye jelent meg az ismeretterjesztő cikkeken kívül. Sok általa kidolgozott módszert jelenleg is alkalmaz a tejipar. 1975. október 27-én halt meg Budapesten. Sírja a magyaróvári temetőben van. 1937-ben Csiky Boldizsár magyar zeneszerző. Szülővárosában a Bolyai Farkas Líceum s a zeneművészeti középiskola növendéke, 1961-ben végezte tanulmányait a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban. A marosvásárhelyi Állami Filharmónia művészeti titkárakénr és zenetanáraként működött. Cikkeit az Utunk, Korunk, Új Élet közölte. Zenekari művei közt Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekeinek feldolgozása szerepelt; vokálszimfonikus műve, a Fáklyavivők, Veress Zoltán szövegére, Október c. kantátája Bodor Pál versére készült, kamaraoperája, a Görög Ilona, ballada-feldolgozás, s vokálszimfonikus művön dolgozva, a Barcsai-ballada foglalkoztatta. Népdalszvitjei, csángó és szilágysági táncszvitjei, népi kórusművei adják meg a művészi alapállást a magyar klasszikusok és kortárs írók (Arany János, Ady Endre, József Attila, Weöres Sándor), valamint a hazai magyar költők (Hajdu Zoltán, Horváth Imre, Márki Zoltán, Szilágyi Domokos) verseinek megzenésítéséhez. A hegy c. szimfonikus költeményét az 1979-es Zenei Napok alkalmából mutatták be Marosvásárhelyen. Tanulmánya jelent meg A zenekari muzsika Marosvásárhelyen címmel (a Zenetudományi írások c. gyűjteményben, 1977). 70 éves születésnapja alkalmából hangversenyt tartottak tiszteletére az Óbudai Társaskörben 2007. november 17-én 1938-ban Bisztray György irodalomtörténet (2013) Bisztray György az Amerikia Magyar Tanárok Egyesületének kanadai testvérszervezetének , a Hungarian Studies Association of Canada (HSAC) alapítója 74 éves korában 2012 decemberében elhunyt. Édesapja is hires irodalomár volt, tanulmányait az ELTE-én fejezte be, 1965-ben hagyta el Magyarországot, először Oslóban tanult majd a minnesotai egyetemen kapott doktorátust és a chicagói egyetemen tanított, majd Albertai egyetemen , s 1978-tól a torontói egyetem Magyar Tanszékének vezetőjévé nevezték ki, több amerikia és kanadai magyar konferenciát szevezett, társzerkesztő lett Dreisziger Nándor mellett a Hungarian Studies Review folyóirat irodalmi részét válalta, s akkor is kiállt az anyaországgal való kulturális kapcsolatok mellett, amikor az sok emigráns szervezet és vezető ellenkezését váltotta ki. 1953-ban Keresztes Dóra festő- és grafikusművész, animációsfilm-rendező. Iparművészeti Főiskola typografikus szakán végzett 1977-ben. 1977–1979 között a Magyar Iparművészeti Főiskola Továbbképző Intézetében tanult. Mesterei Kass János, Haiman György, Gyulai Líviusz, és Szabados Árpád voltak. Önálló grafikusi tevékenysége mellett tervez és illusztrál könyveket, rajzol bélyegeket és plakátokat, valamint színházi díszleteket tervez és animációs filmeket is készít. Műveiben a folklór világának elemei gyakran groteszk összefüggésben jelennek meg. 1980–1990 között a Múzsák c. folyóirat művészeti szerkesztője volt. Alapító tagja a Magyar Illusztrátorok Társaságának és a Magyar Plakát Társaságnak. Az Utisz Grafikai Stúdió művészeti vezetője. 1960-ban Ivancsics Ilona magyar színésznő. Az általános iskolát Nagybajomban végezte, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium orosz tagozatán érettségizett. Színészdiplomát 1983-ban szerzett, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Marton László és Valló Péter osztályában. 1983-1993 között a József Attila Színház tagja volt. 1993-1996 között, 2002 óta szabadúszó. 