Polgár segítsd a lecsúszottakat! Ember segíts a megalázottakat! Írta: Mezei István Az idősebbek talán még emlékeznek az egykori Vörös Segély jelszavára, mely szakszervezeti és egyéni segítséget kért a munkásmozgalomban lebukottak és családtagjaik számára. A földalatti mozgalom akkori aktivistáit koránt sem olyan szándék vezette, mint a baloldal pénztárosainak az elmúlt időszakban, de a baloldal szolidaritása még erősebb és hatékony volt sokáig, mint akár a hősi a korszakban bizonyult. Rendőrség, bíróság, ügyészség és az eljárásokba bevont orvosok, pszichiáterek zártak szorosan össze halogató, érvénytelenítő és felmentő szándékkal mögöttük. Ezzel szemben a szólás és véleményszabadság helyett idelenn, a falvakban és a kisvárosokban csak hallgatás szabadsága érvényesül. Aki mégis mer szólni, írni, és saját véleménye van az országos és helyi visszásságokról, az bizony vessen magára. Kivált ő vagy valamelyik családtagja pedagógus, egészségi- netán önkormányzati dolgozó, ha gyermeke még a helyi általános- vagy középiskolába jár. Húsz éve gondolatban végigjártam Fonyódligettől Bélatelepig kisvárosom 18-2o oktatási, gazdasági , közigazgatási és kulturális intézményét, nagyobb nyaralóját és üdülőjét aszerint, hogy milyen politikai beállítottságú vezetők irányították azokat. Nem sokat változott a helyzet az elmúlt évtizedek alatt az önkormányzat és az általános iskola kivételével. Az esetleges személyi változások ellenére a szemlélet alig változott, ugyanaz a szita válogat mindenütt. Errefelé élnek azok a bizonyos verebek, akik néha felröppennek, és aztán, ha nem is ugyanazon a dróton, de mindig kényelmes új helyet találnak. Tudják, a korábbi hálózat van alattuk, de azt már nem, hogy a benne keringő feszültség még milyen. Balatonbogláron, Lengyeltótiban és Marcaliban még rosszabb a helyzet. A közel huszonöt éve vegetáló demokráciánk végeredménye az atomizálódás, a hallgatás és a megfélemlítettség légköre. Nyilatkozni és szólni csak az mer, akinek már nincs mit féltenie, meg pár nyugdíjas és import-forradalmár. Akik Fonyódon az utóbbi évtizedekben valamilyen markáns politikai vonalat képviseltek, eltűntek a környékről, vagy felőrlődtek, és végleg elhallgattak. Sosem maradt el a retorzió, a bosszúállás, a névtelen levelek és fenyegetések sora, a feljelentések, a törvényesség leplével takart munkahelyi tisztogatás, a bélistázás, azaz az általuk káderpolitikának nevezett jól bevált módszer. Nincs bennük semmi nyíltság és lovagiasság, titokban számolnak le ellenfeleikkel „az élet sötét kocsmaudvarán” Ők döntenek a meghirdetett állásokról és pályázati pénzekről, melyek sorsát már régen eldöntötték. Látszatmunkahelyeket: feleslegesen üzemelő konyhákat, műhelyeket és hivatalokat tartanak fenn, hogy munkahelyek birtokában manipulálhassák a kiszolgáltatott csoportokat. A megélhetés nagyúr, így ma már csak karbantartói, takarítónői, portási, levélhordói, szakácsnői állásokról van szó, esetleg arról, ki lesz kollégiumi nevelő, konyhalány, felszolgáló vagy az utcaseprő. Az üdülőknek, a patikáknak, a kempingeknek és strandoknak már rég eldőlt a sorsa. Egyéb már nem maradt. Fenékig átpolitizált társadalmunkban az illetékesek mindenre figyelnek klientúrájuk érdekében. Már a második nemzedék látja kárát annak, ha néha félénken is, de szembeszáll néha ezzel a folyamattal. Mivel nem tehet mást, hát elmenekül. Ha e kisvárosok lakóinak tudatát nem is, de létüket és viselkedésüket ez a lenyomott élethelyzet határozza meg a látszólagos sajtó és szólásszabadság ellenére. Döbrentei Kornél, költő egy korábbi tévéinterjúban kifejtette reményét, hogy ha a polgári oldal kerül kormányra, a korábban marginalizálódott rétegeket majd helyzetbe hozza értékeinek a figyelembevételével. Mert ha nem, ez a mocsár továbbra is bűzlik. Döbrentei eltűnt a tévéből, a marginalizálódás megmaradt, a társadalmi szolidaritás meg nálunk a leggyengébb egész Európában. Lengyelországban ezzel a szóvak és szemlélettel indult el a felemelkedés! Ma már több ez, mint értelmiségi nyavalygás, mert lakásról, munkahelyről, éhezésről, fagyhalálról, életről, halálról van szó. A középréteg lecsúszásával a veszély még nagyobb! Polgár segítsd, a megalázottakat, a leírtakat, az életveszélyben lévőket, mert lehet, nem sokára közéjük fogsz tartozni! Eljött a nemzeti és társadalmi szolidaritás, összetartás ideje, ha már nem késő..!!!
Posted on: Tue, 27 Aug 2013 09:41:39 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015