SZÓRAKOZTATÓ BIBLIA - Csábít a kígyó, össze-vissza beszélnek a papok (Részlet Léo Taxil hasonló című könyvéből, 1897) "A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg. Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék." (3, 1–6.) Ebben az elbeszélésben mindenekelőtt az tűnik fel, hogy a kígyó beszédét, a nővel való társalgását, azt a puszta tényt, hogy beszélni tud és ugyanazon a nyelven fejezi ki magát, mint ősszüleink – a "szent" szerző nem tekinti természetfölötti, csodás dolognak, sem pedig allegóriának. Bizonyára magát a kígyót mutatja be Mózes első könyve; Ez a rosszindulatú és furfangos állat szerepét játszó csúszó-mászó válik a nő csábítójává, s olyan könnyed ékesszólással cseveg, hogy egy papagáj is megirigyelné. A kígyó ábrázolása annyira természethű, hogy később a papok valószínűtlennek találták a történet e változatát, és szükségesnek vélték egy módosítás beiktatását, amely mindent megváltoztat, de ellentétben van a biblia e fejezetének egész szövegével. A módosítók szerint, akik éppoly ravaszak, mint jámborok, az ördög öltötte fel a kígyó alakját, s e fortély segítségével kísértette meg Ádámné asszonyt. Így dolgozták fel a papok ezt az esetet, s így tanítják ma is. Ez a változat Mózes első könyvének nyilvánvaló meghamisítása. Először is, a szentírás szövegében egyetlen szó sem ad tápot ilyen tolmácsolásra. Másodszor, a bibliát alkotó könyvek szerzői között mindössze kettő akad, aki említést tesz az ördögről: Jób könyvének szerzője, aki szerint egy szép napon az ördög istennel vitázik az égben; és Tóbiás könyvének szerzője, aki egy bizonyos Ásmodeus nevű démont idéz, aki egy Sára nevezetű nőszemélybe szerelmes, és sorra megfojtja hét férjét. Mindkét könyv a biblia legvégén szerepel, és – akárcsak a többiben – nem esik szó bennük Lucifer-Sátánról, akit a katolikusok unos-untalan beiktatnak, hogy felcsigázzák az érdeklődést legendáik iránt. Sehol sem található meg, hogy Lucifer fellázadt Isten ellen, de Mihály arkangyal legyőzte. Ezt – akárcsak az ördögről szóló többi részt – utólag találták ki, nemcsak hogy jóval Mózes után, hanem még Ezsdrásnál is később. Egyes víg kedélyű magyarázók, valójában szkeptikus filozófusok pedig mulatságból egy kissé sikamlós szimbolizmussal – almafává alakították át a jó és a gonosz tudásának fáját; feltevésük szerint ez az epizód burkolt szavakkal azt jelenti, hogy a szerelmet nem ismerő Ádámné az első leckét egy csábító ördögtől vette, aki az alkalomra kígyóvá változott át… Bár jót nevetünk ezen a tréfán, amely nem rosszabb a többi változatnál, ugyanolyan, mint a papok által koholt, többi hamis bibliaszöveg. Úgy kell vennünk a bibliát, amilyen, ha komolyan akarjuk vizsgálni. A jelenleg bennünket érdeklő kis történetben bizonyára a kígyó szerepel, nem pedig valamilyen ördög. A zsidó mitológiában ugyanis nem voltak ördögök az előtt a kor előtt, amikor Jób és Tóbiás könyve íródott. Ami pedig a csábító kígyónak alaptalanul tulajdonított szerelmi célzásokat illeti, ezeket lehetetlen felfedezni Mózes első könyvének szövegében. Valóban itt a kígyó szerepel. A "szent" szerző ugyanis különféle vallású kortársainak szemével szemléli ezt az állatot. Az ókorban a kígyót igen ravasz, nagyon eszes, és roppant rosszindulatú állatnak tartották. Számos afrikai nép imádta. A beszélő kígyó esete pedig – amelyet Mózes első könyve nem tekint csodának – elterjedt a keleti irodalomban. Valamennyi ázsiai mitológia bővelkedik beszélő állatokban. A kaldeusoknál az Oannész hal mindennap kidugta fejét az Eufrátesz vizéből, s órák hosszat prédikált a parton összesereglett népnek, jó tanácsokat adott, s egyúttal költészetet és földművelést tanított. Azok az idők, amikor az állatok beszélni tudtak, rég letűntek; ez azonban nem volt egyetlen keleti vallás kiváltsága. A bibliai kígyó tehát beszélt, s nem volt szüksége arra, hogy ördögfióka lakjék bensejében. A kígyó egyébként, ilyen körülmények között, kevésbé volt ravasz, mint amilyennek látszott. A szentírás dőreségei rendkívül naivak, és ellentmondásoktól hemzsegnek. Így sokat tűnődtek azon, mit akart a kígyó ezzel mondani: "Olyanok lésztek mint az istenek." Ez a kifejezés, amely a többistenhitre utal, nemcsak Mózes első könyvének e helyén fordul elő. Később látni fogjuk, hogy Jehova úristen, önmagáról szólva, nem tekinti magát egyetlen istennek. A katolikus magyarázók, akiket zavart a kígyónak ez a megjegyzése, azt állították, hogy a csúszómászó angyalokat értett az isteneken. Mire mások azt felelték, hogy egy kígyó nem ismerhette az angyalokat, de nem ismerhette az isteneket sem. Naivság, ellentmondás, zagyvaság – íme, ez a biblia.
Posted on: Fri, 21 Jun 2013 11:05:11 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015