/Pokoli csodaország/ Cirógatnak a hamis neonszínes vágyak, hívogatnak a rejtélyes puha-meleg ágyak. Mellettem az átlag ül, szivárványt hánynak, megmutatnám mi is a lényege valahánynak. Hamvadó cigarettám a végét járja már, mint a huszadik évem, vár a huszonegyes ár. Türkizkékre festett ovális angyal-vár, benne ragadt életem asszonya... évek óta vár. Szunnyadó remete házak, ázott rózsa illat benne két színesen szelíd, mégis vadállat. Festmények falon, egy életé, keserű csodálat, nem akarni örök létet, de a halál még várat. Hasító szédület tépdesi fiatal bőrömet varázsolna, de mégsem tud örömet. Mindnyájan rójuk a szokásos illemtani köröket, s bezárnánk örökre a buta-suta, ökröket. Vaskulccsal nyitnánk, de sehol nincs a zár utcákkal odébb van az átlagos bazár. Félni jóhoz menni, félni, hogy bezár más útra menni, jutni bűn, életre lezár.
Posted on: Wed, 18 Sep 2013 07:41:10 +0000