Sarkosan fogalmazva Az önutálatba menekülő balliberális politikai „elit” kezdi végre sejteni, hogy nagyobb a baj, mint a korábbi választások előtt, mert ez a hálátlan magyar nép alaposan kiismerte, és nem hisz megújulásuk ígéretében. A „miért hagytuk, hogy így legyen” slágere is unalmas, az önsajnálattal vegyes rettegés pedig szánalmas. Egyik írásdühben szenvedő élharcosuk amiatt sápítozik, hogy a baloldalnak már semmije sincs, csak „pár tanszék a bölcsészkaron, néhány intellektuális folyóirat, egy-két blog, szakadt klub, kis művészszínház, olyik múzeum, galéria. Nőmozgalom, jótékonyság, jogvédő rongyosok, mélyökológia, tucatnyi apró szekta”. Majd következik a vicces felsorolás, mi mindene van a jobboldalnak, a közlekedéstől (?) az egyházakig, a filmvígjátékoktól az internetig, sőt a divatig, kész csoda, hogy nem sorol fel a szerző minden létező emberi tevékenységet. Majd megállapítja, hogy „a baloldal a közügyek 2,6 százalékában, a jobboldal a közügyek 97,4 százalékában rendelkezik befolyással”. Hogy ezt a szegény ember miként tudta ilyen pontosan kiszámolni, ne is kérdezzük, a magam részéről örülnék az ilyen aránynak, de sajnos korántsem ez a helyzet. Szerencsére jobbak az arányok, mint 1990-ben, 1994-ben, 2002-ben, 2006-ban, de a balliberális politikai és gazdasági érdekcsoport tőkeerejét, hatalmát, befolyását lebecsülni ostobaság lenne, már csak azért is, mert kapcsolatrendszere ma is jóval kiterjedtebb, mint a jobboldalnak – mondjuk finoman: nemzetközileg és globálisan. A kulturális és ideo-lógiai küzdelem tétje a közpénzek elosztórendszerének a birtoklása, minden egyes pénzcsap elzárása kínosan érinti a vezetésre örökletes jogot formáló baloldalt, amely hosszú évtizedek alatt hozzászokott a teljesítmény nélküli javadalmazáshoz mint a „haladó” eszmék kizárólagos képviselője, legyen szó téesz- vagy tanácselnökségről, akadémiai tagságról, főszerkesztőségről, tanszékvezetésről vagy színház-igazgatóságról. Ezért aztán minden nem balliberális parlamenti ciklusban összezár a régi banda (összefogás), mert a szakadék szélére kerül az ország, ha nem ők irányítják, az már a diktatúra maga, ha valakit véletlenül leváltanak, nyugdíjba küldenek, esetleg új pályázatot írnak ki, mert egy Világhírű Ember megbízatása lejárt. Ezen a téren összefogásuk sikeres, összefonódásuk maffiaszerű, szavaló- és siratókórusukban nincs disszonancia. Bármilyen mutatványra képesek, csak dolgozni ne kelljen, de rettentően ellenzik a közmunkát, mert a közmunka megalázó, értelmetlen, nem „pörgeti fel” a gazdaságot. Bezzeg ők mindig készek a felpörgetésre, ezernyi ötletük van átszervezésre, újra- és visszatervezésre, reformra és modernizálásra, bár fájni fog – nekünk. Amint a régi viccben megkérdi az elmeorvos az ápolttól, miért veri a fejét a falba. A válasz: Azért, doktor úr, mert olyan jó, amikor abbahagyom. Dr. Szentmihályi Szabó Péter
Posted on: Mon, 18 Nov 2013 05:37:10 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015