Onassis 1. rész 1923 késő szeptembere volt, és vihar zúgott az Atlanti-óceánon. Az ócska, 12 000 tonnás olasz teherhajó, a TorycYnaso Di Savoia minden eresztékében recsegett. A hajófenéken, rozsdásodó vascsövek és feltornyozott fahasábok tetején kuporogva ezer olasz és görög emigráns gyötrődött. A hajófenék kijáratánál őrség vigyázott, nehogy az emigránsok kitörhessenek a fedélzetre, és megzavarják a teherhajón berendezett, néhány elviselhető utaskabin lakóit. A vihar tetőpontján, amikor a hajófenéken egymásra zuhantak az emberek, és a gyengébbek már-már fuldokoltak a nyomorúság kibírhatatlan bűzében, a kijáratnál álló őr felé egy kéz húszdolláros bankjegyet nyújtott. A matróz elvette a pénzt, és a csapóajtó nyílásában megjelent egy tömzsi, fekete hajú, 17 éves fiú alakja. A fiút Arisztotelész Onassisnak hívták, és - ha vesztegetéssel is - kijutott a hajófenék bűzéből, a szabad levegőre. Amikor a vihar kissé elcsendesedett, odabotorkált ahhoz a matrózhoz, aki az édesvíztartály szivattyúját őrizte. Adott neki tíz dollárt, és lemoshatta magáról a hajófenék szennyét. Hatvan dollárja maradt. Ennyi pénz rejtőzött a I7 éves Arisztotelész Onassis zsebében, amikor Buenos Airesben argentin földre tette a lábát. Valójában a nagy olajszállító flották jövőbeni királyának, aki majd egy meggyilkolt amerikai elnök özvegyének kezét is elnyeri, gazdag gyermekkora volt. Nem a nyomorúság, hanem a történelem lökte a Tommaso Di Savoia fedélzetére. A család Arisztotelész Onassis apja, aki a Szókratész nevet viselte, gazdag dohánykereskedő volt a törökországi Szmirna városában, a mai Izmirben. Nem számított ugyan milliomosnak, de a városban élő görög közösség leggazdagabb tagjai közé tartozott, és arra készült, hogy fiát az oxfordi egyetemre küldi tanulni. Az első világháborút Törökország és Görögország két egymással szemben álló tábor tagjaként harcolta végig. Törökország a németek és a Monarchia szövetségese volt. A görögök, akik évszázadokig éltek török hódoltság alatt, az antant oldalán harcoltak. A háború végén, az egymást követő Párizs környéki béketárgyalások idején Anglia és Franciaország bátorították az akkori polgári liberális görög miniszterelnököt, Venizeloszt, hogy terjessze ki Görögország szuverenitását Konstantinápolyra (Isztambul), és Kisázsiában a kulcsfontosságú Szmirna elfoglalásával szilárdítsa meg a meghódítandó területek stratégiai helyzetét. (A valódi cél az volt, hogy kiragadják a Fekete-tenger kijáratát, a Dardanellák tengerszorosát a törökök kezéből.) A görög hadsereg 1919-ben valóban elfoglalta Szmirnát, és Szókratész Onassis, Venizelosz rajongója szervezte meg a város gazdag görög kereskedői között a megszálló hadsereget támogató - és megfelelő információkkal ellátó - politikai társaságot. Az ellencsapás nem késett sokáig. A görögök rohama és a megszálló hadsereg kegyetlenségei felszínen tartották a török nacionalizmus lángját, és a szultán összeomló birodalmának kormánykerekét megragadó Kemál Atatürk csapatai ellentámadásba lendültek. 1922 őszére a nagygörög álmok szertefoszlottak. Szmirnát is visszafoglalták a törökök, és a szó legszorosabb értelmében kiirtották a görög lakosságot. Hat nap alatt 5000 görög lakta házat és görög üzletet gyújtottak fel, és 120 000 ember lelte halálát a földig rombolt városnegyedekben. Szókratész Onassis nem volt egyszerű görög, hiszen a város leggazdagabb kereskedői és a görög inváziós hadsereg pénzügyi támogatásának megszervezői ködé tartozott. Őt börtön várta, kínzással kicsikart vallomások után bírósági tárgyalás és csaknem biztos halál. A menekülés A 16 esztendős Arisztotelész Onassis, a család legidősebb, szabadlábon lévő férfisarja azonban már akkor sejtette, hogy csaknem minden megvásárolható. Az elnéptelenedett Onassis ház pincéjében rejtőző pálinkakészletet szétosztotta a környéken elszállásolt török tisztek között, cserébe egy szabad mozgást biztosító igazolványért. Ezzel az igazolvánnyal bejutott Szmirna porig égett, hajdani görög kereskedőnegyedébe, és apja irodájának romjai között megtalálta Szókratész Onassis egyik acélkazettáját, benne ötezer dollárral. Ebből háromezret arra költött, hogy megvesztegesse a török katonai bíróságot és kiváltsa apját a börtönből. A másik kétezer dollárt a szmirnai amerikai konzul helyettese kapta, amiért soron