1996-2002 között a Soproni Petőfi Színház tagja volt. 2008-ban Száguldó Orpheum néven színházat alapított, mely városunkban is sok előadást tartott, tart. E napon halt meg: 1226-ban Assisi Szent Ferenc olasz szerzetes, költő, a ferences rend alapítója (1181 vagy 1182). Eredeti neve Giovanni di Pietro di Bernardone volt, de leginkább Francesco néven ismerték, ugyanis édesanyja francia volt, s Franciácska néven szólította a fiát, melynek olasz megfelelője Francesco. Édesapja Pietro di Bernardone volt, Assisi-beli gazdag ruhakereskedő, a tehetős vállalkozói kör egyik befolyásos tagja. Ferenc tanulmányokkal töltötte ifjúsága nagy részét. Több nyelven folyékonyan beszélt, köztük latinul is, s a tanulás és a harci játékok mellett szívesen mulatozott ifjú nemes barátai társaságában. Mikor 1201-ben Assisi hadba indult az ellenséges Perugia ellen, ő is csatlakozott a harcoló csapatokhoz. Nem sokkal később Collestradánál egy sebesülés miatt fogságba került, majd egy év raboskodás után, nagybetegen tért haza szüleihez. 1203-ban egy új, gyökeresen megváltozott emberként tért haza Assisibe. Ezt tetézte súlyos betegsége is, mely mély lelki válságba döntötte. 1205-ben mégis elindult Apuliába, hogy beálljon Gualtiero di Brienne seregébe, de útban Spoleto felé, egy különös látomás hatására visszatért Assisibe. Ettől az időtől fogva kerülte a barátaival való világias időtöltéseket, helyette inkább magányos helyeken imádkozott, s közben az Assisi mellett élő leprások ápolásával törődött. Hamarosan zarándoklatra indult Rómába, amely során misztikus élményben volt része San Damiano templomában, Assisi mellett. A megfeszített Krisztus képmása életre kelt, és háromszor így szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.” Ferenc ezt úgy értelmezte, hogy ez arra a rossz állapotban levő templomra vonatkozik, ahol éppen imádkozott, ezért eladta a lovát és egynémely ruhaneműt az apja készletéből, majd az árát a templom papjának adományozta. Pietro nagyon felháborodott fia cselekedetei miatt, és megpróbálta fiát észhez téríteni, először fenyegetésekkel, majd testi fenyítéssel. A végső vita után, amely apja kérésére a püspök jelenlétében került sor, Ferenc szakított az apjával, lemondott az örökségéről, és a következő néhány hónapban koldusként élt Assisi környékén. Visszatérve a városba, ahol ezúttal két évet töltött, több romos templomot rendbe hozott, ezek között a Santa Maria degli Angeli kápolnát, azaz a Porciunkulát. Jordanus szerint Ferenc 1209. február 24-én, a Máté evangéliuma 10:9 sorainak hatására elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhát vett fel, és mezítláb, anyagi javak nélkül elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan követte őt az első tanítvány, a városból való jogász, Bernardo di Quintavalle, aki minden vagyonát feláldozta a hit érdekében. Hamarosan Ferenc több barátja is csatlakozott hozzájuk. Ferenc soha nem szenteltette pappá magát, s a közösség, melyet vezetett, egyenrangú testvérekként élt együtt, „fratres minores”-nak, vagyis „kisebb testvéreknek” nevezve magukat. 1209-ben Ferenc elvezette tizenegy első követőjét Rómába, és a pápa engedélyét kérte egy új rend megalapításához; ezt meg is kapta III. Ince pápától. A hagyomány szerint a rendjük szabályzatát 1209. április 16-án hagyta jóvá a pápa, s máig ezt a momentumot tekintik a ferences rend hivatalos megalapításának. A rend tagjait frátereknek, azaz testvéreknek nevezték. Céljuk az apostoloknak adott krisztusi útmutatás szerinti élet volt, mely érdekében szegénységi fogadalmat tettek, és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatának rendelik alá. Innentől kezdve az új rend gyorsan gyarapodott. Amikor 1209-ben Assisi Szent Klára hallotta őt prédikálni az assisi San Rufino templomban, ráébredt elhivatottságára. Rufino nevű bátyja is csatlakozott az új rendhez. 