Sipolyok gyógyítása Ősi megfigyelésen alapul az orvosi gyakorlatban nehezen vagy egyáltalán nem szüntethető végbél sipoly és más fajta sipolyok gyógyításának módszere – a sipolyok megszűntetése lapulevéllel. A gyenge, frissen szedett, megmosott lapulevelet pépessé összezúzzuk, majd beletömködjük a sipolyba. Antibiotikus, méregtelenítő hatása a sipoly gyökerébe felszívódva teljesen meggyógyítja az addig sikertelenül kezelt sipolyt. FECSKEFŰ – Chelldonium majus A gyökér törzse egyenes, gyenge szőrökkel borított és elágazó szárakat hajt, melyen a hasogatott levelek és sárga virágok ernyőt képezve ülnek. Termése tok. A frissen kettétört növény sárga nedvet bocsát, mely a növényre jellemző. Nálunk parlagokon, kerítések mentén, erdők szélén mindenütt megtalálható. Hatóanyaga: több chelerythrin (sárgás-vörös színű szívméreg), chelidonin (a morfiumhoz hasonló hatású), protopin, almasav, citromsav, sók és a friss tejnedvben 25% gyanta. Gyűjtjük az egész növényt, és külön a gyökerét. (chelidonii herba et radix). A máj-és epebajoknál (májduzzadás, epekő) sikerrel alkalmazott gyógyszer. A friss növény nedve oldó hatással van az altesti nyirokmirigyekre. A friss növény nedvét zabpehely-levesben szokták bevenni, és tekintve azt, hogy a bélnyálkahártya, máj, hasnyálmirigyek és vese kiválasztását fokozza, reumánál, köszvénynél valamint bőrkiütésnél értékes eredmény érünk el vele. Csak kis adagokat szabad belőle használni (4 g-ot 3 tányér zabpehely-levesbe), mert a bőrt és nyálkahártyákat izgató hatása folytán hólyagot húz, sőt orrvérzést is okozhat. Alkoholos vagy boros kivonata májgyógyszer (kis adagja zavart nem okoz). Fájdalomcsillapítónak is szokták használni morfium, kokain helyett. A népgyógyászatban kedvelt szer sárgaság, köszvényes bajok és havibaj-kimaradása esetében, szárított levelének pora rosszul gyógyuló sebeket és daganatokat, a friss növény nedvéből készültkenőcs fakadékot (impetigo) gyógyít.Adagolás szempontjából ajánlatosabb ennél a fűnél alkoholos kivonatot készíteni. 50 g friss vagy szárított vérehulló fecskefüvet öntsük le 100 g koncentrált alkohollal, és a nyolcnapi állás után kipréselt és megszűrt tinktúrát egészítsük ki 100 g-ra. Naponta 2-4-szer 15-20 cseppet adagolhatunk. Kisadagolással kezdjük, mert a betegség tüneteit növelheti, míg a megfelelő mennyiség gyógyulást hoz. Állatgyógyászatban felfúvódásnál adják. Lenmagliszttel keverve borogató-főzetet készítenek, s azt daganat, bőrkiütés, mirigyelkeményedésnél használják. Régi időből maradt ránk a szemölcsöknek friss növény nedvével való kezelése. A száraz fű porával az állatokat dörzsölik be a kényelmetlen légycsípések ellen. Máj- és epetea Rp. Fol. menth. pip. Fol. melissae aa 20 g Fol. agrimoniae 10 g Rad. rhei. Cort. frangulae aa 15 g Herb. chelidonii 20 g M. f. spec. D. S. reggel, este egy csészényit. – 1 evőkanálnyit 150 g vízzel leforrázzuk, tíz percnyi állás után leszűrjük. FARKASALMA – Aristolochia clematitis Gégevirág, farkashézaggyökér, pipavirág, farkasfül. Osterluzei Jellemző szív alakú, ép szélű, pálhátlan levelei vannak. Virága sárga. Termése lecsüngő, körte alakú tok. Bokros lejtőkön, kerítések mellett gyakori. Hatóanyaga: