Pesti mese 2. Utazó embertömeg, lehangoló látvány lesütött tekintetek, előttem egy lány áll. Fiatal még, nincs mögötte múlt kezét emelve egy férfi, feléje nyúlt. Szakadt a gúnyája, kezén napos a retek arcára kiült fájdalom, elmúlt hónapok,hetek. A lány arcán közöny, nekem ehhez mi közöm? Ő még ezt nem értheti, nem nevelte az élet félve nézem, bízom, van még benne lélek. A lány körbenéz, emberek, ki segít, mit tegyek? Forduljak másfelé, vagy végre ember legyek? Tétován zsebébe nyúl, látszik rajta a kétely arcáról lassan elvonul minden undor,métely. Szíve megszólalt, szilikon teste alatt halkan segít egy társának, ki ott állt a bajban. A koldus arcán , látható volt a döbbenet meglepte őt e ritka,rohanó pesti szösszenet. Dóró Sándor Budapest 2013.05.27.
Posted on: Thu, 05 Sep 2013 22:10:34 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015