1211. március 28-án, virágvasárnapon Ferenc a Porciuncula kápolnában találkozott Klárával és megalapították a később klarisszáknak nevezett rendet. A rend tagjait a San Damiano templom melletti kolostorban szállásolta el. Ugyanebben az évben Ferenc útra kelt Jeruzsálembe, de a dalmát partok mellett hajótörést szenvedett és visszatért Itáliába. 1213-ban ismét tengerre szállt, ezúttal Marokkó felé, de betegség miatt Spanyolországban megszakította útját. 1215-ben ismét Rómába ment, a negyedik lateráni zsinatra. Valószínűleg ekkor találkozott Szent Domonkossal. 1217-ben a növekvő szerzetes-gyülekezet tartományokra és csoportokra oszlott és különböző csoportokat küldtek Franciaországba, Németországba, Magyarországra, Spanyolországba és Keletre. 1219-ben Ferenc néhány társával együtt Egyiptomba indult. Melek-el-Kamel szultán előtt Ferenc kihívta a muszlim papokat az igaz hit tűz általi próbájára, de ezek nem vállalták. Amikor Ferenc felajánlotta, hogy elsőként lép a tűzbe, és amennyiben a tűztől nem esne baja, a szultán ismerje el Krisztus igaz istenségét, a szultán megengedte neki a prédikálást. 1219. november 5-én hírül véve öt testvére marokkói mártírhalálát, visszatért Itáliába. 1223. szeptember 17-én a Verna-hegyen, imádkozás közben, megjelentek rajta a stigmák. Erről azonban senki sem tudott, csak Ferenc halála után derült ki. 1226-ban gyógykezelésre ment Rietibe, onnan Sienába szállították, végül hazavitték Assisibe, ahol az első szerzetesközösség lakóhelyén, a Porciunkulában hunyt el. 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta, és a következő napon letette az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét. Assisi Szent Ferencről számos legenda terjedt el. Egyes források szerint prédikált az állatoknak is. Éppen ezért a különféle ábrázolásokon (festmények, szobrok) alakja gyakran látható állatok (elsősorban madarak) társaságában. Assisi Az állatok világnapját 1931 óta Szent Ferenc emléknapján, október 4-én ünnepelik. A legenda szerint Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.” Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem 1908-ban Szentirmay Elemér magyar író, zeneszerző (1836). 1854 – 62 között Nagylángon, Nagycenken, majd Adonyban gazdatiszt volt a Zichy, ill. a Széchényi család birtokán. Később Alsószentiványon gazdálkodott, ahol meleg barátság kötötte Vajda Jánoshoz. Már az 50-es évek elejétől foglalkozott komponálással, csárdásai, dalai egyre nagyobb számban jelentek meg. 1865-ben binosítási tisztviselő, Pesten telepedett le. Ettől kezdve elsősorban népszínmű-dalbetétek komponálásával foglalkozott. A 80-as években az Orsz. Daláregyesületnek volt alelnöke. 1903-ban Cinkocára vonult vissza. A 19. sz.-i csárdás és népies műdalirodalom egyik legszínvonalasabb képviselője volt. – M. Népszínművek zenéje: A falu rossza (Erkel Elekkel együtt, 1875); Sárga csikó (1876); Piros bugyelláris (1878); Nótás Kata (1879); Az öregbéres (1881); A vadgalamb (1885); dalok: Csak egy széplány van a világon, Ucca, ucca, ég az utca, Ez a kislány azt hiszi, Is-is-is, Gyászba borult az életem, Sötét felhők beborítják az eget stb; kórusművek, novellák, színművek. 