Roberto Barnai 8 órája · MESE AZ EGY EMBERCSALÁDRÓL Egyszer volt, hol nem volt, az Óperencián is túl, de még a téridő-kontinuum határán innen, egyszer nagyon nagyon réges régen, egy család költözött a Földkerekségre, ide a Földre. A család megbecsülte a környezetet, és a környezet is megbecsülte az új családot. Boldogan éltek, míg meg nem haltak, de előtte mindig nemzettek sok gyermeket. A családot a bolygó vígan eltartotta, és szerették egymást. A család nemzedékről nemzedékre egyre csak sokasodott, és annyira sokan lettek, hogy már teljesen benépesítették az egész Földet. Annyira sokan lettek, hogy elfelejtették, és már nem is hitték el, sőt elképzelhetetlennek tartották azt, hogy ők mind, egyetlen egy család. Az évezredek, évmilliók alatt, a más és más vidéken, különböző táplálékon élő emberek testalkata, bőrszíne is megváltozott, így ebben a tág családban voltak bizony fehérek, feketék, barnák, vörösek, szőkék, magasak és alacsonyak egyaránt. Mindenki jól tudta érezni magát ott ahol élt, és nem vándoroltak. Az emberek így nagyon változatosak lettek, szemet gyönyörködtetőek voltak a külsőségbeli különbségeik. Ami azonban egyetlen embernél sem változott, az emberi test belső felépítése. Az mindenkinél mindvégig teljesen egyforma maradt. Az emberek azonban külsőségre, látszatra ítéltek, és a különböző embereket, különböző csoportokba, népekbe sorolták. Minden kisebb nagycsalád kapott egy saját nevet, és a név alapján elnevezték a lakhelyüket, végül vonalakat húztak a térképre. A családokat ezek a vonalak úgy elidenegítették egymástól, hogy végül már nem is beszéltek egymással. Kialakultak a különböző tájszólások, amelyek még tovább nehezítették az emberek életét, a vonalakon túliakkal nem értettek szót, elveszítették a kapcsolatot, és elkezdtek félni egymástól. A sok család között volt egy család, akinek szokásai olyan furcsák és idegenek voltak a többi család számára, (például hazugságokra tanították gyermekeiket, és a többi családtagot is haszonállatnak nevezték) hogy ezt a családot mindig kiközösítették, nem érintkeztek, megszüntettek velük minden kapcsolatot. A kiközösített család nagyon megfogyatkozott és mélyen elkeseredtek. Elzárkóztak a többiektől és teljesen beleőrültek a magányosságba. Elkezdték gyűlölni az összes többi családot és szövetkeztek, hogy kiirtják a föld lakosságának nagy részét, és beköltöznek a néptelen területekre, és aki más népekből megmarad, azt pedig rabszolgává, haszonállatukká teszik. A dolog odáig fajult, hogy hatalmas levegőben közlekedő légi teherjárművekről szó szerint még a Napot is megpróbálták elvenni egymástól. Bepermetezték az eget szürke fátyollal (chemtrail), hogy rossz időjárás, éhínség, szárazság és árvizek legyenek, hogy elsorvasszák a növényzetet, hogy az emberek éhezzenek, az egyre növekvő szűkölködésben pedig éhen haljanak, kipusztuljanak. Mert elfelejtették, hogy akármilyen különbözőek is a külsőségekben és szokásokban, mindvégig egy család tagjai voltak, vannak, és lesznek. A tág család többi tagja azonban nem volt ostoba, észrevették az égen a furcsa csíkokat, és az ég aljára telepedő vastag sötét ködöt. Megijedtek, felhördültek, hiszen náluk nem szokás a környezet mérgezése, és a családtagok meggyilkolása. Okosságukkal, következetességgel még időben észlelték és felfogták a veszélyt. Mielőtt az élővilág és a környezet tönkrement volna, mielőtt az emberiség fele kihalt volna, felderítették az antiszociális családot, és ellehetetlenítették azt, hogy folytassák az ártó tetteiket. Elvettek tőlük minden eszközt, amivel árthattak az embereknek. Kitisztult az égbolt, tiszta eső esett, a növényzet sarjadt, és újra a bőség kora köszöntött rá az emberiségre. A mese úgy is folytatódhatna, hogy a többi család likvidálta, kupán csapta, elföldelte a különc családot. Azonban nem ez történt. A különc családot – miután elvették tőlük a lehetőséget, hogy ártsanak, - a többi család befogadta. Hiszen rokonok. Ha távoli rokonok is, de azok, és így megosztották velük területeiket, és megengedték nekik, hogy velük éljenek. A különc család már nem érezte magát különcnek, és a gyűlölet szeretetté bennük változott. A szeretet futótűzként fertőzte végig a bolygót, és minden földrész az emberek boldog táncától rengett. A szeretet jeleképpen a népek, nemzetek, országok a kisebb nagycsaládok eltörölték határvonalaikat, megtanulták egymás nyelvét, elfogadták, megértették egymást újra. Rájöttek, hogy végső soron mindannyian ugyanúgy gondolkoznak, ugyanazok a szükségleteik, méretükkel arányosan ugyanannyit esznek, ugyanannyi szerv van a testükben, ugyanolyan problémáik vannak. Rájöttek, hogy a problémáik abból fakadnak, hogy egymástól elhatárolódtak, és nem beszéltek közös nyelvet. Persze minden nép megtartotta minden egyedi jellegét, a régmúlt homályába veszett szokásokat újra elővették, viszont egységes közös szokásokat, például egységes közlekedési rendet is kialakítottak. Minden erőszakot visszautasítottak, minden katonát lefegyvereztek, minden fegyvert beolvasztottak, minden kötelező törvényt eltöröltek, helyettük szabadon megszeghető irányelvek és NEMes szokások lettek. Megszüntették a jogi személy fogalmát, és ezzel minden erőszakot gyakorló intézmény is azonnal megszűnt létezni. Saját nevükben, saját felelősségükre ugyanis az emberek többé már nem mertek egymásnak ártani. Természetes békés együttélés alakult ki, felosztották a létfennmaradáshoz szükséges munkát. Amit lehetett gépiesítettek, így végül az embereknek alig kellett fizikai munkát végezni. Persze nem ültek babérjaikon, kedvtelésből dolgoztak. Szerették és élvezték, amit csináltak. Mindenki boldog és elégedett volt, végeláthatatlan bőség, szépség és gazdagság köszöntött rájuk, és mindörökre megjegyezték, és megfogadták, minden utódukat emlékeztetik, hogy a földi humanoidok - vagy ahogy ők önmagukat nevezik, az emberek - mind egyetlen nagy család. Ha nem hiszed, járj utána. (írta: Barnai Roberto, biologika.hu)
Posted on: Mon, 01 Jul 2013 07:27:18 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015