Szentmihályi Szabó Péter mai dolgozata a KULTÚRÁT is érinti. Mi lehet, mi fontosabb még számunkra!!!!??? Mert a kultúra, mint lét-elem, létfontosságú és szerves része lészen a szellemnek, elengedhetetlen. Pont annyira, mint a testnek a tiszta víz és az étel!! Életünk minden szegmensén, megnyilvánulásainkban, gondolkodásainkban, hozzáállásainkban, megszólalásainkban, a mindennapi beszédben és írásban elengedhetetlen kell legyen, arról nem is beszélve, hogy ember és ember közti (v)iszonyokat segít, gyógyít, nevel, támogat, s mankó lehet küzdelmeinkben, de örömeinket is még tovább sokszorozhatja! Katarzis érzések növelői, erőt, s biztonságot adhat a mindennapi küzdelmeinkhez! De felfoghatjuk, mint túlélőcsomagot is! :) Nem rémisztő, nem fáj, nem bánt senkit sem! Épít, szépít, tájékoztat, bizony mondom, erősíti az immunrendszert is! :)) / mint eü-s dolgozótól, mit várhatunk, megszólalt a szakmai ártalom! :D / Tényleg így van, s hogy mivel indokolható? Mert világos, s mind tudjuk: minden betegség, baj okozója a szellem, az agy zaklatottsága. Ha nem tápláljuk, nem öntözzük és nem igyekszünk kényeztetésére, simogatására a kultúrával, ott az előforduló stressz, az időnkénti, avagy állandó készültség, feszültség és izgatottság, nyugtalanság mérgezni kezd, sorvasztani igyekszik, így ott aligha lakhat nyugodtan, szépséges létben az a szegény lélek. És ha fáj, hát kiabál! S ha nem hall a test gazdája, nem érzékeli mindezt, őrlődik, küzd, valahogy próbál létezni egyre szűkített keretei közt..aki kíméletlen és továbbra sem akarja hallani őt bajba juthat, mert ezt az őrlődést bizony előbb utább megérzi a test bármely porcikája, egy, vagy több szórásban. S mivel csak ez az egyetlen testünk táncol végig e földi létünkön, hát nem értem, miért nem ápoljuk legeslegelébb a szellemet, az aztán óvja azt a bizonyos immun-rend-szer-kezetet, ami pajzsunk, védőbástyánk lehet aztán, akár a legádázabb betegségekkel szemben is!? Hát miért nem adjuk meg annyira, oly nagyon, sokkal jobban és rendszeresebben ezt az esélyt önmagunknak!? A katarzisok, amit a kultúrával megélhetünk, a világ legtermészetesebb és legemberbarátabb gyógyszerei! :) És végül, végre :) Szentmihályi írása: Nincs abban semmi meglepő, hogy Tavaresnek továbbra is nagyon tetszik a Tavares-jelentés, végső soron az is eredmény, hogy Magyarországon jobban megtanulták a nevét, mint saját hazájában, igaz, nem tisztelet és szeretet övezi (a magyar baloldalt kivéve). Azt is bölcs belenyugvással fogadom, hogy a Kádár-korral jogfolytonos politikusok és hírességek nehezen viselik el a régi, szép idők könyörtelen elmúlását. Kepes András egykori tévészemélyiség a Népszavában azt nyilatkozta, hogy „most egy kicsit rosszabb a helyzet, mint a Kádár-korszakban volt”, de a tévézés már nem hiányzik neki, inkább az irodalom felé fordul. „Én lubickolok az írásban és abban, hogy a főiskolán építünk valamit egy olyan világban, amelyben minden lefelé épül”. Szerinte a közszolgálati média olyan központi ellenőrzés alatt áll, amilyenre Aczél György idején sem volt példa. Ezzel a nosztalgikus hangvétellel rendre találkozunk, a múlt megszépül, az ifjúság emlékei feledtetik a rosszat, az egykori tévészemélyiségek írnak, festenek, rendeznek, politikusnak állnak, emlékiraton dolgoznak, de legfőképpen tanítják az új nemzedékeket. A jelenlegi közszolgálati média élén időnként történnek csúcsszinten vezetőváltások, de a politikai műsorokat leszámítva nagyjából ugyanaz a régi gárda készíti a műsorokat, meglehetősen sajátos versenyben a kereskedelmi televíziókkal és rádiókkal, a kulturális tartalmakat illetően egészen biztosan. A liberális értelmiség sértődöttsége érthetetlen, hiszen az étlap és a képviselt értékrend az Aczél-korszakhoz képest alig változott, a tévés és rádiós „személyiségek” között ritkán jelennek meg a nemzeti oldalhoz köthető alkotók, akárcsak Kepes András idején. Az álmos, lomha és belharcokban edzett közszolgálati média óriási pénzpumpája rendszerektől függetlenül működik, a munkatársak többsége csereszabatos, akár Kepes is visszatérhetne, ha nem érezné úgy, több mint harminc év alatt „mindent megcsinált, amit szeretett volna”. Ez remek dolog, de akkor várjuk az ismétlések, bájcsevegések, vicces műsorok helyett az új, fiatal tehetségeket, hiszen a mai nézők „olyan kultúrán szocializálódtak, ami nem teszi őket alkalmassá arra, hogy beilleszkedjenek egy jól működő társadalomba. Bizonyos értelemben mondhatom azt is, hogy kulturálatlanok”. Itt tartunk, se kultúra, se jól működő társadalom, mi lesz velünk, ha minden tévészemélyiség az irodalom felé fordul, már eddig is tele a polc szakácskönyvekkel.
Posted on: Fri, 11 Oct 2013 14:01:29 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015