1939-ben Györffy István magyar etnográfus, az MTA tagja (1884). Györffy István volt a budapesti egyetemen a magyar néprajz első professzora, a tudomány egyik hazai megteremtője. Foglalkozott a kunság néprajzi problémáival, különböző néprajzi csoportok kialakulásának körülményeivel (hajdúk, matyók). A népviselet és népművészet körében végzett kutatásai alapján kiváló monográfiákat írt. Bizonyos mértékig a népi írók falukutató irodalmának volt az előfutára. 1957-ben Szabó Lőrinc magyar költő, műfordító (1900). Költői és műfordítói életműve a magyar líra ritka kivételes teljesítménye. Életműve nemcsak valamely történeti jelen idő eseményeinek átélése, emberi és társadalmi igények bejelentése, hanem a létezés egészében való jelenlét átgondolásának poétikai alkalma. A költő Tao te king című, 1931-ben írott versének szavaival: „igaz egész csak ellentéteiddel együtt lehetsz”. Szabó Lőrinc versében egyszerre minden „épül és omlik”. Minden állítását ugyanabban a mondatban kétségbe is vonja. Nem a tagadás szándékával, hanem a kérdezés pontossága érdekében. „Te is egy lehetséges világ vagy” – hangoztatja a Russell filozófiájából átvett biztatást. Ennek érdekében kérdezi végig Russell és Stirner filozófiáját, majd a kelet bölcseit. Szabó Lőrinc verseinek sokak által dicsért formai erőssége: ennek a sokféleségnek az összefogása a kompozícióban. Sokat emlegetett merész poétikai szabálytalanságai: a változtathatatlannak látszó rend szabályain ütött sebek; az üdvözülésért kiáltó szenvedés ziháló jajdulásai. Mintha a 20. század világirodalmának olyan nagy lírikusai vitatkoznának ezekben a költői szólamokban, mint Gottfried Benn és T. S. Eliot, akiket ő maga is fordított. Verseinek többféle olvasata érvényes lehet, mégis, talán a többféle tendenciájú olvasatnak egyszerre való megjelenítése adhatja a Szabó Lőrinc-i költészet világirodalmilag is érvényes jelentőségét. Életműve a huszadik századot leginkább reprezentálók közé tartozhat. Azt a századot szólaltatja meg, amelyben minden következetes törekvés éppen önmaga ellentétére váltott át; ahol a kimondott szó a megfogalmazásba fogás pillanatától máris mást fedez; a tett pedig oly sokszor élt ellenkezésben az erkölccsel; és az ember végső menedéke, a magány is újabb kiszolgáltatottság terepévé lényegül át: „Magányod barlangját kard kutatja át” – írta 1931-ben Politika című versében. Minden látványosan önmaga ellentéteként is létezik. Egyidejűleg is, de utólag szemlélve még inkább. Költőként is, és magánemberként is keresztúton állt, mint évszázadának emberisége. (Forrás: Kabdebó Lóránt) 1966-ban Lesznai Anna (eredeti nevén: Moscovitz Amália) magyar költő, író, iparművész (1885). Gyermekkora élményvilága egész életében elkísérte, apja birtokán a parasztasszonyoktól tanulta meg a népi hímzést, majd iparművészeti tanulmányokat folytatott Budapesten Bihari Sándor, Párizsban Lucien Simon tanítványaként. Unokatestvére, Hatvany Lajos helyezte el első verseit a Nyugatnál. Első kötetére (Hazajáró versek) felfigyelt, és kritikájában méltatta Ady Endre is. 1913 és 1918 között Jászi Oszkár felesége volt. Közel állt a Nyolcak művészeti csoporthoz, tulajdonképpen „kültag” volt. 1911-ben a csoport tárlatán folklorisztikus ornamentikájú textíliákkal szerepelt. Néhány első kiadású Ady-kötet címlapját is ő tervezte. Barátai közé tartozott Ady mellett Kaffka Margit, Balázs Béla és Lukács György. Baráti szálak fűzték a Nyugat, a Huszadik Század és a Vasárnapi Kör legjobbjaihoz. 1919-től bécsi emigrációban élt; Gergely Tibor festőművész felesége lett. 1930-ban hazatértek Budapestre. 