aristolochiasav, illóolaj, keserű, gyanta, stb. A növényből kicsapható fehérje mérges. Ellenállást fokozó gyógyszer, mely az eddigi tapasztalatok szerint nagy felületű sebek gyógyulását is elősegíti anélkül, hogy fertőzés lépne fel. Az egész fűből készült a gyermekágyi folyást fokozza (innen van botanikai neve). A kismedence szerveiben vérbőséget idéz elő. ORBÁNCFŰ – az AIDS lehetséges ellenszere A növényi gyógyászat az orbáncfüvet több mint 2000 éve használja, elsősorban gyors sebgyógyító hatása miatt. Hogy a növény az immunrendszerre is serkentő hatással lehet, csak az utóbbi idők során sikerült feltárni.A gyógynövény vélhetőleg legizgalmasabb lehetséges hatását 1988-ban fedezték fel a New York-i Egyetem és a Weizmann Intézet munkatársai. nevezetesen azt, hogy a növény „drámai” hatással van egy víruscsalád tagjaira, többek között, az emberi immunhiány vírusára, a HIV-re. Közismert, hogy a vírus a szerzett immunhiányos tünet együttes, az AIDS kórokozója. A felfedezés óta néhány AIDS-ben szenvedő beteg „pozitív eredményekről” számolt be. A lefejezett szent emlékére Az orbáncfű levelei és virágai különleges mirigyeket tartalmaznak, amelyek érintésre vörös olajat bocsátanak ki. Az őskeresztények a fűfélét keresztelő Szent Jánosról nevezték el, mivel úgy gondolták, hogy a növény vérvörös olaját augusztus 29-én, a szent lefejezésének évfordulóján könnyezi.Az I. században a római természetgyógyász, Plinius az orbáncfű boros oldatát kígyómarások ellen ajánlotta. A görög orvos, Dioszkoridész pedig égések külső kezelésére és belső hashajtóként, menstruációs serkentőként valamint az isiász és a váltóláz (malária) gyógyítására használta. A görögök és a rómaiak hiedelme szerint a fű egyben a boszorkányok rontása ellen is védelmet nyújtott. A pogány babonát, hogy az orbáncfű elriasztja a rontó szellemeket, a keresztények is átvették, s a füvet a Szent János-napi örömtüzeken égették, a levegő megtisztítása és a bő termés biztosítása érdekében. Erre utal az 1400-as évekből származó versike: Mind a boszorkány s az ártó szellem hatalmukat vesztik az ember ellen, ha annak Szent János-nap éjjelén szedett orbáncfű füzére a mellén. S hogy házad vész, sem vihar ne érje, s rontás ellen a szent mindenkor védje, mint melleden az orbáncfű füzére, virítson a szemöld’fán a virágnak vére. A „legértékesebb gyógyír” A Külső Jegyek Doktrínája – az a középkori nézet, hogy a növények külső megjelenéséből egyben gyógyhatásukra is következtethetünk – szellemében a vörös növényeket a sebek gyógyírjának vélték, s e szabály alól a „vörös vérű” orbáncfű sem volt kivétel. A XVI. században John Gerard a „mély sebek legértékesebb gyógyírjának” tekintette, s mint írja „a vizelést is megindítja, s a hólyag köveit is kihajtja”.A Londoni gyógyszerkönyv 1618-as első kiadása azt ajánlja, hogy az orbáncfüvet megőrölve keverjük el olajban, és az oldatot 3 hétig napfényen érleljük. Az így kapott tinktúrát sebek és zúzódások kezelésére évszázadokon át használták.Nicholas Culpeper, a XVII. századi angol herbalista így ír: az orbáncfű egyedülálló sebgyógyír, borban főzve igyuk, s elmulasztja a belső sebeket és zúzásokat, kenőcse felnyitja a fekélyeket, feloldja