kívül feljuttatta az Onassis családot a Görögország felé tartó, túlzsúfolt menekülthajók egyikére. Az összeomlást követő fantasztikus népvándorlásban akkor másfélmillió görög áramlott az egyébként is óriási gazdasági nehézségekkel küzdő ötmilliós Görögország felé. Arisztotelész Onassisnak, aki már gyermekkorában ösztönszerűen tudta, mire való a pénz, akár amerikai alkonzulról, akár szivattyút őrző matrózról van szó, elég volt egy pillantás Athénra, hogy tisztában legyen a helyzet kilátástalanságával. A család 1923 nyarán érkezett Athénba, és Arisztotelész már augusztusban a Tommaso Di Savoza mélyén kuporogva hajózott Buenos Aires felé. A kezdet Az első hónapok Argentínában olyan munkával teltek, amely legfeljebb milliomos karrierekről szóló, Hollywood őskorában készített filmekben volt hihető. Volt rakodómunkás a kikötőben, pincér egy lebujban, tányérmosó egy görög vendéglő konyháján. Az első befektetés Egy esztendeig tartott, amíg az otthonról görög, török és angol nyelvtudással érkező, de időközben már olaszul és spanyolul is beszélő Arisztotelész Onassis állást kapott a Dél-Amerika telefonhálózatát kézben tartó, akkor növekvő amerikai óriáströszt, az ITT (International Telephone and Telegraph) argentínai leányvállalatánál. Heti 40 dollár volt a fizetése, ami akkor Argentínában komoly pénznek számított. Az ifjú Onassis, aki 20 dollárt költött arra, hogy a bűzlő hajófenékből kiléphessen a fedélzetre, és tízet arra, hogy vízzel végiglocsolhassa a testét, az első 40 dollárt arra költötte, hogy legjobb ruhájába öltözve megjelenjék Buenos Aires egyik előkelő jachtklubjában, és felvételét kérje. A megfelelő helyre juttatott vesztegetés mellett ez volt a később híressé vált Onassis recept második alkotóeleme, a kapcsolatszerzés kezdetei. A dohány piac A jachtklub új tagja - amikor éppen nem tartózkodott a klub valamelyik vitorlásán - úgy lakott és élt, mint egy koldus. Egészen addig, amíg az első ezer dollárt összegyűjtötte. Akkor írt apjának, aki a korábbinál szerényebb körülmények között, de azért sikeresen folytatta Görögországban a dohányüzletet. Argentínában akkor ismeretlen volt a görög dohány, kubai dohányt kevertek az Egyesült Államok déli részén termesztett fajtákkal. Az apjától kapott dohánymintákkal Arisztotelész Onassis az ITT irodáiban végzett munka után megkezdte ügynöki körútjait. Feladatát megkönnyítette, hogy a nagy importőrök jó része tagja volt a jachtklubnak Két esztendő alatt Onassis betört az argentin dohánypiacra, az argentin főváros gyáraiban felhasznált dohánymennyiség egyharmada az ő közvetítésével importált görög és török dohányfajtákból állott. A dohányüzlet 1925-ben kezdődött, amikor Onassis 19 esztendős volt. Két esztendő múlva, 1927-ben százezer dollárja volt A pénzt a pénz keresi. Onassis, akinek üzleti ösztöne és tehetsége a zsenialitás határait súrolta, pontosan tudta, miképpen kell használni ezt az ősi mechanizmust. Százezer dollár felett megjelent az Onassis recept harmadik összetevője, A jól elhelyezett vesztegetés és a kapcsolatszerzés birtokában a parancs, kockáztatni! Az első hajó üzlet Montevideo kikötőjében egy néhány ezer tonnás, félig elsüllyedt tankhajót mostak a hullámok. Több mint egy esztendeje rozsdásodott már a vízben. Onassis átment Montevideóba, beszállt egy motorcsónakba, körülhajózta a roncsot, és a helyszínen kiszámította, mennyi pénzt adhat érte. Az üzletet egy órán belül megkötötte. A tankhajót kiemelték, tízezer dollárért rendbe hozták, és két hónap múlva Onassis ötvenezer dollár haszonnal adta el. Ez volt az első hajóüzlete. Közben folytatódott a dohánybehozatal, sőt a hajók immár gabonát, gyapjút, sót és nyersbőröket is szállítottak hazafelé vezető útjukon Európába Onassis számlájára. 1929-ben, 23. születésnapján, hat esztendővel az után, hogy partra szállt Argentínában, Onassis vagyona elérte az egymillió dollárt. A vesztegetni - kapcsolatot keresni - kockáztatni hármas jelszót páratlan energiával érvényesítette. Olyan fizikuma volt, hogy kora gyermekkorától kezdve legfeljebb három-négyórányi alvásra volt szüksége. Akár 48 vagy 72 órát is végig tudott dolgozni egyhuzamban. Ilyenkor a harmadik nap végén 12-14 órás álomba zuhant, s utána frissen ébredt.
Posted on: Fri, 18 Oct 2013 08:00:01 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015