1932-ben önálló kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Az 1930-as évek végén megint emigrációba kényszerült, 1939-től az Amerikai Egyesült Államokban élt. New Yorkban művészetet oktatott. Utolsó éveiben gyakran hazalátogatott. Végakaratát teljesítve hamvait hazahozták. A legjobb magyar költőnők között tartják számon. Lírai verseinek fő motívumai a kert, a föld, a fa, a virág, a „százkeblű lét” ősi egységét idézi. Meséskönyveit maga illusztrálta, erős hangsúlyt kap a szöveggel együtt a kép is. Önéletrajzi regénye, a Kezdetben volt a kert emlékezés és korkép egyben. Meséinek képei, könyvborítói, illusztrációi, textíliái, amelyekben a magyar népművészet dekoratív elemeit, gazdag színvilágát, derűs koloritját is alkalmazta, a magyaros szecesszió jeles képviselőjévé avatták. Szecessziós stílusú textíliáit a korabeli művészeti folyóiratokban gyakran publikálták. Képzőművészeti alkotásaiból őriz műveket a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Hatvany Lajos Múzeum Hatvanban. 1977-ben Szemes Mihály magyar filmrendező (1920). A tanítóképző elvégzése után a Szegedi Tudományegyetemen tanult tovább, tagja volt a Hamletet előadó Egyetemi Színjátszó Társaságnak. 1942-ben a Magyar Filmirodához került naplóvezetőként. A második világháború idején hadifogoly volt. A háború után a Mafilm dramaturgja, majd vágója volt, később híradós, szinkronrendező és segédrendező volt. 1949-1951 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola oktatója volt. Első nagy sikerét A szánkó című Móra Ferenc adaptációval érte el feleségével, Szemes Marianne-nal. Az ő filmje a „Kincskereső kisködmön” is. 2008-ban Albert Györgyi újságíró, médiaszemélyiség (1964). 1981-1982 között a nigériai Lagosi Egyetemen tanult, majd 1982-1987 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen angol-történelem szakára járt, s végül 1989-ben a MÚOSZ Újságíró Iskolájában végzett. 1987-1989 között a Magyar Rádió Külföldi Adások Főszerkesztőségén az angol szekcióban dolgozott. 1989-1993 között az ifjúsági osztályon az Ötödik sebesség és a Reggeli csúcs szerkesztő-műsorvezetője, 1994-1998 között a Petőfi Rádió külső szerkesztő-műsorvezetője. 1989-1995 között pedig a Calypso Rádió műsorvezetője volt. A Magyar Televízióban 1992-ig a Mozi Top 10, 1991-1993 között A Reggel szerkesztő-műsorvezetője, s 1994-1996 között a Nap-kelte és a Múzsa műsorvezetője volt. A Stúdió magazin számára készített tudósításokat filmfesztiválokról, 1998-tól az MTV női, divat- és kulturális műsoraiban volt riporter, 1999-ben a Total Film című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott, 2003-ban pedig a Nemzeti Színház sajtószóvivője volt. Azt követően szabadúszóként, sajtó- és PR-menedzserként dolgozott. Több alkalommal közvetített a televíziónézőknek az Oscar-díjak átadásáról. Később az ATV-ben vezette A nő helye című műsort. Albert Györgyi világhírű sztárokkal készített interjúkat, mint például Gregory Peckkel, Joseph Heller-rel, Paul Simonnal, Glenn Close-zal, John Travoltával, illetve – az Evita című mozifilm magyarországi forgatásán – Madonnával. Máté Gábor második felesége volt, de elváltak. 2008. október 3-án halt meg Budapesten, amikor is éppen egy interjúra indult a TV2 Aktív című műsorába. A tévécsatorna taxit küldött érte a Café Gustohoz – amely kedvenc törzshelye volt –, de a gépkocsiban, a Frankel Leó utcai lakása előtt rosszul lett. A kiérkező mentők 45 percig küzdöttek az életéért, de nem tudták megmenteni. A diagnózis szerint légzési és keringési elégtelenség okozta a halálát
Posted on: Thu, 03 Oct 2013 13:43:41 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015