a duzzanatokat és behegeszti a sebeket... Segít a hányás és a vérköpés (tuberkulózis) minden fajtájánál. A sebek kezelése Az első telepesek az orbáncfüvet Észak-Amerikába is magukkal vitték, de úgy találták, hogy az ottani indiánok már ismerték a növény helyi változatát, és az európaiakhoz hasonló módon – frissítőként, valamint hasmenés, láz és kígyómarás ellen, sebek és bőrpanaszok kezelésére – fel is használták. A XIX. század neves botanikus orvosa, dr. Charles Millspaugh az amerikai polgárháborúban széles körben alkalmazta az orbáncfüvet a sebek gyógyítására. A XIX. században a homeopátia az ortodox gyógyításhoz hasonló népszerűségnek örvendett, s a növényi gyógyászok az orbáncfüvet számos kenőcs formájában javasolták sebekre, asztmára, harapásokra, isiászra, hasmenésre illetve az aranyér és a paralízis bizonyos formái ellen. Napjaink homeopatikus gyakorlata is követi a hagyományokat. A XIX század amerikai eklektusai az orbáncfüvet a „hisztéria” (menstruációs panaszok) ellen javallották, mivel kétségtelen hatással van az idegrendszerre és a gerincre. Hólyagos felégéseket okoz Napjaink herbalistáinak véleménye megoszlik az orbáncfű megítélésében. Ha a szarvasmarhák nagy mennyiséget legeltek, rendkívül érzékennyé váltak a napsugárzásra (fotoérzékenység), és bőrükön hólyagos felégések keletkeztek. Számos szakértő szerint ugyanez az emberre – főleg a világos bőrűekre – is érvényes.Egy kortárs herbalista szerint az orbáncfű belsőleg történő alkalmazását kerülni kell. Mások megelégszenek annyival, hogy a világos bőrűeket fokozott óvatosságra intsék, míg a kevésbé érzékeny bőrűeknek nem kell tartaniuk a kedvezőtlen mellékhatástól. A legtöbb herbalista azonban figyelmen kívül hagyja vagy elveti az aggályt, mondván, a növényt több mint 2000 év óta biztonsággal használták eddig is.A biztonságos alkalmazás kérdése miatt közömbös herba-listák az orbáncfüvet külsőleg sebek kezelésére, belsőleg pedig isiász, álmatlanság, menstruációs görcsök, fejfájás, megfázás, hörghurut ellen és nyugtatóként ajánlják. Az orbáncfű gyógyhatása Az orbáncfű hatásait – elsősorban Németországban és a volt Szovjetunióban – behatóan tanulmányozták. Bizonyos potenciális immunmódosító vegyületeket (flavonoidok) nagy koncentrációban tartalmaz, s emellett egy másik vegyület, a hipericin is megtalálható benne, amely antivirális és depresszióellenes hatást hordoz.Más vizsgálatok emellett a növény antibakteriális, gombaölő és gyulladást gátló hatásait is kimutatták. AIDS. Az orbáncfű legizgalmasabb hatásainak egyike a hipericinnek az AIDS-vírus ellen mutatott aktivitása. Egy tudományos folyóirat tanulmánya szerint a növény a laboratóriumi és állatkísérletekben drámai hatású és kevéssé toxikus egy, az AIDS-et okozó HÍV-vírushoz hasonló mikroorganizmus ellen. Leukémiát kiváltó vírusokkal fertőzött egerekben az orbáncfű kivonatának egyetlen injekciója teljes mértékben megakadályozta a betegség kialakulását. Mi több, szájon át adagolva is hasonlóan jó hatást mutatott az egereken. Az előzetes laboratóriumi vizsgálatok a HIV-vírussal szemben is hasonló hatást mutattak. A növényi kivonat emellett az állatok agy-vér gátján is áthatol, s e tény kiemelkedő jelentőségű lehet az AIDS kezelésében, hiszen a vírusok gyakran az agyat is megtámadják. A fenti eredmények nem kis izgalmat keltettek az AIDS-kutatók körében. Egyesek az orbáncfüvet már emberi pácienseken is kipróbálták, de ezek a vizsgálatok a könyv írásakor még nem fejeződtek be. Az 1989-es év eleje óta azonban az „Az AIDS kezelésének hírei” című folyóirat több olyan esettanulmányt, valamint felmérést közölt, amelyben az AIDS-ben szenvedő betegek némelyike az orbáncfű használata után az immunrendszer, a súlygyarapodás, az étvágy és az életerő tekintetében is jelentős javulást észlelt. Az említett vizsgálatok bátorítóak, de mint a szájhagyományon alapuló információk esetében általában, értékelésükben óvatosnak kell lennünk. Mindaddig, amíg a tudományos kísérletek le nem zárulnak és sikeresen reprodukálhatónak nem mutatkoznak, az orbáncfüvet nem tekinthetjük az AIDS gyógyszerének. Mindazonáltal az előzetes eredmények kétségtelenül reményt keltőek. Az orbáncfű vizsgálatában szereplő AIDS-betegek nem a teljes növényt, hanem abból származó egységesített kivonatot fogyasztottak. Az egységesítés (standardizáció) a tudományos eredmények elfogadhatósága szempontjából döntő fontosságú. Sebgyógyítás. Az orbáncfű hagyományos sebgyógyító használatát számos vizsgálat támasztja alá. A növény vörös olajában jelen lévő hipericin és egyéb antibiotikus vegyületek hozzájárulhatnak a sebfertőzések megakadályozásához. Emellett a potenciális immun stimuláns flavonoidok a seb gyulladását enyhíthetik. Egy német vizsgálat szerint az orbáncfűvel készített kenőcs a forgalomban lévő készítményekhez képest is jelentékeny mértékben gyorsította az égési sebek gyógyulását és használata kisebb mértékű hegedéssel járt. Depresszióellenes hatás. A hipericin a szervezet egyik enzimével, a monoamid-oxidázzal (MAO) is kölcsönhatásba lép, gátolva azt. Az enzim gátlóanyagai képezik az antidep-resszáns szerek egyik fontos típusát.Egy kisebb – 15 nőből álló csoport depresszióellenes kezelésére kiterjedő – német vizsgálat azt mutatta, hogy az orbáncfűvel történő gyógyítás a depressziós tünetek jelentős mérvű enyhülését eredményezte, és a kezelteknek az étvágya, életkedve és önbizalma egyaránt javult, valamint alvási viselkedésmintájuk is a normálishoz közelített. Az orbáncfű azonban nem azonnali hatású antidepresszáns.A német orvos-herbalista, dr. Rudolph Fritz Weiss szerint a hatás lassan, csupán 2-3 hónap alatt fejlődik ki. Orbáncfű receptek AIDS-kezelés érdekében beszéljük meg az orvossal, hogyan szerezhetünk az egységesített orbáncfűkivonatból, illetve azt, hogy kezeltként felvehető-e az anyag a klinikai vizsgálatba. Sebek gyógyítására a sérült területet – szappanos és vizes lemosás után – az orbáncfű leveléből és virágából készített őrleménnyel kezeljük. A depresszió enyhítésére és az immunrendszer lehetséges serkentése érdekében a szárított növényből 1-2 teáskanálnyit áztassunk 10-15 percig egy csésze forró vízben. Az italból naponta legfeljebb 3 csészényit fogyasszunk. Az orbáncfű kezdetben édes, majd keserű ízű és a nyelvre összehúzó hatású. Tinktúra formájában naponta háromszor 1/4- 1 teáskanálnyi mennyiséget fogyasszunk. Kétéves kor alatti gyermekeknek ne adjunk orbáncfüvet! Nagyobb gyermekek, illetve 65 évesnél idősebbek kezdetben enyhébb készítményeket használjanak és csak szükség esetén térjenek át az erősebbre. AMIRE VIGYÁZNUNK KELL! A MAO-t gátló anyagok bizonyos élelmiszerekkel és gyógyszerekkel együtt fogyasztva veszélyesen magas vérnyomást válthatnak ki (hiperszenzitív krízis), amelynek tünetei fejfájás, nyaki merevség, émelygés, hányinger és hideg izzadás lehetnek. Bár az ajánlott mennyiségekben az orbáncfű nem olyan hatásos MAO-gátló anyag, mint a forgalmazott gyógyszerészeti készítmények, a növény alkalmazásakor fokozott óvatossággal kell eljárni. Az orbáncfűvel párhuzamosan amfetamint, narkotikumot, triptofán és tirozin aminosavakat, fogyókúrás tablettákat, asztmás belélegző-szereket, orrcseppeket és meghűlés vagy szénanátha elleni gyógyszereket ne szedjünk! Ezenkívül ne igyunk sört, bort vagy kávét, és ne fogyasszunk szalámit, joghurtot, csokoládét, babot és füstölt vagy savanyított ételeket. Tilos a napozás! Az orbáncfűvel etetett háziállatokban a hipericin a bőrfelszín alatt feldúsul és hólyagos bőrkiütést okoz. Nagy mennyiségű hipericinnel beinjektált kísérleti állatok napfény hatására elpusztultak. A tudományos megítélés szerint az orbáncfű az ajánlott dózisokban legfeljebb kisméretű fotoszenzitivizációt okoz – kivéve a világos bőrűeknél, akik általában érzékenyebbek a napfényre. Az orbáncfüvet fogyasztók (a tetraciklin gyógyszerhez hasonlóan) lehetőleg tartózkodjanak a napfénytől. Az AIDS-es betegek a növényt viszonylag kevéssé toxikusnak ítélték, de néhányuk álmosságról, napfényérzékenységről és hasmenésről számoltak be. Egyéb figyelmeztetések! Az általában ajánlott dózisokban – a terhes, illetve szoptatós nők kivételével – valamennyi, egyébként egészséges felnőtt számára, akik magas vérnyomás betegségben nem szenvednek, és akik a növénnyel kedvezőtlen kölcsönhatásra lépő gyógyszeres kezelés alatt nem állnak, biztonságosnak tekinthető. A növényt azonban kizárólag az orvos beleegyezésével és felügyelete mellett fogyasszuk. Az orbáncfüvet gyógyszermennyiségben csak az orvossal konzultálva használjuk. Ha fejfájást, nyaki merevséget vagy hányingert okozna, ne alkalmazzuk, vagy csökkentsük az adagot. Ha a kedvezőtlen mellékhatások továbbra is fennmaradnának, azonnal értesítsük az orvost. A „vérző” virágok Az orbáncfű fás jellegű, erőszakosan terjeszkedő, évelő növény. Magassága a 60 cm-t is elérheti, illata a terpentinére emlékeztet. Levelei áttetszően pontozottak, s mirigyeikből vörös, olajos levet eresztenek. Feltűnő, élénksárga, csillag alakú virágai a nyár során nyílnak, és a leveléhez hasonló olajat tartalmaznak, amely a levegőn megvörösödik. Az orbáncfű legkedvezőbben tavasszal vagy ősszel, tőosztással szaporítható. Szinte valamennyi jó lefolyású talajban jól nő, teljes napfényen vagy részleges árnyékban. Bár évelő, az orbáncfű nem különösebben hosszú életű, így néhány év elteltével újra kell telepíteni. A leveleket és a virágok felső részét virágzáskor gyűjtsük be. Kiszárítva, jól záródó üvegben kell tárolni.
Posted on: Thu, 25 Jul 2013 04:30:43 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015